Egy nappal Isten szolgálója Bódi Mária Magdolna halálának 80. évfordulója után és csaknem egy hónappal a boldoggá avatása előtt, március 24-én konferenciát tartottak Bódi Mária Magdolna nyomában címmel a vértanú életéről, lelkiségéről a Veszprémi Érseki Főiskolán. A rendezvényen Udvardy György érsek meghirdette a „Bódi Mária Magdolna 80” jubileumi programsorozatot.
A konferencia kapcsolódott a tavaly áprilisban megrendezett Bódi Mária Magdolnáról szóló tanácskozáshoz, amit még a vértanúságot elismerő dekrétum közzététele előtt tartottak – a mostani konferencia már abban az örömteli várakozásban telt, hogy egy hónap múlva, április 26-án boldoggá avatják Magdit.
A résztvevőket Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek és Udvardy György érsek köszöntötte.
Márfi Gyula felidézte a kanonizációs eljárás mérföldköveit. Kiemelte, az már Mindszenty József veszprémi megyéspüspök idején megkezdődött, folytatódott Bánáss László püspöksége alatt, és Badalik Sándor Bertalan idejében, 1950-ben már készen voltak az iratok, ám azok elvesztek. 1990-ben Szendi József érsek kezdte meg újra az eljárást, ő maga pedig „csak” folytatta azt 1997-től. Elmondta, Seregély István többször sürgette őt, küldje el a Vatikánba az iratokat. Talán úgy tűnt, hosszúra nyúlik az előkészület, de végül sikerült úgy összeállítani a dokumentációt, hogy azt a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma „csont nélkül”, vagyis pótlás bekérése nélkül elfogadta.
Udvary György veszprémi érsek köszöntőjében emlékeztetett, egy nappal korábban, március 23-án volt Magdi vértanúságának 80. évfordulója. Meghirdette a „Bódi Mária Magdolna 80” évfordulós programsorozatot, aminek természetesen kiemelt ünnepi alkalma lesz a boldoggá avatás.
– tette hozzá a főpásztor. – Már a készület során felismerhettük Magdi életében azokat a krisztusi erényeket, amik az Istenben bízó, önmagát Krisztusnak szentelő ember magatartását jellemzik. Ezeket az erényeket szeretnénk a későbbiekben is a szemünk előtt tartani, és hisszük, hogy ennek ajándékai a lelkipásztori munkában fognak igazán megmutatkozni.
Az érsek feltette a kérdést: egy tudományos, szakmai konferencia hogyan segítheti mindezt, és mi köze van a boldoggá avatáshoz? Mint fogalmazott: a hitünk értelmes hit, ezért lényeges, hogy az élet realitását, benne a jót és a rosszat, a küzdelmet valósnak tekintjük, és ezen körülmények közepette éljük meg a Krisztustól kapott hitünket. Amikor egy embert szeretnénk megismerni, akkor nagyon fontosak azok a körülmények, amelyek őt körülvették, az okok, összefüggések, amelyek a döntéseit befolyásolták, a tények az életében, mert mindez a realitáshoz kötődő hitünket gazdagíthatja.
Szakács Péter révfülöpi plébános előadásában az Egyház hitről és életszentségről szóló tanításának rövid bemutatása, illetve a boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakaszának, a tanúvallomások – melyek felvételében ő maga is fontos szerepet vállalt – nyilvánosságra hozható néhány részletének ismertetése után arra kereste a választ: hogyan növekedett Magdi a hitben odáig, hogy a – dekrétumot idézve – „Krisztusba és az Egyházba vetett hite miatt ölték meg”.
Érdekes, hogy Magdi „csak kissé vallásos” családból származott. A hittan és a szentségek voltak hitének elsődleges forrásai. Vajon mi – fordult az előadó a jelen lévő lelkipásztorokhoz, katékátokhoz, tanárokhoz – tudunk-e úgy beszélni a hitről, hittant tanítani, hogy az ilyen mély hatást gyakoroljon a tanítványainkra?
Magdi már gyermekként minden vasárnap elment a szentmisére, nagylányként pedig önművelésbe kezdett, lelki olvasmányokat olvasott. Később napi áldozóvá vált, rendszeres lelkivezetést kért. Hitének fontos alakítója volt a természetben való szemlélődés is. Amikor nem vették fel a Jézus Szíve Népleányai Társaságába, elhatározta, munkáslányként halad az életszentség útján, és tölti be hivatását, hogy Istent szolgálja.
Apostolkodásával (hitoktatás, Szívgárda, Mária Kongregáció, oltáregylet, Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetsége) sokakat elvezetett a hitre. Ő maga pedig eljutott oda, hogy halála napján ezt mondta társainak: „Ne féljetek, a Jóisten velünk van. Testünket megölhetik, de a lelkünket nem.”
– tette hozzá Szakács Péter.
