Éric Zemmour francia politikai kommentátort az RTL Rádió élő adásában kérdezték Közép-Európáról és az ott zajló politikai folyamatokról. Nyugati elemzőktől szokatlan módon, Zemmour úgy látszik megértette térségünk felemelkedésének okait és fontosságát, ezzel is bizonyítva, hogy az Európa jövőjéről szóló vitát bizony Közép-Európa nyerte.
A politikai kommentátor arra a kérdésre válaszolt az RTL rádiójában, hogy mi teszi különlegessé Közép-Európát. Zemmour a történelmi és politikai sorsközösségre vezeti vissza Közép-Európa mai helyzetét.
Látnunk kell a folyamatokat. Nevezhetjük ezt egyfajta sorozatnak is. A Cseh Köztársaság előtt Ausztria, azelőtt Lengyelország, azelőtt Szlovákia, azelőtt pedig Magyarország” – kezdi okfejtését Zemmour, aki így folytatja: „ugyanolyan választások, melyek a bevándorlás és a migráció kérdéskörét járták körül. Ugyanazon jobboldali győzelmek, melyek elutasítják a migrációt és az iszlámot. Kétség és bűntudat nélkül. Ugyanaz a jobboldalhoz való közeledés, amely nem foglalkozik a második világháborúból származó tabukkal. Ugyanaz a brüsszeli bizottsággal való birkózás jellemző ezekre az országokra, mert felháborítják őket a jogállamiságot sértő uniós támadások” – magyarázza Zemmour a közös vonásokat.
A kommentátor szerint ugyanaz a megvetés éri ezeket az országokat az európai média részéről, és a német, a francia vezetők is ugyanazokat a morális leckéket rótták fel nekik az elmúlt években. De Zemmour szerint a szavak mára értelmüket vesztették. És akkor most kapaszkodjon meg mindenki, mert igen, ezt egy francia mondja: Azt hisszük, hogy ellenségesek a liberalizmussal szemben. Illiberálisoknak hívjuk őket, de a valóságban ők talán még többet tesznek a szabad piacért, hiszen ismerik, a saját bőrükön tapasztalták a kommunista rendszer rombolását. Euro-szkeptikusoknak csúfolják őket, de valójában ők azok, akik még inkább támogatják Európát…”
Zemmour megjegyzi, hogy bár néha a közép-európai országok szemére vetik, hogy hipokriták, szerinte semmi sem érhet fel a nyugati képmutatáshoz.
„A közép-európai országok ugyanúgy visszautasítják azokat az európai intézményeket, melyek megkövetelik a migránskvótát vagy a melegházasságot. A sokszínűség öröme, amely Anglia, Franciaország és Németország boldogságát képezi nem csábítja és nem is hatja meg őket. Nem akarják sem a mecseteket, sem a dzsihádot. A szüleik a kommunista csizma alatt éltek és nőttek fel. A magyarok és a csehek látták a szovjet tankokat az utcáikon. A lengyeleket tankokkal fenyegették, az osztrákokat pedig óvatos és félelemmel teli semlegességre kényszerítették” – mondja Zemmour, majd hozzáteszi: ezek az országok tudják, mi az ára a nemzeti függetlenségnek, és nem szeretnék, ha újabban Brüsszel helyettesítené az egykori szovjet Moszkvát.”
Zemmour szerint a történelem, akár a politika, egyesíti ezeket az országokat. Mindegyik ország a Habsburg Birodalom része volt az 1914-es nagy háború kezdete előtt. Látták a birodalom dicsőségét és a hanyatlását is.
Mind átélték a nemzeti tragédiákat az 1920-as és 1930-as években, hiszen nemzeteik részét kisebbségekbe kényszerítették, melyek sosem tudtak asszimilálódni. A németek Csehszlovákiában, a magyarok Romániában” – mondja a kommentátor, aki szerint ezek az országok megtalálták a homogén nemzetek boldogságát, egy időben a szuverenitásukkal.
„Egy olyan sorsközösségben osztoznak, amely a történelem során már összetalálkozott az iszlámmal. Nem úgy, mint Franciaország vagy Németország. Magyarországot három évszázadig tartotta megszállás alatt az Oszmán Birodalom. És Bécs is két hatalmas ostromot vészelt át, az utolsót 1683-ban. Ebben az időben egy lengyel (III. Sobieski János lengyel király) vezette győzelemre az európai hadakat a muszlim megszállókkal szemben. Ugyanebben az időben XIV. Lajos francia királynak a kisujját sem kellett mozdítania. Három évszázad. Mintha csak tegnap lett volna…” – zárja gondolatait Zemmour.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
