A fenti címmel nyílt kiállítás a Füleki Városi Honismereti Múzeum galériájában. Hagyományos ostyasütőket láthat a közönség, amelyekkel a karácsonyi ostyát készítették. A tárlaton kiállított sütővasak jelentős része Ladóczki Vilmos magángyűjteményéből származik.
Vili nem csak szenvedélyes gyűjtő, hiszen aki ismeri, az tudja róla, hogy rajong az édességért. Ezért nem csoda, hogy a molnárkalács receptjét is betéve tudja, szívesen készíti magának és a tájházába érkezőknek is. Adventi látogatásomkor ínycsiklandó illatok csalogattak be a magánmúzeumba.
Így készül a molnárkalács
– Ez már egészen jó! – épphogy belépek, már mutatja is Vili az elkészült molnárkalácsot, amit jóízűen el is fogyasztok. Majd a recept után érdeklődöm, hátha otthon is kedvet kapok a sütéshez. Vilitől megtudom, hogy az édes ostya elkészítéséhez lisztre, olajra, cukorra, vízre és egy kis vaníliás cukorra van szükségünk. Először a lisztet és a vizet öntjük egy tálba.
– Elkeverjük, és menet közben még lehet hozzá adni egy kis vizet, annak alapján, hogy mennyit vesz fel a liszt – avat be a készítés folyamatába. Ezt követően a többi összetevőt is hozzáadjuk, simára keverjük a tésztát, pihenni hagyjuk, akár egy egész éjszakára, majd kisütjük.
Vili a sütéshez természetesen nem a modern technikát veti be, szendvics- vagy gofrisütőt nála nem találunk. Több százéves ostyasütővasat viszont annál többet, és szebbnél szebbeket. Most egy házi áldás szöveggel ellátottat vesz elő, abban süti a finomságot.
– A felizzott sütővasba teszek egy kanál híg tésztát, hogy jó vékony legyen. Ameddig „sír” a sütővas, nem kell visszatenni a tűzbe. 15-20 másodperc elteltével kész a molnárkalács – mutatja a technikát. Vili, segédjével, Csiga bácsival rendszeresen süt molnárkalácsot a hozzá érkező gyerekeknek.
– A lurkók nagyon élvezik, hiszen visszarepülnek egy olyan időbe, ahol szó szerint meg kellett dolgozni azért, hogy valamilyen finomság, esetünkben ostya kerüljön az ünnepi asztalra.
Ladóczki Vilmos gyűjteményében 170 darab ostyasütővas található. A sütőlapokat régen egyházi, heraldikai, geometriai, növényi vagy állati motívumokkal díszítették, a készítés évével, pontosabban a tükörképévél.
– Ezek mind egyedi darabok, nincs kettő egyforma, mintázatuk vasanként változik – mondja Vili. Azt is elmeséli, hogy régen az egyház karácsonykor ostyákat küldött a falvak lakóinak, az ostyahordás szokása sokáig élt Palócföldön. Az ostyasütés a kora újkori Közép-Európa és a történeti Magyarország szakácskönyveiben gyakran szerepelt.
Egész évben sütötték
A díszes, mívesen megmunkált ostyasütővasak a Füleki Vármúzeum munkatársainak figyelmét is felkeltették. Legújabb kiállításuk a falusi kovácsok által készített és a palóc térségre jellemző molnárkalács-sütővasakat, az egykori Nógrád, Gömör és Kishont vármegyék egész területén használatos karácsonyiostya-, illetve az egyházi közegben ismert szentostyasütőket mutatja be.
– Valószínűleg nincs olyan füleki háztartás, amelynek ne lenne valami kötődése a helyi öntödéhez. Feltehetően sokan találkoztak már az öntvény szalonnasütőkkel is. Kevésbé gyakori, de szintén elterjedt „fusiterméknek” számítottak a molnárkalácssütők, amelyek megtartva a népi kultúrában ismert formákat, nyelek segítségével ollószerűen nyíltak, és tűzön vagy sparhelton való sütésre voltak alkalmasak – avat be Illés Gábor, a Füleki Vármúzeum munkatársa. Hozzáteszi, hogy palóc vidéken nemcsak karácsonyra, hanem különféle ünnepekre, így húsvétra, lakodalmakra, vagy akár a fonóba is sütöttek molnárkalácsot. Ezek az alkalmak megjelennek az ostyasütő vasakon is.
– Vannak különböző kegytárgyakat megjelenítő ostyasütők, de olyanok is, amelyeken a 19. és a 20. század fordulóján megjelenő textil falvédők vagy nótaszövegek olvashatók. A tárlaton láthatók nemesi címerrel ellátott, vagy céhes közegben készített vasak is. Érdekességként említeném még a Ladóczki Vili gyűjteményéből származó zsidó ostyasütővasat. A zsidó kultúrában az ostyasütésnek nincs hagyománya, úgyhogy a sütővas valószínűleg keresztény hatásra került egy zsidó családhoz, és újévre süthettek vele ostyát. A szöveg is erre utal. De ez nagyon ritka, nem volt széles körben elterjedt – magyarázta Illés Gábor.
Egyedi alkotások
A tárlaton a különböző módon díszített, a történeti Nógrád és Gömör-Kishont területéről származó sütővasakon kívül bemutatják a fémbe vésett minták motívumpárhuzamait is. A kiállított tárgyak Ladóczki Vilmos magángyűjtő, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, a füleki ferences kolostor és a Füleki Vármúzeum gyűjteményeiből, valamint Schnelczer Zoltán fényképész régi fotókat bemutató digitális gyűjteményéből származnak.
– Ezek tényleg egyedi alkotások, ezért is tartom fontosnak a gyűjtésüket. Meg kell őrizni őket az utókor számára, hiszen ha eltűnnek, a hozzájuk kapcsolódó népszokások is kivesznek. Emellett úgy gondolom, hogy a magyar címerrel ellátott sütővasak az identitás erősítésére is szolgálnak. Érdekesség, hogy gyűjtéseim során a Felvidéken több magyar címeres sütővasat találtam, mint Magyarországon – mondta Vili a kiállításon, és szívesen mesélt az ostyasütők történetéről az érdeklődőknek.
Gömörben, Rimaszécsen vettem több régiséggel együtt egy sütővasat, amit a tulajdonosaik nem tudtak kinyitni, annyira be volt rozsdásodva. Miután nekem sikerült, egy gyönyörű céhes véset volt benne, 1852-ből. Ez lett az egyik legszebb és legkedvesebb sütővas a gyűjteményemben
– tette hozzá Vili.
A Füleki Városi Honismereti Múzeumban kiállított tárgyakat január végéig tekinthetik meg az érdeklődők.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/51-52. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
