1692. február 20-án fényes égi jelenségeket regisztráltak Pécs városa fölött, amiről több írásos emlék is maradt ránk. „…És hogy ezeknek a csodáknak mi a magyarázata, azt egyedül csak az Isten tudhatja.” Egy különleges dokumentum révén e 17. századi esemény nyomába eredt Schmelczer-Pohánka Éva, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár vezetője és Horváth István, az Egri Főegyházmegyei Levéltár vezetője.
A Pécs városát 1692. február 20-án ábrázoló rézkarc az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárában őrzött gróf Apponyi Sándor-féle metszetgyűjtemény 408. darabja. A rejtélyes ábrázolás egy német nyelvű röplapban jelent meg, a különös csillagászati-légköri jelenség német nyelvű leírásával.
Az 1692-re datálható, német nyelvű röplap tanúbizonysága szerint napra pontosan 330 éve különleges égi „tünemények” voltak láthatók Pécs felett. A nem mindennapi eseményről – a várost és környékét is ábrázoló, illusztrációként szolgáló korabeli rézkarccal egyetemben – ez a forrás adott elsőként beszámolót: „…két üstökös csóva tűnt fel az égen AB napfelkeltekor és este 10 napon keresztül látszódtak. Az egyik nagyon nagy volt és 9 egész nappalon és éjszakán keresztül világított. A legszikrázóbb déli Napnál még 3 sárga karikát lehetett látni. C Zöldben és pirosban játszott a Nap. Kicsit távolabb két fénylő oszlop tűnt fel a 8. Claffter [1] mentén. D Ezeket napközben és naplemente közti időszakban a 6. Claffter mentén lehetett megcsodálni. Aztán egy vékony felhőn egymáshoz közel három papi kórus volt látható. E Naplemente felé nézve számos kénes-sárga felszálló fények tűntek fel. F Negyed-fél óránál a közelben fekvő hegyekben egy fehér tábor és egy hadsereg állomásozott. G És hogy ezeknek a csodáknak mi a magyarázata, azt egyedül csak az Isten tudhatja” (Fordította: Schmelczer-Pohánka Éva).
Az égi csodára vonatkozóan két korabeli kalendáriumban találtunk még további rövid utalást. Neubarth János 1693-ban Lőcsén és Kolozsvárott is kiadatta Uj és O Kalendariomát. A lőcsei kalendáriumot záró Krónikában a következő szöveg olvasható: „1692. Péts Várossa tartományban, sok rendbeli Éghi jegyek láttattak-meg, kinek effectusát a’ jo Isten tudgya.” [2] A kolozsváriban csaknem szó szerint ugyanez a szöveg található meg: „1692 Péts Tartományában sok égi jelek avagy csudák látzottak: kinek effectusait a’ jo Isten tudja.” [3] Úgy tűnik az erdélyi kalendárium szerzője nem részletezte az égi csoda egyes tüneményeit, és az is kérdéses, hogy miként szerzett tudomást róla.
Cserei Mihály [4] nagyajtai emlékíró 1709–1712 között kelt, de korábbi eseményekre is kitérő naplójában szintén megemlíti, 1692. február 10-ére datálva, hogy Pécs város lakói miféle égi csodáknak lehettek tanúi. A forrásból egyértelműen megtudjuk, hogy Cserei nem volt személyesen tanúja az eseménynek, csak hallomásból jegyezte fel a fontosnak vélt történést: „1692…Magyarországban Pécs völgyében levő templomoknál látszottanak rettenetes csudák, úgymint: tüzes oszlopok egymástól hat-hat arasznyira függöttek. Két nagy üstökös csillagok nap nyugat felé tíz nap és tíz éjjel látszottak. Négy udvarok az nap vagy hold udvarához hasonlók, különb-különbféle szineket változtatván. Három karbeli szerzetesek chorus módján minden ceremoniájokat elvégezvén. Az mezőkön az vetések mint az kénkőnek az morsalékjai úgy látszottanak. Ugyanott Pécs táján az hegyeken nagy seregek és táborok helyheztettek és mind egész tizenkét nap és éjjel látszottak. Ezek voltak anno praesenti die 10. Febr.” [5] A 19. század folyamán a Cserei-naplót idézve többen is utalnak a 17. század végi pécsi jelenségre, ekképpen Ipolyi Arnold Magyar mythologia című munkájában [6] az Üstökös csillag, északi fény, kettős nap fejezetében, továbbá Réthly Antal [7] meteorológus az Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig című művében.
