Van ugyebár ez a Portik nevű derék ember.
„– Most meg arról fecseg, hogy mikor mondta. Én azt kérdeztem öntől, azt mondja meg nekünk, mikor nem mondta. – Clevinger mély lélegzetet vett.
– Én mindig nem mondtam, hogy ön nem tud megbüntetni engem, ezredes úr.”
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Őt a bíróság jogerősen 15 évre ítélte, mert felbujtója volt egy másik gazember, a Prisztás nevű megölésének. Portik keze az összes ’90-es évekbeli disznóságban benne volt, az olajszőkítéstől az éjszakai életig. Portik a tárgyalás során azt a taktikát választotta, hogy folyamatosan és önellentmondó módon, gátlástalanul hazudozott. Most, hogy elítélték, nyilván a mártírt játssza el.
A rendelkezésre álló és bizonyítottnak tűnő adatok alapján hősünk kiváló kapcsolatot ápolt a baloldali kormányokkal. Erről tanúskodik például a Laborc-ügy is. Történt, hogy 2008-ban, a Vadrózsa nevű étteremben adott egymásnak találkát Laborc és Portik. Ennek nem is lenne különösebb jelentősége, két ember akkor találkozik, beszélget, mikor kedvük tartja.
Csakhogy ez a Laborc akkoriban a titkosszolgálat vezetője, Portik pedig már közismert maffiózó volt.
Két ilyen eltérő foglalkozású személy találkozója pedig legalábbis pikáns. A lefolytatott beszélgetés teljes szövege kiszivárgott később, és mint azt megtudtuk, a két úr lejárató kampányt tervezgetett mindenféle fideszes politikusok ellen.
Az egyik megnevezett célszemély pontosan Rogán Antal polgármester volt.
Az ügy egyébként hosszú, bonyolult és rendkívül lehangoló. Mindent egybevetve arról szól, hogy hogyan érvényesült és tett hatalomra szert egy alapvetően piti, jelentéktelen csirkefogókból álló maffia a rendőrség és az igazságszolgáltatás tehetetlensége vagy asszisztenciája mellett.
Nemrégiben történt, hogy nagy kedvencünk, Juhász Peti – a jointos, akinek barátai dobják össze a havi megélhetését, mint állítja és közben nem szakad le a plafon – nyílt színen „bűnözőnek” nevezte Rogán Antalt, amiért is Rogán feljelentette őt. A tárgyaláson pedig megjelent Portik barátunk és azt vallotta, hogy egy alkalommal maga vitt Rogánnak egymillió eurót. Mit mondjak, ez így roppant valószínű. Ha én meg akarom vesztegettetni magamat, nyilván egy közismert bűnözőt választok közvetítőnek – Portik 1997 és 2003 között a hazai és nemzetközi körözési listák előkelő helyezettje volt – akit feltehetően figyel a rendőrség, a titkosszolgálat és mindenki akinek figyelni kell. Ki mást? Ja, természetesen a pénzátadás „egy Centrálhoz közeli Fidesz-irodában” történt. Hol máshol? Nyilván olyan helyen kell találkozni, ahol bárki láthatja a találkozót. Ha már egy bűnözővel üzletel az ember, csinálja feltűnő helyen, hogy a járókelők lássák: most megy Portik mutyizni a Fidesszel.
Nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy miért idézte be Juhász gengszterünket tanúként, ha csak azt nem fogadjuk el, amit állít, miszerint tudott arról, hogy Portik egy vallomásában említette, „ismerte” Rogánt, valami házibuliból. Ez azonban roppant gyenge érv. Mindazon a tán több száz emberből, akik „ismerik” Rogánt, miért pont ezt az egyet idézték be? Az egésznek csak akkor van értelme, ha tudták, hogy mit fog vallani. És ezt vajon honnan tudták?
Amúgy arra is roppant kíváncsi vagyok, vajon ki rendezett olyan házibulit és miért, ahová egyszerre hívták meg az V. kerületi polgármestert és egy rablógyilkost. Mi több, el is mentek és jól is szórakoztak egymás társaságában.
Portik szavai valóságos visítógörcsöt váltottak ki a jobb- és baloldali ellenzékből.
A kórus követeli, hogy Rogán „bizonyítsa be”, hogy nem igaz ez az állítás. Ez jogelméleti szempontból sajátságos követelés. Úgy tudtuk eddig, hogy aki állít valamit, annak kötelessége azt bizonyítani. Kivétel képez ez alól a gyök kettő. Ha Portik azt állítja, megvesztegette Rogánt, akkor neki kötelessége ezt bizonyítani és nem Rogánnak az ellenkezőjét.
Egyébként is: hogyan lehet valaminek a meg nem történtét bizonyítani?
A fenti idézet szerint a volt polgármesternek bizonyítania kéne, hogy mikor nem vesztegette meg őt a jeles rablógyilkos. „… Rogán a közeljövőben titkosszolgálati tanúkkal felvértezve újra azt fogja bizonygatni, hogy >>se házibuliban, se kávézóban<< nem találkozott Portikkal, így 10 millió forintnyi kenőpénzt sem fogadott el tőle.” – írja az Index cikke. Ezt a titkosszolgálati tanúk csak akkor állíthatják hitelt érdemlően, ha minden házibuliban és kávézóban ott voltak, mikor Rogán is volt és látták, hogy Portik meg nem. Ami azért kevéssé valószínű, lássuk be.
A mikor nem vesztegette meg kérdésre pedig Rogánnak nyilván az lesz a válasza, hogy mindig nem vesztegette meg és ezáltal előáll a magyar közéletre oly jellemző, hülye kérdésre hülye válasz szituáció.
Az újságcikkekben, blogokon és mindenütt megjelenő írásokban azután előlépnek az Utálatos Emberek Tablójának vezéralakjai: Habony és Andy Vajna is, illetve barátaik, rokonaik és ismerőseik. A magam részéről Mészáros Lőrincet még nagyon hiányolom. Portik szerint a Vajna érdekeltségéhez tartozó Nobu étterem megnyitóján is jelen volt, de Vajna akkor megkérte Portikot, ne a kamerák előtt a főbejáraton érkezzen, hanem hátul a Kempinski hotelen belülről.
Ismét egy roppant hihető motívum.
Vajna pontosan olyan ütődöttnek látszik, mint aki nem tudja, hogy az eseményen – a bejárattól függetlenül – bárki felismerheti gengszterünket. Az eseményen temérdek videó, fotó készült, de mit tesz Isten, Portik egyiken sem látszik. Ja, Habony is ott volt. Ez sokatmondó. Képzeljük el! Csak úgy ott volt. Nem igaz, hogy nem mutyizott valamit, hiszen azért él; érzékeltetik a libsi médiumok.
Most majd következik a szembesítés. Az nagyon fontos és bizonyító erejű. Ott állnak majd a tekintetes törvényszék előtt és egymás szemébe mondják, hogy a másik hazudik. Hogy ez mit bizonyít azt sohasem tudtam megérteni. Valamelyikük bizonyára hazudik, de hogy melyik ahhoz semmivel sem kerülünk közelebb. De hát ez nem is cél.
Cél az – a jellemgyilkosság szabályai szerint – hogy megragadjon a fejekben: már megint lopnak. A bírósági tárgyalás pedig rétestésztaként fog nyúlni, miközben megpróbálják bizonyítani a bizonyíthatatlant. Azt mondom, vissza kéne hozni a párbaj nemes intézményét. Peti és Anti hajnalban a Vérmezőn, lovassági kardokkal – Istenem! Talán még jobban lehetne röhögni.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
