Egy meglepő híranyag, amelyhez hasonló sok volt korábban, azóta meglehetős csend van a tárgykörben. Tudtok erről valamit? Vagy csak „uborkaszezonális” termék?
RENDKÍVÜL FONTOS HÍR !
Az oroszok iratokkal bizonyították, hogy 1848-ben valóban elhurcolták Petőfi Sándort!
(Nesze neked magyarnak nevezett tudományos Akadémia!)
– Kérem a hírt megosztani.
MVSZ Sajtószolgálat
Tegnap a Magyarok Világszövetségének székházában megtartotta könyvbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóját Alakszej Vasziljevics Tyivanyenko, korunk egyik legismertebb Petőfi-kutatója.
A magyar sajtó egyetlen képviselője sem jelent meg.
Miként a Magyar Tudományos Akadémia és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei úgyszintén távol maradtak.
Pedig Tyivanyenko professzor könyvében olyan információ látott napvilágot,
amelybe alighanem beleremeg a hivatalos magyar tudománnyosság.
Kíváncsian várjuk, milyen magyarázkodásba kezd most Hermann Róbert…
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke *****sz Sándor elnökhelyettes,
az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora és Kiss Endre József,
a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója,
az MVSZ Elnökségének és Petőfi Sándor Bizottságának tagja társaságában fogadta
a Burjátországból érkezett orosz professzort.
Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko ünnepélyesen átadta
a Magyarok Világszövetsége elnökének azt a föld-ereklyét,
amelyet Barguzinból, Petőfi Sándor sírjáról hozott.
Ezt követően A.V. Tyivanyenko bemutatta idén, orosz nyelven megjelent könyvét
,
melynek címe:
A titokzatos idegen Szibériában, alcíme:
Petőfi Sándor rabként Barguzinban.
A könyv részletesen ismerteti Petőfi Sándor szibériai életszakaszát,
és egy olyan információt közöl,
amely minden valószínűség szerint új fejezetet nyit a magyar állam és szakosított intézményeinek életében. Legalábbis a Petőfi Sándor életének és halálának kutatásáért felelős intézmények,
valamint a magyar hadifoglyok sorsának követéséért,
emlékük ápolásáért közpénzből
fenntartott állami intézmények életében.
A.V. Tyivanyenko könyvében közli –
és mi is itt megtesszük
– az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapjának
(www.minjust.ru )
azon világhálós címét, amelyen a Bajkálon túli területek büntetésvégrehajtási intézeteinek történetét ismertetik,
és ahol tételesen ez az állítás szerepel:
1849-ben deportáltak magyar szabadságharcosokat Szibériába,
és közöttük volt a neves magyar költő, Petőfi Sándor is.
A szóban forgó világhálós cím: http://to75.minjust.ru/node/4144
Az ott olvasható tanulmány címe:
История пенитенциарной системы тесно связана с Забайкальем
(A Bajkálon túli terület büntetővégrehajtási rendszer története)
A fent hivatkozott, és a magyar „tudományosságot” súlyos kihívás elé állító
mondat, pedig ez:
В 1826 году в Забайкалье прибыли декабристы, положившие начало почти столетней истории политической каторги. Вскоре за ними последовали участники польского национально-освободительного движения, борцы за свободу
Венгрии (в Баргузин был сослан известный венгерский поэт Ш. Петефи), а позже петрашевцы, революционеры-демократы, народники, представители различных социалистических партий.
(1826-ban érkeztek a Bajkálon túli területre a dekabristák,
és ezzel kezdődött a politikai büntetőtáborok évszázados története.
Hamarosan következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részvevői,
a magyar szabadságharcosok
(Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t),
és később Petrashevszky követői,
forradalmi demokraták, populisták, a különböző szocialista pártok képviselői.)
Kíváncsian várjuk az MTA hivatalos megszólalását.
Nem kevésbé érdekes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elvárható megszólalása is.
Elsősorban parancsnok tudományos-helyettesének,
Dr. Hermann Róbertnek a megszólalása,
aki eleddig a legádázabb tagadója volt annak,
hogy 1849-ben a cári orosz intervenciós csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna magukkal.
Talán, tudóshoz méltóbb lett volna a tagadás helyett kutatni az igazságot…
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
