Januárban még a diplomamunkáján dolgozott, áprilisban pedig már Dubaiban, az Emirates légiutas-kísérő kiképzésén vett részt. Bár csak az államvizsgája után tervezett kiutazni, a körülmények közbeszóltak, és a füleki Ferenc Alexandra végül a repülést választotta.
Spontán vagy előre megfontolt döntés alapján jelentkezett az Emirates légitársasághoz?
Ez egy gyerekkori álmom volt, amely az évek során elhomályosult, de ahogy a diákéveim lassan a végéhez közeledtek, rájöttem, hogy nem vonz az egyhangú irodai munka. Ekkor tudtam meg, hogy az Emirates légitársaság Kassára, az egyetemi városomba jön toborozni, és gondoltam, egy próbát megér. Ez a szakma valóban nekem való, hiszen izgalmas, szinte minden nap valami új vár ránk, különböző embereket, kultúrákat ismerünk meg, beutazzuk a világot, és még fizetést is kapunk érte.
Hogyan zajlott a felvételi?
A felvételi több körből áll és kieséses alapú. Csoportos gyakorlatokon, pszichológiai és angol nyelvi teszteken, valamint kommunikációs készségfelmérésen estünk át. Ezt a fizikai adottságok felmérése követte, majd a továbbjutókra személyes interjú várt. Ezután telefonon értesítettek az eredményről, ez az ún. golden call, azaz az aranyhívás. A kassai felvételin 54 jelentkezőből ketten jártunk sikerrel.
Egyetemi tanulmányait megszakítva utazott ki Dubaiba. Nehéz volt dönteni az iskola és a munka között?
Nem, mikor jött a várva várt hívás, rögtön igent mondtam. Később persze az egyetem miatt hezitáltam, de a szüleim támogatták a döntésemet, és ez sokat jelentett nekem.
Járt korábban Dubaiban? Milyenek voltak az első benyomásai?
Mivel előtte még sosem jártam a mesés keleten, új és furcsa volt minden. Dubai multikulturális és nagyon biztonságos, törvényszegés esetén kiutasítanak. Rengeteg az érdekesség, látványosság, azonban a gyakran 50 fokos hőséghez nehéz hozzászokni, ezért még nem is sikerült teljesen felfedeznem a várost.
Sok olyan dologgal szembesült a kiképzés során, amire előtte nem számított?
A kiképzés nagyon intenzív, nyolc héten keresztül kora reggeltől késő délutánig tart. A felkészítésnek több fázisa van, mind vizsgával végződik. A legnehezebb rész a biztonsági és védelmi protokoll. Boeing és Airbus szimulátorokban gyakoroltuk a különböző vészhelyzeti szituációkat, mint a tűzoltás, repülőgép-eltérítés, agresszív utas megfékezése, önvédelem, turbulencia, vízbe zuhanás vagy a repülőgép 90 másodperc alatti evakuálása. Szinte minden helyzetre felkészítettek, hiszen egy 14 órás járaton bármi megtörténhet, és a mi dolgunk, hogy ügyeljünk az emberek biztonságára. Valójában az, amit az utasok a fedélzeten látnak a munkánkból, csak töredéke mindannak, amit a munkakörünk rejt.
Milyen volt az első munkanapja?
Az első repülést supy-flightnak hívják, ahol az újoncok megfigyelik a tapasztalt kollégákat. Egy indiai járatra osztottak be, nagyon izgalmas volt, a munkatársak kedvesek és segítőkészek voltak, majd a földet érést követően egy közös vacsora mellett elmesélték az élményeiket, tapasztalataikat. A visszaút lazább volt, ott már segítettem is nekik.
Fizikailag vagy szellemileg megterhelőbb egy hosszú repülőút?
Talán fizikailag, hisz mindig ébernek kell lennünk, és el kell látnunk az utasokat. Mivel a sok időeltolódás és éjszakázás teljesen felborítja a bioritmusunkat, fokozottan ügyelnünk kell az egészséges életmódra. A hosszú utak előtt próbálok sokat pihenni, külföldön pedig igyekszem pozitívan feltöltődni a visszaútra.
Hány országba repült eddig? Van idő városnézésre két járat között?
Még csak második hónapja dolgozom, de már nem is számolom. Jártam már Japánban, Kínában, Ausztráliában, Új-Zélandon… Általában 2-3 naponta repülünk, és a járat típusától függően, ha tehetjük, igyekszünk szétnézni az adott városban, vásárolgatunk, megkóstoljuk a helyi finomságokat.
Mit gondol, milyennek kell lennie egy légiutas-kísérőnek?
Pozitívnak, határozottnak, kitartónak és kommunikatívnak! A csapatszellem szintén fontos, mert sosem tudjuk előre milyen lesz a főnök, és a többi munkatárs. A kinézetnél fontosabb a kisugárzás, és természetesen elengedhetetlen a mosoly.
El tudja képzelni, hogy egész életében légiutas-kísérőként dolgozzon?
Szerintem ez a szakma nagyon szép, de csak egy bizonyos időre. Szeretem Dubait, de nem tudom az otthonomnak tekinteni, hiányzik a természet, a családom, a haluska és az otthoni életmód. Szeretném kiélvezni a külföldi élet minden percét, de pár év után haza szeretnék térni és befejezni az egyetemet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
