Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály

Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály

42 évvel ezelőtt, 1982. október 18-án hunyt el a gitárkirály, Radics Béla, a 20. századi magyar könnyűzene egyik legmeghatározóbb alakja. Mind a tehetsége, mind a tudása megvolt ahhoz, hogy gitárjátéka a legnagyobbakéval vetekedjen, de a megannyi kompromisszum megkötését követelő Kádár-rendszerben a Radics-féle jelenségnek nemhogy jövője, de még jelene sem igazán lehetett.

Angyalföld hírhedt munkásnegyedében, a Tripoliszban, a mai Gyöngyösi utca-Vőlegény utca sarkán lévő házban született 1946-ban, és rövid élete alatt mindvégig itt is élt. Első gitárját 13 évesen kapta, 16 évesen már egy gyári zenekarban játszott, majd 1964 őszén az Atlantis tagja lett, amely az elsők között, de a legnagyobb hatást elérve játszott Beatlest a magyar közönségnek. Egy-egy Atlantis koncert annyira képes volt feltüzelni a hallgatóságot, hogy a bulik után a megvadult és felajzott fiatalok egyszerűen törni-zúzni kezdtek.

Első önálló zenekara a Sakk-Matt 1968-ban jött létre, és a nyilvános médiumok teljes hallgatásának ellenére óriási bulin, mintegy tízezer néző előtt mutatkoztak be a Budai Ifjúsági Parkban. Az alapvetően Cream és Hendrix-feldolgozásokat játszó zenekarból bravúros játékával, fej fölött és foggal való gitározásával toronymagasan kiemelkedett Radics, akire a rajongók bálványként, idolként, sőt egyfajta vezérként tekintettek. Koncertek közben és után egyre gyakrabban hangzott fel a „Bélát a Pártba, Bélát a kormányba!” rigmus, amely a diktatúra fojtogató légkörében, a csehszlovák intervenció és a brezsnyevi visszarendeződés éveiben igen veszélyes kijelentésnek számított.

A kibontakozó magyar beat- és rockzene egyre nagyobb erővel lüktető erén természetesen a kommunista állambiztonság is rajta tartotta a kezét. A Radicsról befutott első ügynökjelentések a politikai rendőrség számára is világossá tették, hogy a korszak legtehetségesebb magyar gitárosának nem adhatnak megfelelő játékteret. „Papp Ferenc” ügynök így fogalmazott egyik ügynökjelentésében Radicsról egy Sakk-Matt koncertet követően:

„Radics Béla, az együttes vezetője. Kirívóan nagy haja és rhythym blues zenéje, ami százakat megmozgat egy-egy fellépésére. 24 éves, fanatikus zenész, csak a zenével foglalkozik. 4 éve ismerem. 1969. októberében a Radnóti Művelődési Otthonban a mikrofonba bemondva hangosan a következő kijelentést tette: »Nem tudunk jó felszerelést vásárolni, mert gázsinkat az a kommunista barom ilyen kicsiben állapította meg.« Majd a technikai hibát kiküszöbölve folytatták a zenét.”

1970-től új formációjával, a Tűzkerékkel próbálkozott meg nagyobb sikereket elérni, de a folyamatos tagcserék és a stílusra vonatkozó nézeteltérések miatt a zenekar hamar feloszlott. „Farsangi” ügynök ez idő tájt adott jelentéséből világosan kiderül, hogy több barátja is unszolta Radicsot, hogy igazoljon át valamelyik népszerű és híres zenekarhoz, ám a gitárvirtuóznak erről más véleménye volt: „nem állok össze semmiféle nyalis zenésszel, aki azt játssza, amit mondanak neki.”

Hírdetés

Az ellenséges beállítottságú zenész ténykedését az állambiztonság kiemelt figyelemmel követte, és besúgóit folyamatosan Radics közelében igyekezett tartani. Személyére „Szakállas” fedőnéven dossziét nyitottak, ide gyűjtötték a róla szóló jelentéseket. Az ügynökök pedig nem is voltak restek információkat szállítani tartótisztjeiknek, akik ezáltal folyamatosan tájékoztatva voltak Radics rendszerellenes megnyilvánulásairól, kommunistaellenes kirohanásairól és a pártot gúnyoló politikai vicceiről.

A többször feloszlott és újjáalakult Tűzkereket követően Radics következő és egyben legsikeresebb, leghíresebb zenekari formációja a Taurus EX T 25-75-82 volt, amely egy feledhetetlen koncert során mutatkozott be a közönségnek 1972. május 1-én az Ifjúsági Parkban. A zenekar tagja volt Som Lajos basszusgitáros, Balázs Fecó, aki orgonán játszott és Brunner Győző dobos, akinek a telefonszáma az együttes nevébe is bekerült.

Ez év nyarán a legendás brit Free együttes előzenekarként léptek fel a Kisstadionban, a nagy áttörés azonban ezúttal is elmaradt. Ősszel megtörtént az első tagcsere, Som Lajos helyét Zorán vette át, Radics körül pedig saját zenekarán belül ismét fogyni kezdett a levegő. Arról, hogy a Taurusnak saját nagylemeze legyen, szó sem lehetett, a zenekarnak mindössze két kislemeze (Zöld csillag; A kőfalak leomlanak) jelenhetett meg rövid ideig való (1973-ban oszlottak fel) fennállásuk során.

A Taurus felbomlása után valami megtört Radicsban: egyre inkább nyilvánvalóvá vált számára, hogy ebben a monokulturális, kézzel vezérelt rendszerben nagylemezről nem is álmodozhat. Erdős Péter, a Kádár-korszak rettegett popcézára több alkalommal is kijelentette: amíg ő él, ebben az országban Radicsnak nagylemeze nem lesz.

Utolsó jelentősebb zenekara az Alligátor volt, amely egyszerre játszott régi Taurus-számokat és nyugati kedvenceket. Radics, aki korábban sohasem ivott, elkeseredésében és csalódottságában egyre gyakrabban nyúlt a pohár után. A következő néhány évben az alkohol rabjává vált, magányosan és visszahúzódva élt édesanyjával angyalföldi lakásukban.

1982 tavaszán még fellépett egy emlékkoncerten, de már nem volt önmaga. Néhány hónappal később, 1982. október 18-án májzsugor következtében elhunyt. Utolsó útjára a Megyeri úti temetőben többszáz zenésztársa és egykori rajongója kísérte el, sírján ez olvasható: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”

A gitárkirállyal sokkal emberségesebben bánt az utókor, mint az a korszak, amelyben élt, és amely kivetette magából. 1999-ben barátai és legnagyobb tisztelői emléktársaságot hoztak létre, lelkesen gyűjtik a róla szóló relikviákat és a dalait tartalmazó egykori kalózfelvételeket. Egykori lakóházán 2000-ben emléktáblát helyeztek el, a Gyöngyösi utcában szobra látható, Angyalföldön utca őrzi nevét és emlékét.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »