Az egykori Hawaii Királyság fővárosa, Lahaina a Hawaii-szigetcsoport Maui szigetén elterülő települése teljesen megsemmisült a múlt héten pusztító tűzvész következtében. A turisták körében is rendkívül népszerű településből alig maradt több parázsló romoknál. Ez az állam történetéknek legsúlyosabb természeti csapása, ezrek váltak hajléktalanná és mintegy 1000 épület elpusztult, a halálos áldozatok után még mindig kutatnak, jelenleg 106 áldozatot tartanak számon.
A város közelében múlt hét kedden csaptak fel a lángok, amelyek elképesztő sebességgel, megállíthatatlanul terjedtek a Hawaii-szigetek településén. A vizsgálatok alapján leszakadó, feszültség alatti elektromos vezetékek lobbanthatták lángra a száraz aljnövényzetet. Voltak, akik az óceánba menekültek, hogy életüket mentsék.
Magyarok mindenhol vannak, mondjuk ezt sokszor, és valóban. Mikor megláttam, mi történik a másik kontinensen, rögtön Fecske Hajnalkára gondoltam, aki korábban már volt stúdiónk vendége, de évekkel ezelőtt tovább repült és ott talált otthonra. Olyan gyönyörűen ír(t) Lahainaról, hogy az ember azt érezte, a földi paradicsom helye ez és életében legalább egyszer el kell oda jutnia. Ezért felvettem vele a kapcsolatot, kiderült, ott élt és dolgozott sokáig, aztán másfele szólította őt az útja:
Másfél hónapja úgy volt, visszaköltözöm Lahainába, mivel ott is dolgoztam, és az autózás se anyagilag, se időbelileg nem volt a legjobb. Aztán történt valami és úgy éreztem, el kell jönnöm a munkahelyemről, másfele visz a szívem, egyik napról a másikra hirtelen érzéstől vezérelve felmondtam, így a költözést is visszamondtam és majdnem visszamentem Szlovákiába… Végül úgy döntöttem, maradok, még dolgom van itt, Mauit érzem otthonomnak.’’
– írja Hajnalka.
Múlt héten porig égett a munkahelye és a ház, ahova költözött volna. Egyelőre még nem tud mit kezdeni az érzéseivel, a sok miérttel, ami a szigettel történt, egyáltalán és azzal, hogy az ő életét ez miképp alakítja újra át.
Speciális helyzetben vagyok többféle szempontból. Nekem az a város többet jelentett, mint bárki is gondolná. Nem az épületek, nem materiális dolgok, hanem az érzés, amit adott.
Én Lahainának köszönhetek mindent, mióta itt vagyok, minden ott kezdődött igazán. Lahaina adott nekem esélyt az új életre a covid után.
Ott biciklizgettem, sétáltam az utcán, a kedvenc strandom ott volt, az üzletekben a hawaii nénik megismertek és tudták, mi a nevem, hogy én vagyok a magyar lány! Ez tudod, milyen nagy dolog? … és leégett… porig.
Olyan, mintha egy közeli hozzátartozóm halt volna meg.’’
Ismerősei, barátai váltak nincstelenné, még alig ocsúdtak fel a katasztrófából, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Sokan tehetetlenül gyászolják porrá lett életüket, mások hozzátartozóikat keresik szinte esélytelenül, a turisták egy részét, akik életük nyaralására készültek, kórházban ápolják. A múlt hét elején még festői szépségű táj, amely szinte a megváltást ígérve csalogatta a látogatókat és Hajnalkát is életének új fejezetével kecsegtette, ebben a pillanatban hamuszínű és újjáélesztésre szorul. Így látja ezt ő is:
Kilátástalan egyelőre, hogy lesz tovább. De látva, hogy mi történt sok ismerősömmel, min mennek keresztül mások, talán nem is fontos. Én biztonságban vagyok, erős vagyok. Könnyebb lenne visszamenni Szlovákiába, elmenekülni, de nem fogom ezt tenni.
Maui befogadott, nagyon szeretett, és nem eresztett, talán mert szüksége van rám most. Soha nem éreztem magam ennyire otthon, mint itt. Magyar vagyok a szívemben, és büszkén terjesztem ezt mindenhol, de a lelkem itt van otthon. Elmondhatatlan, leírhatatlan, megmagyarázhatatlan, mi mindent kaptam én ettől a szigettől és konkrétan Lahainától az elmúlt 2,5 évben.
A minimum hogy részese legyek az újjáépítésének.’’
Hajnalka ma ünnepli születésnapját, kívánjuk neki innen, a Felvidékről is, hogy Lahania újjáépítésében lelje örömét és mindeközben érzékeny lelkének sebei is heg nélkül gyógyuljanak be!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
