Szobrának megkoszorúzásával emlékeztek Debrecenben az 1918. október 31-én meggyilkolt gróf Tisza Istvánra. 97 évvel ezelőtt dördült el az a végzetes három lövés egy Hermina úti villában, amely kioltotta a volt kormányfő életét. Máig nem tisztázott, kik ölték meg, de a jelek arra mutatnak: jól szervezett merénylet áldozata volt.
„Gróf Tisza István olyan egyéniség volt, akit nem lehetett helyettesíteni” – mondta megemlékezésében Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora.
Leváltani, eltávolítani, megölni lehetett, de helyettesíteni nem,
alakja ott magasodik Magyarország huszadik századi történelme felett – tette hozzá a volt tiszántúli református püspök.
Bölcskei Gusztáv felidézte, hogy csak 2000-ben jött el az idő, amikor vissza lehetett állítani az addig a helyi Déri Múzeum pincéjében őrzött Tisza-szobrot, amelynek meglétéről korábban még csak tudomásuk sem volt. Emlékeztetett rá, hogy a szobrot 1945-ben „a magukat értelmiségieknek valló debreceni bölcsész hallgatók” kezdeményezésére döntötték le talapzatáról.
A rektor figyelmeztetett a mai értelmiség felelősségére, ami kiterjed „városra, országra, az egész nemzetre”.
Legyen áldott gróf Tisza István emléke – mondta, majd azt kívánta, hogy a nagyformátumú politikusnak legyenek méltó követői „a város, hazánk javára, egész nemzetünk felemelkedésére”. A megemlékező szavak után a debreceni önkormányzat, az egyetem, a pártok és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták gróf Tisza István néhai miniszterelnök szobrát.
Profi munka
Tisza Istvánt Budapesten, Hermina úti villájában gyilkolták meg szélsőbaloldali katonaszökevények. Károlyi Mihály koszorút küldött temetésére „Legnagyobb politikai ellenfelem emlékére” feliratú szalaggal, de a család eltávolította a sírról. Meg voltak róla győződve – ahogyan akkor nagyon sokan – hogy a volt kormányfő megölése mögött a „vörös gróf” állt. Károlyi haláláig határozottan tagadta ezt. A későbbi nyomozati és bírósági anyagok szerint azonban az új miniszterelnök környezetében többen tudták, vagy legalábbis sejtették, mi készül. Számos körülmény utal arra, hogy a gyilkosság nem a spontán népharag megnyilvánulása, hanem jól megszervezett merénylet, gondosan előkészített „profi munka” volt.
A csendőrség őrséget állított a villa elé, ám őket
valamilyen rejtélyes oknál fogva hat óra után elvezényelték, más források szerint lefegyverezték
Már korábban becsöngetett két férfi. Egy „disznó cseh bírót” kerestek, aki a háború idején elítélte őket., és akit szerintük itt rejtegetnek. Miután meggyőződtek róla, hogy a grófon és családján kívül más nincs a házban, továbbálltak. Felmerül a kérdés: vajon nem az volt-e valójában a két ismeretlen célja, hogy ellenőrizze, Tisza a lakásán tartózkodik-e?
Negyed hét körül négy-öt ember hatolt be az épületbe:
Dobó István és Horvát-Sanovics Tivadar tengerészek, illetve Sztanykovszky Tibor és Hüttner Sándor. Valószínűleg velük tartott Pogány (Schwartz) József későbbi kommunista népbiztos is.
Az inas megpróbálta útjukat állni – sikertelenül. A gyilkosok betörtek a szalonba, ahol Tisza fegyverrel a kezében várta őket, amit azonban végül letett az asztalra. Az osztag tagjai szidalmazták és felelőssé tették a háborúért a volt miniszterelnököt. Rövid szóváltás után három lövés dördült el. A golyók egyike hasba találta, a másik bal karját törte el, a harmadik a jobb vállába hatolt s a szívhez vezető főütőeret vágta el. Tisza István pár perc múlva már halott volt.
Bár 1920-21-ben lefolytattak egy pert a gyilkossággal kapcsolatban, a tettesek egy része soha nem került bíróság elé. Horvát-Sanovics későbbi sorsáról semmit sem tudunk, minden valószínűség szerint a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban (a későbbi Jugoszláviában) talált menedékre. Dobó még a börtönben meghalt, Pogány a Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióba távozott. Sztanykovszky Tibor 15 év börtönt kapott, amit le is ült a szegedi Csillag börtönben. Vincze Gábor történész 2010-ben a Nagy Magyarország történelmi magazinban publikált kutatásaiból az is kiderült:
a Kádár-rendszer idején “munkásmozgalmi érdemeiért” – köztük a Tisza-gyilkosságban való részvételéért – nyugdíj kiegészítést kért és kapott.
Reményik Sándor megrendítő költeménnyel búcsúztatta a meggyilkolt politikust.
Magányos cipruság
Tisza István ravatalára
Nem szánlak, jó Vitéz, mert jó Neked,
Neked már jó.
Sok rémség elől elfedte szemed
Az orgyilkos golyó.
Rövid a kín, hosszú a síri álom,
De ezt a népet szánom és útálom.
Hogy letört életednek drága gátja,
Rajt’ dül át a tömeg,
Ezer közül nagyságod egy ha látja,
S az sem érdemli meg;
A nemzedékek sodra tovatart,
S nem ád az Isten több ilyen magyart.
Míg éltél, értünk drága két karod
Munkált erőd felett,
S a halál, mikor szíven ragadott,
Szóltál: „Ez így kellett”.
Néztél merőn, Kálvin kemény magyarja,
A puskacsőbe: ahogy Isten akarja.
Egy szörnyű korszak minden bűneit
Hordta fenkölt fejed,
Szeretted édes magyar véreid,
S tested megtöretett,
Új tagja mártírok nagy seregének,
Néróknál haj! hóhérabbak a népek!
A becsületen folt, csorba ne essék,
Nem volt más jelszavad,
Hitted, hogy nem ábránd, mi kötelesség.
Arany-Szent-György-lovag,
Köveden rövid lesz a felirat:
Egy igaz férfi, sok hitvány miatt!
1918 Mindszentek estéjén
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
