Gróf marosnémethi és nádaskai Edelsheim-Gyulai Ilona Mária Andrea Gabriella – Horthy István kormányzóhelyettes felesége, a második világháborúban önkéntes ápolónő – 1918. január 18-án Budapesten született, és 2013. április 18-án angliai otthonában adta vissza lelkét a Teremtőjének.
A kormányzóhelyettes felesége – férjéhez hasonlóan – részt vállalt a hadat viselő országra nehezedő terhekből, hiszen többek között a keleti hadműveleti területen is vöröskeresztes nővérként szolgált, amit Horthy István hősi halála után sem hagyott abba.
1940. február 1-jén ismerkedett meg jövendőbeli férjével, majd 1940. április 27-én feleségül ment vitéz nagybányai Horthy Istvánhoz, Horthy Miklós kormányzó fiához.
Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona 1940. február 1-jén találkozott először egymással, mégpedig a kormányzó feleségének kezdeményezésére – a nehéz anyagi helyzetben élő művészek megsegítésére – rendezett bálon az Operában. Néhány randevút, beszélgetést, közös síelést követően február 28-án sor került az eljegyzésre. Nem telt el sok idő, és a sajtóban már olvasni is lehetett kettőjükről. A kormányzó fiának menyasszonyát tehát akkor már – némi túlzással – egy egész ország megismerte. Horthy Istvánnak és Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőnek egy fiuk született 1941. január 17-én, István, aki fizikus, építészmérnök lett.
Ilona férje, Horthy István 1941-ben államtitkári rangot kapott. A politikai elitet nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése a 40-es évek elején Horthy Miklós betegeskedése miatt. A kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről szóló 1942: II. törvénycikk elfogadása után, négy nappal később közfelkiáltással választották meg Horthy Istvánt – csak a szélsőjobboldal tiltakozott. Az országban a „kiskormányzó” igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Az országot háborúba vivő Bárdossy László miniszterelnök lemondása után a politikai szövetségesnek számító Kállay Miklóst helyezte miniszterelnöki posztra a kormányzó. A vezetés készülődött az átállásra.
Horthy István 1942-ben vadászpilótaként saját kezdeményezésére a keleti frontra került. Indoklása szerint nem érezte volna magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására háborús tapasztalatok nélkül.
Horthy István 1942. augusztus 20-án repülőszerencsétlenségben életét vesztette. Ismert volt a Héja vadászgép rossz repülési tulajdonsága. A gépek nehéz motorjához és légcsavarjához rövid törzs tartozott, utólag kaptak kiegészítő páncélozást, emiatt farnehezek voltak, szűk fordulóból gyakran dugóhúzóba estek. Horthy István, aki gyors átképzést követően került a típusra, nem rendelkezett kellő gyakorlattal a Héják vezetésében, valamint az utólag beépített páncélzat miatt megváltozott repülési tulajdonságokról a pilótákat nem tájékoztatták, holott a hatóságoknak erről tudomásuk volt. Sokat repült, tapasztalt, jó pilóta volt, de tapasztalatait más, a Héjától lényegesen eltérő konstrukciójú gépeken szerezte és 38 évesen már nem biztos, hogy rendelkezett a vadászgépek vezetéséhez szükséges fizikai kondícióval. Repülőtársa elmondása szerint egy alacsonyan végzett, szűk kanyar okozta a balesetet. A katasztrófát követő vizsgálat után holttestét hazahozták és Kenderesen temették el.
Ilona asszony szerteágazó közéleti, majd megözvegyülése után reprezentatív szerepet játszott. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségében a vasúti szakosztályt vezette. 1942 júniusában vitorlázó repülővizsgát tett. A világháború során 1942. március 4. és május 28. között ápolási tanfolyamot végzett és vöröskeresztes nővérként dolgozott, majd 1944. február 1. és március 30. között műtősnői képzést is kapott és műtőasszisztensi szolgálatot teljesített.
Ennek hatására szüntette be a deportálásokat a kormányzó. 1944-ben Ilona asszony is közreműködött a kiugrási kísérletben.
Követte a kormányzót a német fogságba, az amerikai hadifogságba, majd a portugáliai emigrációba is, ahol a volt kormányzó levelezését intézte. Második férje Guy Bowden brit ezredes volt. Emlékiratai kétkötetes memoárban, „Becsület és kötelesség” címen jelentek meg.
Tarics Péter készített interjút az idős grófnővel 2018-ban, melyben így vall a 2003-ban megjelent könyvéről: „A címben szereplő két szó volt a Horthy család két meghatározó vezérelve: becsület és kötelesség. Ezért adtam ezt a címet a köteteimnek. Sokan kértek, hogy írjam meg az életem történetét. Én mindig vonakodtam, mondván: nem vagyok sem író, sem történész, és különben is: ebben a témában nagyon sok könyv jelent már meg. Végül aztán feltettem magamnak a kérdést: Honnan fogják megtudni az igazságot az unokáim, dédunokáim erről a korszakról? Így lett belőle kétrészes könyv. Az első rész az 1918 és 1944 közötti időszakot öleli fel, a második pedig az 1945 és 1998 közötti éveket tárgyalja. Rengeteg hazugság látott napvilágot erről a korszakról, és magáról a Horthy családról, ezért azt mondtam: meg kell írnom az igazságot. Megírtam. Nagy segítségemre volt a mostohaanyámtól kapott napló, amely tulajdonképpen 1942-től dolgozza fel a Horthy család sorsát. A könyvet lefordították angolra, és készül a német, spanyol és japán fordítása.”
Az idős grófnő a rendszerváltozást követően többször járt Magyarországon, ahol Horthy Miklós végakaratának megfelelően intézte a kormányzó és felesége kenderesi újratemetését. 95 évesen, 2013. április 18-án hunyt el angliai otthonában. Földi maradványait 2013. május 2-án a kenderesi temetőben lévő családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.
(Forrás: MúltKor, Wikipédia, Magyar Nemzetőrség)
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
