Óriási történelemhamisítást tol az egyik balliberális szlovák portál, a SME.sk. A lapban megszólaló történész, de még a riporter is magyar felmenőkkel bír. Legalábbis a nevük alapján erre lehet “következtetni”.
Elképesztő történelemhamisításba keveredett a magyar nevű történész, Vojtech Kárpáty, aki egy szintén magyar nevű riporternek, Monika Almášiovának azt ecseteli, hogy Kassa sosem volt magyar város. Sosem.
És egyébként is, Kassa csak a Csehszlovák Köztársaság első húsz évében lett Kelet-Szlovákia álmos városából “valódi politikai, gazdasági és kulturális metropolisz”.
A szlovákoknál is szlovákabbá váló Kárpáty ugyanis csodálatos módon mossa össze a korszakra amúgy is jellemző urbanizációt a csehszlovák érában tapasztalt “fejlődéssel”.
Kártpáty, hogy érveljen a csehszlovák “fejlődés” mellett, megemlítette, hogy 1918 és 1938 között Kassa lakossága megkétszereződött. Azt azonban természetesen elfelejtette megemlíteni, hogy az első világháború előtt is volt egy demográfiai bumm a város életében. Ráadásul a Magyar Királyság idején nem úgy nőtt a város lakossága, mint a két világégés között: cseh hivatalnokok betelepítésével, hogy könnyítsenek a demográfiai viszonyokon.
A két dolog tehát — már csak a történelmi kontextusból adódóan — egyáltalán nem következik egymásból.
Kárpáty szerint a csehszlovák éra egyet jelentett a felpezsdült, szabad politikai légkörrel is — mert 1918 előtt nyilván csak az elnyomás volt jellemző Kassa városára.
De mit is jelent ez a frissen elnyert “szabadság” a felvidéki városnak? Míg a kommunisták szabadon agitálhattak a városban, addig azok az állampolgárok, akik magyar himnuszt énekeltek vagy magyar szimbólumokat viseltek ruhájukon, könnyen ráfázhattak.
Erről persze nincs szó Kárpáty elmélkedésében, ahogy arról sem, hogyan védekeztek a magyar tanárok, a hivatalnokok, a rendőrök és a vasutasok a a csehszlovák elnyomás ellen 1919-ben, s persze arról sem tesz említést a “szakértő”, hogy milyen üldöztetésnek voltak kitéve a város lakói Kassa “felszabadulása” után. Azt viszont megemlíti a “történész”, hogy az első bécsi döntés után az általa csak nacionalistaként aposztrofált egyének hogyan magyarosították el (tehát vissza — a szerk.) az utcanévtáblákat.
A szlovák történelemgyártási propaganda természetesen azzal lett kimaxolva, hogy míg náluk 1918 után fellendült a gazdaság, dübörgött az ipar, addig ez a magyar gazdaságra nagyon nem volt jellemző abban a korszakban.
A paradox módon szintén magyar névvel bíró riporter ezután feltette az egymillió forintos kérdést:
Hogyan viselte a többségében magyar város a csehszlovák uralmat?
Kárpáty pedig azt válaszolta: ez mítosz, Kassa nem volt magyar város, mert szlovákok, németek és zsidók is lakták.
Valóban, főleg ha azt nézzük, hogy a városban akkor még a magyarok voltak többségben. És persze, hogy igaza van Kárpátynak, hiszen az összes történelmi műemléken — kezdve a dómtól egészen a városházáig — mind-mind a csehszlovák történelem emlékei köszönnek vissza.
De a viccet félretéve: Kassa, a magyar és német nyelvű város mindig is a magyar-szlovák történelmi nyelvhatáron feküdt, ezért a XIX. század második felére jellemző városiasodás miatt ugyanakkorára nőtt a magyarok és a szlovákok száma, a németek lélekszáma nem változott, de arányuk csökkent a megnövekedett teljes lakossághoz képest. A XX. század elején a beköltözött szlovákok tekintélyes része kezdte magyar anyanyelvűnek vallani magát, sőt a népesség mintegy ötödét kitevő zsidók többsége is magyar anyanyelvű volt, így amikor megérkezett a várva várt csehszlovák “felszabadulás”, alapvetően egy magyar jellegű várossal találták szembe magukat a csehszlovák katonák és bürokraták.
Persze a csehszlovák történelemgyártás/hamisítás arra is talált megfelelő módszert, hogy elsimítsa a kassai népességarányokat.
A szlovákok és a magyarok is megkapták a csehszlovák nemzetiségi jelzőt, így “véletlenül” a következő népszámláláson többségbe kerültek a csehszlovákok. A magyarul beszélő zsidók külön nemzetiséget kaptak, de sokuk — félvén a csehszlovákok retorzióitól — szintén csehszlováknak vallotta magát.
Természetesen a csehszlovák ügyeskedés nem sokkal később megbukott, hiszen az 1941-es népszámláláson már — ki tudja, miért — ismét a magyarok kerültek többségbe.
Az egykor 45 ezres magyar nyelvű Kassából mára egy 240 ezres szlovák város lett. Régen 33 ezer ember anyanyelve volt a magyar, ma már csak 8500 főé. Ennek ellenére ők mégis azt mondják: Kassa egykori magyarsága csak egy mítosz.
(Pesti Srácok)
Forrás:ultrainfo.hu
Tovább a cikkre »
