Volt itt minden az elmúlt napokban, amitől a nemzeti ünnep is olyanná vált Romániában, mint a szürke, zűrös, botrányokkal tűzdelt hétköznapok.
Ünnepi ülés a parlamentben, amely során a politikai ellenfelek inkább csak egymásnak üzentek. Újabb elképesztő ígéretdömping a kormány részéről tanügyi béremelésekről és az építkezési ágazat állami támogatással történő fellendítéséről. Propagandafilm a százéves Románia szépségeiről hazugságokkal, internetről összeszedett képekkel, orosz búzamezővel, norvég farkassal. Volt még nagyszabású katonai parádé, amelyen bemutatták az adólejeinkből dollármilliárdokért vásárolt új amerikai fegyvereket és rakétaelhárító ütegeket, megtartották a centenáriumi ünnepséget Gyulafehérváron, felavatták az egyesülés emlékművét és egy hidat, amely a vár árka fölött összeköti azt az ortodox katedrálissal. Aztán voltak kormányellenes tüntetések Bukarestben és Kolozsváron, hírek érkeztek arról, hogy kifütyülték a miniszterelnököt, de jutott a nép haragjából a csendőröknek is az augusztus 10-i tüntetésen mutatott brutalitásukért.
S mert kis magyarellenességtől lesz igazán ünnep az ünnep, próbálkoztak ilyesmivel is a román médiában: a kormánypárti Antena 3 például azzal uszított, hogy éppen december elsején támadtak rá egy román diákokat szállító buszra Budapesten – valójában csak egy parkolóban bekövetkezett rongálásról volt szó –, a kormánykritikus sajtó pedig szokásos Orbán Viktor-fóbiájával próbált hangulatot kelteni. Ahhoz is hozzászoktunk már, hogy nincsen nemzeti ünnep székelyföldi perpatvar nélkül, s hiába maradt el ezúttal a szélsőséges Új Jobboldal felvonulása, népviseletbe öltözött, máshonnét érkező „patrióták” zavarták meg a sepsiszentgyörgyi román színház bemutatóját.
E balkáni zűrzavarban azonban mégiscsak találunk néhány reményre, bizakodásra okot adó megnyilvánulást, mozzanatot is. Ide sorolhatjuk, hogy egyre erőteljesebb azok hangja, akik meglehetősen kritikusan viszonyulnak e patetikus, nacionalista ömlengésbe torkolló ünnepléshez. Akik katedrális helyett autópályát, kórházat sürgetnek, akik tiltakoznak az ellen, hogy az ország vezetői üres pátosszal próbálják leplezni a vízió és a hozzáértés hiányát.
Egyre többen vannak és egyre nagyobb teret kapnak a médiában is azok az értelmiségiek, történészek, újságírók, művészek, filozófusok, politikai, gazdasági elemzők, mi több: politikusok, önkormányzati vezetők, akik szót emelnek a primitív nacionalizmus, a magyarellenesség ellen, s akiknek elegük lett Bukarest romboló politikájából. Ha figyelmesek vagyunk, egy másik Románia körvonalait vélhetjük felfedezni, egy olyan országét, amely nemcsak fehérgalléros bűnözőkből és az általuk megvezetett tömegekből áll, hanem ott vannak a nyitott szemléletű értelmiségiek, jól képzett fiatalok, jó szándékú civilek.
Már csak az a kérdés, ez a másik Románia képes lesz-e átformálni, új útra terelni az országot, vagy felemésztik, eltiporják, elűzik őket is.
Farcádi Botond / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
