Oláh Lajos, Molnár Csaba, Gyurcsány Ferenc és Vadai Ágnes: hamis, tehát
érvénytelen esküt tettek az Országgyűlés keddi alakuló ülésén
Gyurcsány olyan, mint Madách Lucifere – LuciFeri sem adhat mást, „csak mi lényege”: nem tud mást, mint hazudni – írtam nemrég e portálon, azt gondolván, hogy ez az ember már semmilyen hazugságával, csalásával, trükkjével nem tud meglepetést, pláne megdöbbenést okozni. Őszintén bevallom: tévedtem. Mert amit ő és három (A)DK-s /(Anti)demokratikus Koalíció/ társa kedden, az új Országgyűlés alakuló ülésén tett, az példátlan a magyar parlamentarizmus történetében.
Ugyanis meghazudtolták, elcsalták a képviselői eskü szövegét. Egész pontosan a következő szöveggel „egészítették ki”: „Fogadom, hogy mindent megteszek a Köztársaság újbóli megalapításáért. Minden erőmmel azon leszek, hogy népszavazással új Alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak.”
Ezúttal tekintsünk el a két plusz mondat tartalomelemzésétől, bár az is megérne egy misét. Miért és hogyan is kellene „újból” megalapítani az 1946-ban már megalapított és 1989-ben helyreállított, azóta is létező köztársaságot? Ez nyilvánvalóan értelmetlen. A másik: miért is kellene új alkotmányt adni Magyarországnak, amikor annak egyrészt van egy több mint ezeréves történeti alkotmánya, másrészt egy három évvel ezelőtt elfogadott alaptörvénye? Ez nyilvánvalóan fölösleges…
Most azonban nem erről kívánok töprengeni, hanem arról, hogy érvényes-e azon megválasztott, de még megbízatását nem gyakorló országgyűlési képviselő esküje, amely nem az alkotmányosan előírt szöveget mondja el a parlament és (a médián keresztül) az ország nyilvánossága előtt? Ez ugyanis nem csupán egy formális aktus, mert amíg a képviselő nem teszi le az esküt és nem írja alá az esküokmányt, addig nem vehet részt a parlament munkájában, így javadalmazást sem kaphat. Az eskütétel olyan ősi szokás, sőt intézmény, amely bizonyos tisztségek, illetve hivatások gyakorlásának elengedhetetlen feltétele. Közismert, hogy minden magyar királynak a Szent Koronával történő megkoronázásakor esküt kellett tennie Magyarország alkotmányára, függetlenségének, szabadságának és területi épségének megtartására és megtartatására. De a modern államokban is a vezető állami tisztségviselőknek (állam- és kormányfőknek, minisztereknek, parlamenti képviselőknek, bíráknak, ügyészeknek, katona- és rendőrtiszteknek stb.) le kell tenniük az esküt az ország alkotmányára. Az eskü szövege soha sehol nem tetszőleges, az mindenkire nézve kötelező, attól eltérni nem lehet, abból elhagyni, azt kiegészíteni nem szabad, különben nem érvényes. Az eskü elmondásának súlya van, mert az esküszegés egy állami köztisztviselő (vagy például orvos, hivatásos katona) esetében legalább hivatalvesztéssel jár. Ez vonatkozik a bíróság előtt letett esküre is, és közismert, hogy a hamis esküt a törvény bünteti.
Hogy a hamis eskünek milyen következményei lehetnek, annak egyik legmegrázóbb, legkatartikusabb irodalmi ábrázolása Arany János A hamis tanú című balladája, amelyben a vén Márkus a tarcsai birtok eltulajdonítása végett megesküszik „az élő Istenre, / Utolsó napomra és örök idvemre”, hogy „ha hamisat szólok: / Se földben, se mennyben ne lehessek boldog; / Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem: / Ama sebes örvény hánytorgasson engem.” A hamis tanúság vétke nem marad következmény nélkül, hiába szerzi meg a vágyott földet, elfogy életkedve és -ereje, és egy esztendő múlva meg is hal. Arany balladájának tanulsága, amit az utolsó sorban örökérvényű intelemként megfogalmaz: „ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel”.
