Egy "emléknap" margójára

Egy "emléknap" margójára

Gyerekkoromban emlékszem egy mesére, amely igazából egy gyerekeknek szóló történetbe beleillesztett, ugyanakkor nagyon is komoly mondanivalóval rendelkező cselekmény volt. E szerint a mese szerint volt egy ember, aki annyira szerette, ha születésnapja van és ajándékokat kap, hogy azt kívánta, bárcsak minden nap születésnapja lenne, ezáltal az év összes napja ünneplésből és ajándékok bontogatásából állna. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy hogyan, de a kívánsága valósággá vált.

Az ünnepből hamarosan – modern szóval élve – hétköznapi rutin lett, így a jeles nap elvesztette valódi jelentőségét és tartalmát. Ismét egy modern kifejezéssel élve, a történet főszereplője kiégett, majd ő maga kérte, hogy ismét csak egyszer legyen születésnapja egy évben, mint minden normális halandónak. Sajnos a mese címére már nem emlékszem, ellenben az asszociáció akarva-akaratlanul egy ismert „emléknap” felé tereli a gondolataim. S, hogy a kettő között mi az összefüggés? Ahogy a születésnapos férfi mindennap megélte a szülinapját, úgy a politikailag korrekt világ diskurzusát is jóval többször töltik meg a holokauszttal, mint kizárólag azon a „nemzetközi emléknapon”, amelyet január 27-i datálással létrehoztak neki. Az ember – viccen kívül – lassan azt sem tudja, hány nap vagy megemlékezés köthető ehhez az eseményhez egy év leforgása alatt, de, hogy egynél több, az biztos.

„Ha meg akarod tudni, hogy kinek a kezében van a hatalom, figyeld meg, hogy ki az, akit tilos kritizálnod” – mondta egykor Kevin Alfred Strom, és ennél jobban nem is tapinthatott rá a jelenség lényegére. Talán kevés olyan nép van a Földön, akik jobban megérthetnék ezt, mint mi, magyarok. Kezdve akár a Délvidéken történt magyarmészárlásokkal, amelyet a második világháború alkonyán Tito-féle bűnözők, illetőleg egyéb deklasszálódott elemekből (akár bosszúszomjas zsidókból) verbuválódott partizánok követtek el a mi rovásunkra. De ide sorolhatjuk akár – szintén a huszadik században elkövetett – Erdélyben történt magyarirtásokat is. Ezekről persze vagy „nem illik beszélni”, vagy, ha szóba kerül, akkor pedig jóval alulreprezentáltabb módon.

Hírdetés

Erről még hamarosan külön publikáció keretein belül is fogok szólni, de érdemes kiemelten figyelni azt is, hogy a gyakran csak „populistának” aposztrofált új európai „szélsőjobboldal” miként látja egyik legfőbb szövetségesét Izraelben és a zsidóságban. Ennek két szemléltethető iskolapéldája a francia „szélsőjobboldali” Marine Le Pen, illetőleg a sokak által istenített olasz Salvini is. Ennek vélhető okairól szintén majd máshol, mindenesetre érdekes adalék ez a modernkori jobboldal történetéhez.

Egyébként maga a nemzetközi nap betudható egy világdzsemborinak is, hiszen az előre kijelölt „emblematikus helyeken” tartott rendezvényeken rendre megjelenik a „világ politikai elitje” s ekkor valahogy a máskor oly’ parázsló ellentéteket is sikerül egy csapásra kibékíteni. A résztvevők ekkor egy az egyben, egységes frontot képeznek az „antiszemizmussal és a kirekesztéssel” szemben, s talán ez az egyetlen olyan esemény is, ahol 100%-os egyetértésben mindenki ugyanazt vallja egyfajta globális „Hazafias Népfrontként”.

S, hogy hol marad a magáról a holokausztról szóló történelmi vagy politikai vita? Sehol. Ugyanis annak minden oldalról tárgyalható lehetőségét ugyanúgy törvények tiltják, mint ahogy az 1947-es párizsi békeszerződés határozza meg mind a mai napig Európa politikai struktúráját. Így nem határozható meg egyértelműen, hogy a holokauszt témaköre történeti jellegű-e vagy politikai, hiszen – jellemzően inkább a balliberális oldal – mind a mai napig használja azt politikai célokra is. A nyomás tehát két oldalról érkezik. Egyrészt nem lehet, akár már csak szkeptikus módon sem tárgyalni történelmi oldalról, másrészt pedig a téma „arany tojást tojó” aduász is a balliberálisok és „jobboldaliak” (szigorúan idézőjelben) kezében, amelynek segítségével eldönthetik, kik alkotják a politikailag korrekt világot, és kik esnek kívül rajta.

S, hogy mikor lehet teljes egészében szabadon beszélni a holokauszt témaköréről? Úgy hiszem, ehhez teljes politikai és társadalmi változás szükséges.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »