„Soha a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran jöttek, aztán százával… és most nem is orvosok vagyunk, hanem szelektálók…el kell döntsük, hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.
Most két hete, én és kollégáim ateisták voltunk. Ez volt a normális, hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, mert templomba jártak.
Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk, komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta.
Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk.
Most be kell ismerjük; mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve, két társunk meghalt, és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre! El kezdtünk imádkozni, amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, és mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt), mindannyian kikészültünk. Mert az öreg pásztor, amíg velünk volt, sikerült egy olyan békét hozzon, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk. A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen haszontalan voltam itt a földön.Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak, az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála.”
Via Gianni Giardinelli via Julian Urba
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
