Portálunkon is beszámoltunk arról, hogy a Breznóbányai járásban rendkívüli helyzetet hirdettek, mert egy bogár tetemes károkat okozott a fenyvesekben és úgy tűnik, hogy a megtámadott fák túlnyomó részét ki kell vágni.
Az ormányosbogár-félék családjába tartozó betűzőszú (Ips typographus) apró termetű, mindössze 0,4–0,6 cm hosszú bogár, amely Európában mindenütt megtalálható és elsősorban a beteg lucfenyőket támadja meg. Ezek a fák már nem képesek kellőképpen védekezni a bogarak ellen, így ott nagyban elszaporodnak, majd idővel az egészséges fákat is birtokba vehetik.
A jó állapotban levő lucfenyő képes megvédeni magát a bogarak ellen, mivel a kéreg alá behatoló bogár rágásával megrongálja a gyantajáratokat, de az onnan felszabaduló illóolajok elöntik őt és megfojtják. Ha azonban a támadás erőteljesebb, akkor ez a védelem már nem eléggé hatékony és a fák kérge alatt egyre nagyobb számban jelennek meg a bogarak által kirágott, betűkre emlékeztető járatok.
Ezek a kártevők elsősorban a fák kérgében található lágy szállítószövetet, a háncsrészt fogyasztják. A tudományosan floémnak is nevezett szövet a kéreg legbelső rétege és az a feladata, hogy a fotoszintézis során keletkező és vízben oldódott szerves anyagokat a növény más részeibe szállítsa. Ha a floém elpusztul, akkor a növény kiszárad. A helyzetet tovább rontja, hogy a legyengült vagy sérült fából a meleg hatására ún. terpének szabadulnak fel és ezek feromonokként – rovarcsalogató anyagokként – működnek és újabb kártevőket csábítanak a fákhoz. Ezek a vegyületek azonban rovarcsapdaként is szolgálhatnak, mivel ha „összesereglenek” a fánál, könnyebben lehet védekezni ellenük.
El kell mondani, hogy a szakmai körökben folyik a vita arról, hogy igazából milyen szerepet adjanak a betűzőszúnak. Egyrészt elszaporodása tetemes károkat okoz. Másrészt fontos szerepet játszhat az erdei ökoszisztémában, mivel elősegíti a faállomány fiatalodását és csak az öreg, gyenge vagy beteg fákat támadja meg.
Az már az erdőgazdálkodás feladata lenne, hogy időben felismerje a leselkedő veszélyt és a megtámadott fák kivágásával, rovarölő szerek bevetésével stb. gátolja a kártevő terjedését.
Van a szúbogaraknak két olyan távolabbi rokona, a kis és a nagy szil szíjácsszú, amelyek valóban természeti katasztrófának is beillő pusztítást okoztak. Ezek a bogárfajok előszeretettel a szilfákat támadják meg, de a szilfavésznek nevezett betegséget igazából nem ők, hanem az általuk terjesztett Ophiostoma tömlősgombák okozzák. Az Ophiostoma ulmi nevű gombafajt 1918-ban hurcolták be Ázsiából Európába, közelebbről Hollandiába és onnan szétterjedve az elmúlt száz év alatt iszonyatos károkat okozott a szilfaerdők állományában.
Helyenként a szilfa teljesen eltűnt. Magyarországon az 1960-as évek elején az Országház előtti szilfasor a szilfavészben kiszáradt, helyükre hársfákat ültettek.
Visszatérve a Felső-Garam mentén kialakult elszomorító helyzetre, úgy tűnik, hogy máris sikerült politikai témát is kicsiholni belőle. Az SaS csütörtöki sajtóértekezletén a kormány környezetvédelmi politikáját bírálva attól óvtak, nehogy a pozsonyi Hegyiparkban vagy más parkerdőkben felzúgjanak motorfűrészek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