Persze a fent említett személyek mondhatják azt, hogy ők nem esküdtek hamisan, hiszen „őszintén” megmondták, hogy ők nem fogadják el az alkotmányt, nem ismerik el, hogy Magyarország jelenleg köztársaság. Csakhogy ez az érvelés hamis, ugyanis előbb elmondták a törvényes eskü szövegét, azután egészítették ki azzal a szöveggel, amely relativizálja, sőt eliminálja azt. Ráadásul erről a széles nyilvánosság értesült, ami felveti a kérdést, hogy akkor van-e súlya a képviselői eskütételnek, vagy ez csupán egy formális, tét és következmény nélküli aktus. Lehet-e felelős népképviselő az, aki ilyen felelőtlenül, sőt cinikusan viselkedik, kigúnyolva, lerombolva az eskü szent intézményének tekintélyét, méltóságát?
Ez azért sem mellékes kérdés, mert bár a magyar polgárok többsége szemében rég elvesztette hitelét és tisztességét Gyurcsány, itt azonban nem csupán az ő (és néhány társa) hiteléről és tisztességéről, hanem az egész parlament hiteléről, tekintélyéről és méltóságáról van szó. Ha ezt az alantas, cinikus játékot el lehetett játszani az új Országgyűlés alakuló ülésén, mégpedig a jelek szerint következmények nélkül, akkor milyen bizalmat és tiszteletet várhat el az egész országgyűlési képviselői testület az őket megválasztó polgároktól? Minden ilyen és hasonló hamissággal, piszkos trükkel kárt szenved a közbizalom, holott a közbizalom éppúgy legfontosabb, legértékesebb társadalmi javaink közé tartozik, mint a levegő vagy az ivóvíz – egyik nélkül sem tudunk élni. Különböző felmérések szerint amúgy is a politikusokban bíznak legkevésbé a magyar emberek, és ezt az alacsony bizalmi szintet tovább süllyesztik az ilyen tudatosan hazug, provokatív akciók. Egyébként amit az (A)DK négy képviselője a parlamenti ülésteremben csinált, azt a Házon kívül, az alakuló ülés után ismételték meg az Együtt-PM-es képviselők, akik egy „különesküt” mondtak el. Ennek a gyáva és piti akciónak azonban sokkal kisebb a súlya, mint Gyurcsányéké, mert magánügy, hogy a képviselők a Parlamenten kívül kinek mit mondanak, az nem számít eskünek, hiába állítják, ugyanakkor az amúgy is csekély személyes hitelüket és méltóságukat ezzel ők is tovább apasztották.
1848 júliusában Petőfi e szózatot intézte az első népképviseleti nemzetgyűlés tagjaihoz:
„Akit nem égő honfiérzelem
És tiszta szándék vezetett ide,
Kit a hiúság, vagy silány önérdek
Csábít e helyre, az szentségtelen
Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,
Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,
Átok s gyalázat lesz kisérete,
Mellyel haza s később sírba megy.”
Nos, négy plusz négy képviselőről már az alakuló ülésen kiderült, hogy alighanem átok s gyalázat lesz kísérete. A magam részéről úgy vélem, a képviselői esküvel játszott alantas, piszkos játékuk méltatlanná tette őket, hogy a Magyar Országgyűlés tagjainak tekintsük őket. Bármit tesznek és mondanak ezután, sújtsa őket a tisztességes magyar polgárok közmegvetése!
Végvári Gábor – PolgárPortál-publicisztika
NIF kiegészítés:
Ezúton szeretnénk felhívni nemzeti érzelmű jogászaink figyelmét, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az érvénytelen eskü miatt ezek az emberek ne vehessenek részt a parlament munkájába, sőt be se tehessék lábukat az épületbe.
Jó lenne, ha ehhez a kezdeményezéshez csatlakoznának a FIDESZ és más pártok nemes érzelmű képviselői is!
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
