Egy éve nincs magyar képviselet a szlovákiai törvényhozásban. Mi változott, mit végeztek ez idő alatt a pártjaink? Hasznos munka zajlott, vagy ismét elvesztegettünk egy évet? Értékeljünk.
Bizony, már egy év telt el azóta, hogy a választáson a Híd és az MKÖ néven induló MKP–Összefogás–Magyar Fórum trió sikeresen ütötte el egymást a parlamentbe jutástól. Akkoriban néhányan világvégét, nemzethalált vizionáltak arra az esetre, ha nem lesz magyar párt a parlamentben, de lám, egy év eltelt, mi pedig még mindig itt vagyunk. De hogyan telt ez az év a szlovákiai magyar politika szempontjából, veszítettünk egyáltalán valamit a parlamenti képviselet hiányával? Mit végeztek ez idő alatt a pártjaink?
Eredetileg azzal akartam kezdeni, hogy ha a szlovákiai magyar politika elmúlt egy évét akarjuk értékelni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a koronavírus hatását. Másodszori nekifutásra azonban ebben már nem vagyok teljesen biztos, ugyanis
a szlovmagy politika az elmúlt évben leginkább önmagával volt elfoglalva, és ez valószínűleg a járvány nélkül is ugyanígy lett volna.
A választási kudarc után a Híd önmagát kereste, az MKÖ-ben szinte azonnal egymásnak estek a pártok az állami pénzek miatt. Persze, a pandémia nyilván késleltetett néhány döntést és találkozót, de miután a Híd és az MKP is új vezetést választott, az év további részében ugyanaz a toporgás, helyezkedés zajlott, mint a parlamenti választás előtti fél évben. Volt ugyan gombaszögi piknik, meg komáromi egyezmény, de ezek a tényen nem változtatnak: 2020 elvesztegetett év volt, mindenki ki, kivel, hogyant játszott, amiből csak idén februárban sikerült előre lépni az MKP–Híd kiegyezéssel. De ilyen is volt már, úgyhogy ez sem garancia még semmire.
Rosszabb lett az átlag szlovákiai magyar állampolgár élete azzal, hogy nincs pártunk a parlamentben? Ezen a téren a koronavírus már tényleg nagy szerepet játszott, mert a járvány annyi gondot okozott, hogy azok mellett a kisebbségi problémák háttérbe szorultak. Különösebb magyarellenes kirohanások nem történtek, de az is gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a Matovič-kabinettől az üres gesztusokon kívül (mint az emlékezetes Trianon-vacsora) túl sokra nem számíthatunk. Az is látványosan kiderült, hogy a szlovák képviselők még mindig nem értik – vagy nem is akarják érteni – a magyar problémákat. Az R2-es építésének leállításával lényegében a teljes magyarságot az út szélén hagyta a kormány, a kettős állampolgárságról hozott legutóbbi döntést pedig sikerként próbálják lenyomni a torkunkon, holott semmi sem áll messzebb az igazságtól. Hol van ilyenkor Matovič magyar tanácsadója?
A szlovák pártok listáján parlamentbe jutott magyarok többnyire elvesznek a tömegben. Gyimesi György lehet, hogy jót akar, de egyedül nem tehet sokat, ráadásul eddigi akcióiról leginkább egy porcelánboltba szabadult elefánt juthat az eszünkbe. Az úgynevezett „magyar ügyek” kapcsán még leginkább Ondrej Dostál szokott a leghiggadtabban nyilatkozni, de ő pont az a típusú politikus, aki nagyon okosakat mond, hogy aztán senki se hallgasson rá.
Szóval igen, hiányzik az a magyar párt a parlamentből. És lehetne rosszabb a helyzet – például egy Hlas–Smer–ĽSNS-kormány esetén.
De lehetne jobb is. A koronavírus átok mindannyiunk életében, de egyben haladékot is adott a szlovákiai magyar politikának, hogy újradefiniálja önmagát. A bajban félre kellett volna tenni az ellentéteket, és megmutatni, hogy a közösség érdekében igenis össze tud fogni az elit.
Ehelyett egy éve megy a vita egy meg sem alakult párt nem létező pozícióiról. Nekünk ez jutott.
Még egyszer: hiányzik a magyar párt. De nem egy ilyen.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
