Az olasz lapok, így az Avvenire is leközölte annak az apának a levelét, aki a saját szülői kudarcának is tartja az esetet, és meg akarja tanítani fiát a felelősségre. A 9500 lakosú kis településen, a Cosenza közelében fekvő Castroliberóban, október 14-én, a tanítási órák után a sürgősségi osztályra kellett vinni egy 14 éves általános iskolás fiút, mert valaki erőszakosan rátámadt.
Sokszor előfordul napjainkban, hogy a gyerekek, kamaszok bántják, zaklatják egymást az iskolában, a szülők mégis nagyon kevés esetben vállalják a felelősséget, még ha látható, súlyos következményei vannak is a bántalmazásnak. Tanulságos, és különleges eset történt azonban nemrég Olaszországban.
Egy iskolás fiút megtapostak az iskola előtt. Vérző sebekkel került a cosenzai orvosi ügyeletre. A kórházban készült képen a fiúnak fel van duzzadva az arca (ezt a fotót is közzétették a calabriai újságok). A család feljelentést tett, elkezdődött a nyomozás. A másik fiú, aki az elkövető volt, talán napokig küzdött a lelkiismeret-furdalással, talán attól félt, hogy a nyomozók végül elkapják, mindenesetre néhány nappal később bevallotta szüleinek, hogy ő tette. Ekkor apja és anyja habozás nélkül fogták gyermeküket, és elmentek vele a rendőrségre, hogy feladja magát. Elkísérték, hiszen a fiú egyértelmű felelősségén túl őket is komoly lelkiismeretvizsgálatra késztette az eset.
Az elkövető néhány napon át hallgatott, majd vagy a helyi újságok nyomozásról szóló híreinek nyomására, vagy a lelkiismeret-furdalástól hajtva elárulta édesanyjának, hogy ő a tettes. A szülők nem kerestek kifogásokat, igazolásokat a tettére, nem mentették fel a felelősség alól, ahogyan gyakran megtörténik, nem akarták elkendőzni a történteket. Ehelyett ügyvédi kísérettel elmentek a rendőrőrsre, ahol a fiú feladta magát.
Édesapja nyílt levelet írt, amelyet a helyi újságok közzé is tettek: „Néhány órával ezelőtt tudtuk meg a gyermekünktől, hogy ő a castroliberói fiú támadója. Abban a pillanatban összeomlott a világ felettünk, egy dolog volt biztos: értesítenünk kell a rendőrséget.”
Nem mentegetik a fiukat: „Bárhonnan is nézzük, hallatlanul súlyos az eset. Súlyos a fiatal áldozat számára, súlyos a családja számára, a fiunk számára és a lányunk számára is, aki ugyanabba az iskolába jár, és most fennáll a veszélye, hogy ő is viseli majd ennek a viselkedésnek a következményeit, még ha nem is ő a felelős.”
És itt következik az apa lelkiismeret-vizsgálata: „És ha lehet, még súlyosabb számomra és a feleségem számára, akik a kudarc drámai fájdalmát éljük meg. Mert ebben a pillanatban azt tapasztaljuk meg, hogy a szülői feladat a legnehezebb a világon… Egyfolytában csak azt kérdezgetjük magunktól, hol rontottuk el, miután egész életünket, családként is a befogadás, a korrektség és a felelősségérzés értékei mentén éltük meg, olyan értékek mentén, amelyek fényévekre vannak az ilyen cselekedetektől.”
Felteszi a kérdést magának, miért történt ez az agresszió: „Nem tudom, meg tudjuk-e valaha válaszolni ezt a kérdést, de éppen a minket irányító értékek alapján azt tartjuk helyesnek, ha a fiunk megtanulja felvállalni a felelősséget, megtanul elszámolni döntéseiről, tetteiről, akkor is, ha még kiskorú”.
A levél végén kifejezi együttérzését a bántalmazott 14 éves fiú családja felé.
Forrás és fotó: Avvenire
Magyar Kurír
(tzs)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
