https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20191115-vajon-ki-kit-gyoz-le-klimaugyben
Vajon ki kit győz le klímaügyben?
A felmelegedés csak kis mértékben írható az emberi tevékenység számlájára, és a Föld kisebb mértékben melegszik, mint ahogy azt a klímamodellek előrevetítik. Ez egyben azt is jelenti, messze vagyunk még attól, hogy a klímaváltozás okait értsük
Vajon ki kit győz le klímaügyben?
Lóránt Károly
2019. NOVEMBER 15. PÉNTEK. 3:43
Mintegy hétszáz kiemelkedő éghajlatkutatóból és szakemberből álló globális hálózat októberben Oslóban kiadott, és az ENSZ főtitkárának megküldött egy nyilatkozatot, amelyben az aláírók kijelentik, hogy nincs klímavészhelyzet. A geológiai kutatások igazolják – mondja a nyilatkozat –, hogy a Föld éghajlata mindig is változott, hideg és meleg periódusok követték egymást. Egy kis jégkorszak, nem is olyan régen, 1850-ben ért véget, ezért nem meglepő, hogy most felmelegedésre számíthatunk. Ez a felmelegedés csak csekély mértékben írható az emberi tevékenység számlájára, és a Föld sokkal kisebb mértékben melegszik, mint ahogy azt az emberi tevékenység hatására koncentráló jelenlegi klímamodellek előrevetítik. Ez egyben azt is jelenti, hogy még messze vagyunk attól, hogy a klímaváltozás okait értsük. A jelenlegi klímamodelleknek sok hiányossága van, mindenekelőtt az, hogy túlhangsúlyozzák a szén-dioxid klímaváltozásra gyakorolt hatását és elhanyagolják a légköri szén-dioxid kedvező hatását. A szén-dioxid nem szennyező anyag, a növények a fotoszintézis és így tulajdonképpen növekedésük során szén-dioxidot használnak fel, és maguk vagy termésük táplálékul szolgálnak az állatoknak és az embernek.
A levegőben lévő szén-dioxid-többlet elősegíti a Föld biomassza-mennyiségének növekedését, előnyös a mezőgazdaság számára, növeli a terméseredményeket.
Nincs statisztikai bizonyíték arra, hogy a globális felmelegedés fokozza a hurrikánokat, áradásokat, aszályokat és hasonló természeti katasztrófákat, vagy gyakoribbá teszi őket. A szén-dioxid mennyiségét célzó intézkedések éppannyira károsak, mint amennyire költségesek. Például a szélturbinák megölik a madarakat és a rovarokat, a pálmaolaj-ültetvények pedig kárt okoznak az esőerdők biodiverzitásában.
Végül a nyilatkozat kijelenti, hogy nincs éghajlati veszély és ezért nincs is ok pánikra és riasztásra. Az aláírók határozottan ellenzik a 2050-re javasolt káros és irreális nulla szén-dioxid-kibocsátási politikát. A nemzetközi politika célja az kell, hogy legyen, hogy mindenkor megbízható és megfizethető energiát biztosítson az egész világon. A tudománynak törekednie kell az éghajlati rendszer lényegesen jobb megértésére, miközben a politikának a potenciális éghajlati károk minimalizálására kell összpontosítania.
A magát Globális Klímamegértési Csoportnak (Global Climate Intelligence Group) nevező szervezetet Guus Berkhout professzor, a Delfti Műszaki Egyetem geofizikai professzor emeritusa, a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia tagja hozta létre. Az aláírók között olyan nemzetközi szaktekintélyek találhatók, mint Richard Siegmund Lindzen, a Massachusetts Technológiai Intézet légkörfizikusa, az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének (IPCC) tagja, az éghajlatváltozással foglalkozó harmadik értékelő jelentés Fizikai éghajlati folyamatok és visszacsatolások című fejezetének szerzője, továbbá olyan ismert személyek, mint Václav Klaus, a Cseh Köztársaság volt elnöke. A hétszáz aláíró között két magyart is találunk, Szarka László geofizikust, az MTA köztestületének tagját, a földtudományok doktorát és Király József vegyészmérnököt, klímakutatót.
A klímavitában talán az egyik leghitelesebb szereplőnek Patrick Moore-t, a Greenpeace mozgalom egyik alapítóját tarthatjuk, aki akkor hagyta ott a mozgalmat, amikor az egyre inkább politikai mozgalommá vált és világméretű kampányt kezdett a víz fertőtlenítésére és gyógyszerek készítésére használt klór ellen. Moore szerint a környezetvédelmi politikának a tudományon, a tényeken és a logikán, nem pedig a szenzációhajhászáson, a megtévesztésen és a félelemkeltésen kell alapulnia. Moore egyik legutóbbi előadásának (lásd: Patrick Moore – The Sensible Environmentalist) végkövetkeztetése az, hogy „Nincs meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy az ember által kibocsátott szén-dioxid a Föld katasztrofális felmelegedését okozná és tönkretenné a Föld éghajlatát”.
