Kolozsváron 1776-ban telepedtek le a piaristák. 172 évnyi tanító és nevelő munkásságuk után 1948-ban a kommunista hatalom a többi renddel együtt ellehetetlenítette, betiltotta tevékenységüket. 75 évvel később, 2022-ben térhettek vissza a kincses városba. Ezért adtak hálát Kalazanci Szent József, a kegyes tanítórend, a piaristák alapítója ünnepén, augusztus 25-én a kolozsvári piarista templomban.
Egy éve kezdte el újra igen áldásosnak bizonyuló szolgálatát Kolozsváron két piarista szerzetes paptanár, Molnár Lehel és Sárközi Sándor. Az elmúlt évért szentmise keretében adtak hálát papok, szerzetesek, szerzetesnők és a hívek.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Tőzsér Pál (Segítő Szűz Máriáról nevezett) áldozópap, földrajz és történelem szakos gimnáziumi tanár volt; koncelebrált Szilvásy László, Molnár Lehel és Sárközi Sándor piarista szerzetesek; a Szent Mihály-plébánia képviseletében Popesc Mihăiţă Cristian segédlelkész, Fábián László györgyfalvi plébános, kórházlelkész és Keresztes Olivér kolozsi plébános.
A szentmise bevezetőjében Tőzsér Pál rámutatott: Istennek minden emberrel kapcsolatban van egy álma. Nagyon fontos, hogy hivatásunk, életutunk találkozzon és megegyezzen ezzel az álommal. Akkor jó keresztényekként valóban hasznosak leszünk, lehetünk magunk, közösségeink, a társadalom számára.
A szentmise szónoka Szilvásy László (Keresztes Szent Jánosról nevezett) áldozópap volt. Homíliájában Kalazanci Szent József megpróbáltatásokkal teli, de hivatásához mindvégig hűségesen kitartó életéről beszélt, háromféle hivatásáról: először papi, majd tanári, végül szerzetesi elköteleződéséről.
Akkor is megújulásra szorult a világ, és nagy szükség volt a hiteles keresztényekre, papokra, ideális tanítókra, nevelőkre, szerzetesekre. Az Újszövetség Jóbjaként is emlegetett, sokat szenvedett Kalazancius, ahogy a piarista rend hagyománya emlékezik rá, igazán megérdemli, hogy szentnek nevezzük – emlékezett meg a rendalapítóról Szilvásy László. – Ő belül is olyan volt, mint kívül: egy igazán erős, jellemében is rendíthetetlen ember, békés, szilárd, kiegyensúlyozott.
Egy másik jó tulajdonsága pedig az egyszerűség volt. Elkötelezte magát az őszinteség és a tisztesség mellett is. Magasra szárnyalt, álmokat szőtt, terveket készített, mindeközben két lábbal állt a földön. Karizmája a legfőbb ok arra, hogy csodáljuk, tiszteljük és példaképnek tartsuk napjainkban is – emelte ki a szentmise szónoka. – Tőlünk elsősorban azt kívánja, hogy hivatásunknak élve odaadó papok, szerzetesek, tanárok és nevelők legyünk.
A szentmise végén Sárközi Sándor – rendtársa, Molnár Lehel egyetemi lelkész nevében is – kifejezte háláját az újratelepedést lehetővé tevő Kovács Gergely érseknek és László Attila főesperes-plébánosnak, valamint az eltelt esztendő folyamán a szolgálatukat elősegítő Schuller Hajnalnak, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatójának és Fodor György piarista konfráternek, közírónak, a piarista öregdiákoknak és a templom hűséges híveinek.
A hálaadó szentmisén a zenei szolgálatot Geréd István kántor és az általa vezényelt kórus végezte. Az ünnepi esemény a piarista himnusz eléneklésével zárult.
Forrás: romkat.ro
Fotó: Fodor György; Rohonyi D. Iván
Szöveg: Fodor György
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