A források megjelölt időpontjai alapján feltételezhetően az égi „tünemények” 1692. február 10. és 20. között voltak észlelhetők Pécs város egén.
A csillagászati jelenségek tudományos magyarázatát, illusztrálva Gyenizse Péter pécsi egyetemi docensének (PTE TTK) a 2000-es években a hasonló jelenségekről készített fényképeivel, ITT találják.
(…)
Így elmondható, hogy a leírás egy része egyértelműen félreértés vagy szerzői „túlkapás”. Az is érdekes, hogy a rézkarcon a fő témát képviselő égi jelenség mellett a városból csak néhány épület azonosítható, azaz a városrajz alárendelt szerepet képviselt az esemény tudósításában: pl. a városfal egyik bástyája (barbakán), a falon belül a Gázi Kászim pasa dzsámi kupolájának teteje mellette a minarettel. A várfaltól északra, a hegyoldalban előbb a Szatmári-féle tettyei palota romjai, mögötte a hegyen talán az épülő Havihegyi kápolna vagy kicsit eltájolva a Mindenszentek temploma kerülhetett a képre. A Barbakánon őrszemek figyelnek, a hegyek közt seregek táboroznak (ágyukat húzó lovak, sátrak mindenütt), a kép előterében pedig három török katona beszélget. Az elnagyolt városábrázolásból és az anakronisztikus személyek és jelenetek belekomponálásából is egyértelműen látszik, hogy a rézkarc készítője nem látta személyesen sem a jelenséget, sem Pécs városát, sőt a városról való ismeretei is igencsak elnagyoltak voltak. A városképet valószínű, hogy korábbi metszetek alapján ábrázolhatta. Mindezen tények csak megerősítik, hogy a teljes kép szóbeli információk alapján készülhetett.
Mik is voltak ekkor az évszámokkal is igazolható történelmi események Pécsett? 1686-ban felszabadult a város a 143 éves török uralom alól. 1691 júliusa és 1692 januárja között pestisjárvány dúlt a városban és a környékén. Közvetlenül ezután egy hónappal, február folyamán különleges és megmagyarázhatatlan csillagászati jelenségek tűntek fel az égen. A járvány és az ismeretlen égbolton látható „tünemények” rémisztően hathattak a lakosságra. Mindezen események is valószínűleg befolyással voltak arra nézve is, hogy 1692 áprilisában, húsvét másnapján a pécsi polgárság esküt tett a katolikus vallás kizárólagosságát illetően.
[1] e Klafter ~ hosszmérték, öl.
[2] Lőcsei Uj és O Kalendarium, Kit Christus Urunk Születése után való 1693. Esztendőbe irt Neubarth János És Magyar Országra, Erdélyre s’ egyéb Tartományokra alkalmaztatta. Költ Lötsén, Brewer Samuel Typogr. (OSZK RMK I 1443.)
[3] Uj és O Kalendariom Mellyet Christus Urunk születése után való 1693 Esztendőre Neubarth János És Magyar Országra, Erdélyre, s egyéb Tartományokra alkalmaztatta, Kolozsvárott, Nyomtatta Veresegyházi István. (OSZK RMK I. 1438, FM2/1049)
[4] Cserei Mihály marosszéki-nagyajtai emlékíró 1668 és 1756 között élt. Elinte Thököly Imre híve volt, majd a Habsburgok által adományozott tisztségek viselője volt. Családi és egyéb feljegyzései maradtak fent, amelyek nem csupán magánéleti és politikai eseményeket örökítették meg.
[6] Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, Pest, Heckenast Gusztáv, 1854.
[7] Réthly Antal meteorológus (1879–1975). A (magyar királyi) Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatója.
Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár) és Horváth István levéltárvezető (Egri Főegyházmegyei Levéltár) összeállításának teljes szövege és a teljes hivatkozási jegyzék ITT olvasható.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
