…és ami mögötte van
Lássuk előbb a hírt:
„Weidenholzer a Fidesz kizárására szólította fel az Európai Néppártot
Támadást jelent az európai uniós értékek ellen a magyar kormány kedden benyújtott Stop Soros törvényjavaslat – közölte az Európai Parlament (EP) szociáldemokrata frakciójának alelnöke, Josef Weidenholzer és egyúttal a Fidesz kizárására szólította fel az Európai Néppártot (EPP).
Mint közleményében írta, az új törvények értelmében börtönbe zárhatnák azokat, akik azon dolgoznak, hogy Magyarország betartsa alapvető emberi jogi kötelezettségeit. Ez nem egy távoli diktatúrában történik, hanem az Európai Unió szívében, egy olyan kormány alatt, amely tagja az állítólagosan Európa-párti EPP-nek.
Manfred Weber néppárti frakcióvezetőnek cselekednie kell, ki kell dobnia Orbán Viktort és a Fideszt. Amíg ezt nem teszik meg, ők is cinkosnak számítanak a Magyarországon végbemenő szemérmetlen autoriter elmozdulásban.
Weidenholzer undorítónak nevezte, hogy a kormány büntetőjogi szankciókkal fenyegeti azokat, akik kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket segítenek. Az osztrák szociáldemokrata politikus szerint a Stop Soros Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a civil szféra elleni törvényének mintáját követi, szembemegy az európai értékekkel, és nincs helye az Európai Unióban.
Mint ismert, a magyar kormány kedden nyújtotta be a Stop Soros törvénycsomagot a parlamentnek, ami a korábbi tervekhez képest számos enyhítést tartalmazott – leszámítva a civilek bebörtönzésének lehetőségét, ami új elemként jelent meg. A törvénytervezet hangos nemzetközi kritikákat váltott ki, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának hivatala a tervezet visszavonására szólította fel a kormányt.”
És akkor kommentáljuk:
Az a helyzet, Weidenholzer elvtárs, hogy európai értékek már csak ott lelhetők fel (nyomokban), ahol maguk nincsenek. Ahol maguk nem léteznek, megszűntek, eltakarodtak vagy el lettek takarítva, mint a másnapos okádék.
Maguk tönkre tették Európát. Sok évtizedes munkát fektettek ebbe a projektbe, elkezdték már ’68-ban. Dühödt maoistaként, Pol Pot rajongóként, vagy csak egyszerű anarchistaként, marxistaként. Elkényeztetett hülye gyerekekként, akiknek már semmivel sem kellett megküzdeniük, akik készen kaptak mindent, de képtelenek voltak nyugodtak üldögélni a valagukon. Muszáj volt hősnek képzelniük magukat. Ezért aztán végig bulizták a hatvanas évek végét, és ezt a bulit elnevezték forradalomnak. És mélyen meg voltak róla győződve, hogy a legnagyobb hősiesség a világon, tönkre tenni a világot.
Tönkre tenni minden hagyományt, minden „avittat”.
Hadat üzenni a „népinek”, a réginek, a tradicionálisnak, a parasztnak, a régi-féle szakiknak, az „elitnek”.
A vallásnak, az egyházaknak, Istennek magának, a magzatnak (éljen a „szexuális forradalom”, mindenki kúrjon mindenkivel, csak gyerek ne szülessen!), a hagyományos férfi és női szerepeknek, a nemeknek.
A társadalmi hierarchiáknak, a hazafiasságnak – sőt! magának a hazának!-, az államnak, a hadseregnek, a hagyományos művészeteknek (ami érthető, szép és szól valamiről, már nem lehet művészet).
A családnak, az iskolának, a rendnek és a RENDNEK, a normálisnak és a normalitásnak.
Az egészségnek és az egészségesnek (éljen a drogliberalizáció!), a húsnak, a vérnek és a vérségnek, az összetartozásnak, a nemzetnek, az értelemnek, a szépnek, a történelemnek, az igazságnak és az örökérvényű igazságoknak, a megkérdőjelezhetetlennek, a határoknak, a fajnak, az ősnek, az anyának és az apának, a hősöknek, az önmegtartóztatásnak, az önfeláldozásnak.
Az államnak, az ellenőrzésnek, a szabályoknak, a kiszámíthatóságnak.
Az öregeknek, a tétováknak, a nem lelkesedőknek, a visszavágyóknak, a ragaszkodóknak.
Az időnek – múltnak és jövőnek, perspektíváknak, ne maradjon semmi más, csak a pillanat és a pillanat elhülyült rabjai. Ne maradjon semmi más, csak maguk, Weidenholzer elvtárs. Ne maradjon semmi más, csak a „nyílt társadalom”, vagyis az idióta, eltorzult, aberrált semmi.
Más majdnem úgy volt, hogy sikerülni fog. De mégsem fog, Weidenholzer elvtárs. Túltoltátok a biciklit ezzel a bulival, a polgárháború és a lázadás szélére sodortátok a saját társadalmaitokat, és már van példa is arra, hogy nem kell feltétlenül elfogadni a ti játékszabályaitokat, nem kell feltétlenül idióta, embertelen, szemét gazembernek lenni, hogy az ember kiérdemelje az „európai”, a „demokrata”, a „nyitott”, a „haladó”, a „liberális” jelzőket.
Amelyeket természetesen ti osztogattok saját magatoknak.
Már van példa, hogy nem egyszerűen lehet, hanem egyenesen szükségszerű, hogy ellenetek kell élni és létezni, hogy benneteket ignorálni kell, eltakarítani kell, leszarni kell, már persze annak, aki normális életet akar élni, aki egyszerűen csak túl akar élni.
Aki még hisz Európában.
Vigyázó szemeteket Magyarországra, Olaszországra vessétek! És jön majd a többi, sorban!
És ti mind-mind el lesztek takarítva. És örüljetek, ha megússzátok ennyivel, gazemberek!
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