„Édes Jézus, ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz” – Magdi ezt írta fel 1944 utolsó délutánján egy kis cédulára, hogy plébánosának, Temesi Józsefnek áldott új esztendőt kívánjon. Csernai Balázs pasztorális referens, főiskolai tanár, a veszprémi Regina Mundi-templom plébánosa előadásában ezt a Bódi Mária Magdolna lelkiségébe bevezető, kulcsfontosságúnak nevezhető mondatot járta körül Jézus magvetőről, magról, termésről szóló példabeszédeinek tükrében.
Egyértelmű, hogy Magdi itt a magvetőről szóló példabeszédre utal (Mk 4,3–9). Érdekes, hogy ennek a jézusi tanításnak a nagy része nem a termésről szól, hanem olyan dolgokról, amelyek megakadályozzák a terméshozatalt. Ugyanakkor a végén, az utolsó magból viszont meglepően sok termés lesz; az ókorban egy gabonaszem a legjobb esetben is maximum tíz–tizenötszörös termést hozott, itt pedig harminc-, hatvan-, sőt százszoros termésről beszél Jézus. Magdi tudatosan fogadta be Isten igéjét a Szentírásban, lelki olvasmányaiban, és tudatosan döntött újra és újra Krisztus mellett. Leszámolt a tényezőkkel, körülményekkel, amik akadályozták őt abban, hogy termést hozzon.
Az evangéliumban olvashatunk egy másik fajta magvetőről is (Mk 4,26–29), aki első pillantásra lustának tűnik. Elveti a magot, majd alszik és felkel, de nem tesz semmit – a mag mégis kicsírázik. Ebben a példabeszédben nem az számít, hogy a magvető mit tesz, mert az, hogy lesz-e termés, egyáltalán nem tőle függ. Magdi megígérte, hogy a mag, amit az Úr az ő életében elvetett, sokszoros termést hoz – de nem csak a saját képességiben bízott, hanem ráhagyatkozott a Gondviselésre, aki valóban képes ezt megvalósítani.
Miből lesz végül sok termés? Az odaadott életből (Jn 12,20–26). Ezt szemléljük most, a nagyböjtben, hogy Jézus odaadja az életét, és abból új élet fakad – mondta Csernai Balázs. Magdi Mesterével együtt vállalta a búzaszem halálát is, életében önmaga átadásával és végül vértanúságában. Mindent odaadott, és szinte kihívta Istent, aki a termés Ura, hogy ebből valóban bőséges termés legyen.
Nagy Veronika, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója korabeli képekkel és újabb fotókkal illusztrált előadásában utazásra invitálta a jelenlévőket a szigligeti malom kicsiny épületétől, ahol Bódi Mária Magdolna született, a litéri kastély udvaráig, mely beszívta kiontott vérét.
A Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár levéltárosa, Varga Tibor László, aki már a tavalyi konferencia előadói között is szerepelt, valamint a mostani tanácskozás végén bemutatott „…sokszoros termést hoz” című életrajz szerzője, előadásában Bódi Mária Magdolna életéből néhány kevésbé ismert mozzanatot ragadott ki.
Ma úgy ismerjük Magdit, mint egy gyári munkáslányt, aki vértanú lett. Ugyanakkor az erények gyakorlásában is példaként áll előttünk. Oross István, Magdi egyik lelkivezetője és első életrajzírója úgy fogalmazott: „Bár jól ismertem külső működését, mégis meglepetést jelent számomra, szerénysége miatt eddig rejtve maradt sok apró vonás, mely hősies lélekről vonja le a fátyolt.” Később Oross István a szerénység helyett az alázatos szót használta – mely erény gyakorlását a boldoggáavatási eljárásban külön vizsgálat tárgyává is tették.
Varga Tibor László elmondta, Cristiana Marinelli posztulátor is megemlítette egyszer, a dikasztérium tagjai külön elismeréssel szóltak arról, hogy Magdi az alázatosság erényét milyen magas fokon gyakorolta. Az előadó végigtekintve Magdi életén bemutatta, hogyan jelent meg ez már gyermekkorában, osztálytársaival való kapcsolatában, majd nevelő munkája, apostolkodása során, az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva, illetve később vezető szerepet is betöltve egyesületekben. A visszaemlékezések szerint amivel leginkább kiemelkedett kortársai közül, az az alázatossága volt.
Varga Tibor László idézte a Magyar Kurír interjúját Cristiana Marinellivel, amiben a posztulátor így fogalmazott:
„Ha nem léphet szerzetbe, világi apostol lesz” – írta egykori plébánosa, Temesi József Bódi Mária Magdolna szolgálatáról. A konferencián Gianone András, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium kutatótanára szólt arról, mit is jelentett az Egyházban a világi apostolkodás az 1930-as, ’40-es években, illetve bemutatta az ennek intézményi keretet adó Actio Catholicát. A szervezet 1932-ben indult el Magyarországon. Az országos elnökség minden évben megfogalmazott egy programot, amit aztán helyi szinten kellett kidolgozni. Magdi életében jól nyomon követhető, hogy tevékenységei kapcsolódtak ezekhez a célkitűzésekhez.
Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholica országos igazgatója (1932–48) a világi apostolság feltételeként írta le az egyéni és közösségi imádságot, a gyakori szentmise-látogatást, a szentségek rendszeres vételét és a lelkigyakorlatokon való részvételt. Szerinte a világi apostolt olyan tulajdonságok jellemzik, mint a jóság, a szeretet árasztása, az önzetlenség, a bátorság, a tettre készség és a szerénység. Mintha csak Bódi Mára Magdolna jellemzését olvasnánk – tette hozzá Gianone András.
Tengely Adrienn, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense előadásában egy másik korabeli egyházi szervezetet, a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetségét (DL) mutatta be, aminek litéri csoportját Bódi Mária Magdolna szervezte meg és vezette. Emellett beszélt a szervezet lapjáról, A Dolgozó Nő című folyóiratról, ami alapvetően formálta olvasói, így Magdi gondolkodásmódját is.
Horváth Gergely Krisztián, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, társadalomtörténész a konferencia utolsó előadásában a korabeli társadalmi közegről adott képet.
Szülei teljesen nincstelenek, menekültek és idegenek voltak (apja még magyarul sem tudott teljesen jól), cselédként dolgoztak, gyakran költöztek. Ebből a sorból gyári munkássá válni kiemelkedést jelentett, hiszen az havi fix jövedelmet, betegbiztosítást, sőt évi egy hét fizetett szabadságot is jelentett. Magdi a polgárosodás és az emancipáció útjára lépett, tudástőkét szerzett, képezte magát. Minden esélye megvolt arra, hogy a munkáslétből is feljebb lépjen – mutatott rá a társadalomtörténész, aki előadása legvégén felhívta a figyelmet arra, Bódi Mária Magdolna vértanúságának 80. évfordulóján arról is meg kell emlékezni, hogy ugyanazon a napon, 1945. március 23-án Litéren összesen tizennyolc polgári személyt, köztük tíz nőt öltek meg a szovjetek.
A konferencia keretében könyvbemutatóra is sor került. Udvardy György érsek, Karlinszky Balázs, a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár igazgatója, Varga Tibor László levéltáros, Márkusné Vörös Hajnalka történész, levéltáros, valamint Loószné Dömötör Enikő érseki irodavezető kerekasztal-beszélgetés keretében mutatta be az Érsekségi ékességek sorozat második kötetét és Varga Tibor László Bódi Mária Magdolna életét feldolgozó „…sokszoros termést hoz” című könyvét.
A szerző elmondta: olyan életrajzot akartak megjelentetni, ami kifejezetten a tényekre, adatokra koncentrál. Feldolgozta a korabeli forrásokat, az eddig megjelent életrajzokat, a tavalyi és a mostani konferencia témáit is. A kötet tartalmazza a Bódi Mária Magdolnától fennmaradt írásokat, találunk benne fényképeket róla és kultuszának kezdetéről, valamint megismerhetjük belőle a kanonizációs eljárás történetét is.
Udvardy György kiemelte, Bódi Mária Magdolnával kapcsolatban a legismertebb kötet Temesi József Tanúságtétel liliommal, vérrel című munkája, ami a Magdiról szóló történeteteket foglalja össze, amelyek helytállóak, ugyanakkor sok részletről nem számolnak be, és néha felbukkan bennük olyan megállapítás is, ami nem biztos, hogy minden tekintetben igaz. Ezért szerettek volna egy olyan életrajzot, ami szigorúan a tényekre hagyatkozik.
Címnek azért a mostani konferencián is idézett mondatot, illetve annak részletét választották, mert Magdi személyét ez az őáltala választott és saját magára vonatkoztatott szentírási rész mutatja be a legjobban.
Zárszóként az érsek köszönetet mondott a konferencia szervezőinek, előadóinak. Már a másnapra (Urunk születésének hírüladása, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére) is tekintve felidézte: egy papi továbbképzésen az elmélkedést tartó atya a megtestesülésről beszélt, és azt az idők teljességébe helyezte. A főpásztor rámutatott: az üdvösség művében mindannyian az idők teljességében vagyunk. Nem a körülmények miatt, hanem mert az Úristen úgy teremt és hív meg minket, hogy az a valóság, amiben élünk, az idők teljessége, és ez egy üdvösséges pillanat. Magdi életében ezt láthatjuk meg.
Végezetül Udvardy György érsek hívott mindenkit, hogy ünnepeljük együtt Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását április 26-án.
A konferencia teljes egészében visszanézhető a Veszprémi Főegyházmegye YouTube-csatornáján.
Fotó: Lambert Attila
Szalontai Anikó/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