Ha angolul kevésbé tudunk, meghallgathatjuk Miskolczi Ferenc előadását is (Klímaszélhámosság és a NASA reális zöld szemmel), aki pályafutását az Országos Meteorológiai Intézet Légkörfizikai Intézetében kezdte, majd az amerikai űrhivatal, a NASA munkatársa lett, de otthagyta, mert nem értett egyet azzal a NASA által elfogadott állásponttal, hogy a globális felmelegedést az emberi szén-dioxid-kibocsátás okozza. Miskolczi egy modellt dolgozott ki a légköri sugárzás átvitelével kapcsolatban, amelyben azt állítja, hogy az üvegházhatás tekintetében nem a szén-dioxidnak, hanem a vízgőznek van meghatározó, sőt szabályozó szerepe, ami gátat szab a légkör felmelegedésének. A modellt a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete megvizsgáltatta, és a vizsgálatra felkért szakember, Zágoni Miklós nem talált hibát, ellentmondást a modellben, sőt a Magyar Narancsnak nyilatkozott is erről – nem a szénlobbi ügynöke –, amit már csak azért is érdemes elolvasni, hogy világos legyen, a tudományt is áthatja a politika – Giordano Bruno óta nem sokat változott a világ. Miskolczi elmélete nem illeszkedik bele a klímahisztériába és ezért a publikációit visszautasítják – bár megcáfolni nem tudják. Érdekes, még Héjjas István egyetemi docens előadása (Szélmalomharc a klímaváltozás ellen), amelynek konklúziója, hogy a legutolsó jégkorszak óta a Föld melegszik, a melegedés hatására nő a légkör szén-dioxid tartalma, és nem fordítva, továbbá, hogy a szén-dioxid elleni küzdelem értelmetlen és hatástalan.
E helyett alkalmazkodni kell a természeti környezet változásához. Megemlíthető még Jánosi Imrének, az MTA doktorának nagyon tanulságos előadása (Globális klímaváltozás: mit tanultunk az elmúlt 14 évben?), amelynek fő mondanivalója, hogy a globális klímaváltozás egy jól mérhető trend, ebben biztosak lehetünk, azt azonban nem tudjuk, hogy ebben milyen szerepe van az emberi tevékenységnek.
A sok név, felsorolás láttán valaki azt mondhatná, hogy itt csak egy szűk kört érintő tudományoskodásról van szó. A valóságban azonban ezeken a vitákon uniós politika alapszik, ami Magyarországra is kihat, még hozzá nem kis mértékben. Az Európai Bizottságnak ugyanis van egy „Hosszú távú stratégiai terv a virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges európai gazdaságért” nevet viselő stratégiája, amely a klímasemlegesség elérését tűzi ki célul 2050-re. A klímasemlegesség azt jelenti, hogy a nettó szén-dioxid kibocsátás (a kibocsátás és az elnyelés eredője) zéró legyen. A Bizottság stratégiai terve válasz a párizsi megállapodás azon felhívására, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C alatt kell tartani.
Ezzel a stratégiával az unió példamutatóvá kíván válni, globális vezető szerepet akar betölteni a kevesebb szén-dioxidot kibocsátó gazdaság felé irányuló átmenetben. Ezt természetesen az unió úgy tudja elérni, hogy az egyes tagországokat „önként vállalt” célok megvalósítására kötelezi. Ennek keretében például minden ország elkészítette a maga nemzeti energia- és klímatervét, amelyben meg kellett ígérni, hogy az üveghatású gázok kibocsátását a céloknak megfelelően csökkenti. De még az e tekintetben éltanuló Németország is csak harminc százalékkal tudja az emissziót csökkenteni 2040-ig és aligha hihető, hogy a maradék hetven százalékot bármivel is el tudja nyeletni, hogy a nettó eredmény zéró legyen.
De hát a németek, azok németek, amit főztek (mármint a német zöldek) azt megehetik, Magyarország szempontjából azonban félelmetes perspektíva az a közel hétezer megawatt villamosenergia-kapacitás (a paksi atomerőmű termelésének két és félszerese), amit 2030-ig, tehát gyakorlatilag a következő tíz évben a Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve című dokumentum szerint be akarnak építeni. Ehhez, hogy az áramot akkor adja le, amikor arra szükség van, mintegy öt terawattóra villamos tárolókapacitás kell, ami nyolcszázmillió 6,4 kWh-s Tesla akkumulátort igényel, amelynek darabja háromezer dollár, mindösszesen a tárolóköltsége 2400 milliárd dollár. Ez áll szemben a Paks II. mintegy tizenötmilliárd dollárra becsülhető költségével, ráadásul ez a napelemes rendszer mindössze háromnegyed annyi energiát ad le, mint Paks I. A nemzeti klímaterv e problémával nem is foglalkozik.
Ha valaki számára megrázóak e számok, számoljon utána. Remélem nem tévedtem túl nagyot. De még ha tévedtem volna is valamelyest, az nem kérdőjelezi meg, hogy az esztelen, megalapozatlan, kizárólag politikai célokat szolgáló klímazsarolásnak ne álljunk ellen.
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »
