Aki szorosabban követi Németország belpolitikáját, az érdekes hírt olvashatott a héten. A szövetségi alkotmányvédelmi hivatal szerint ugyanis nőtt a német szélsőjobboldaliak száma a 2018-as év folyamán. Kimutatásuk szerint számuk meghaladja a 24 ezret, és ezzel a második világháború óta most vannak a legtöbben. Vajon csak a szokásos liberális sápítozásról van szó, vagy tényleg elindult valami ebben az identitását vesztett országban?
A kimutatás szerint az egészen pontosan 24 100 fő a megfigyelt és számontartott szervezeteken kívül tevékenykedik. Egyértelműen megfigyelik tehát a „neonáciként” elkönyvelt NPD-t (Német Nemzeti Demokrata Párt), a német Identitárius Mozgalmat és egyéb kisebb szervezeteket, hiszen ahhoz, hogy tudják, kik tevékenykednek a szervezeteken kívül, azt is tudniuk kell, kik tevékenykednek azon belül. Mindenesetre a mai napig lehet némi riadalom a Német Szövetségi Köztársaságban, ha ennyi időt és energiát áldoznak fel azok megfigyelésére, akik a saját hazájukat kívánják védeni a bevándorlás és a liberalizmus fertőjétől. Az elemzés persze bővelkedik a szokásos sallangokban is, minthogy ezek a csoportok „erőszakosak”, illetve „táplálják az antiszemitizmust”. Megállapítják továbbá, hogy az ország nemzeti identitásának elvesztése miatt a német politikai vezetést okolják (teljesen igazuk van), valamint „idegengyűlöletet” szítanak.
Az egészben az a leghajmeresztőbb, hogy egy alkotmányvédelmi hivatalnak – az én „naiv” olvasatomban legalábbis – többek között pont azoktól az idegenektől kellene megvédenie az országot, akiket most éppen óv a németországi szélsőjobboldal ellenében. Egyébként 24 100 ember (persze ez csak a megfigyeltek száma) egész Németországot és lakosságának számát figyelembe véve nem túl sok. Persze tudjuk (vagy legalábbis reméljük), hogy ennél a számnál jóval többen lehetnek azok, akik úgymond „ébren vannak”, csak az elnyomó állami vezetés és a politikai korrektség diktatúrája alatt nem merik, vagy élethelyzetüknél fogva nem tehetik meg, hogy felvállalják nézeteiket. Mindenesetre 24 100 emberről olyan hangnemben írni, mintha bármiféle veszélyt jelentenének egy 83 milliós országban, enyhén szólva is röhejes. Az alkotmányvédelmi hivatalnak és igazából minden állami, politikai, rendvédelmi szervnek az lenne a feladata, hogy valami úton-módon megóvja az egykor dicső Németországból azt, ami még megmaradt belőle, és nem az, hogy szélsőjobboldali egyéneket vegzáljon vagy üldözzön ilyen-olyan okokból.
Érdemes még megemlíteni, hogy a statisztikák szerint azok száma is emelkedett, akik elutasítják a német demokratikus „rendet”, úgy, ahogy van. Számuk 16 500-ról 19 000-re emelkedett egy év leforgása alatt. Persze ez tág fogalom, hiszen attól, hogy valaki politizál, mondjuk az NPD-ben, attól még elutasíthatja és valószínűleg el is utasítja a jelenkori Németország álságos demokráciáját, de a kimutatás itt olyan szervezeteket említ, amelynek tagjai ki akarnak vonulni a köztársaságból. Hogy ez mit jelent, vagy milyen úton-módon kívánják megvalósítani – ha egyáltalán tényleg létezik ez így ebben a formában és nem a dolgozat túloz szokás szerint – nem tudom, mindenesetre figyelemfelkeltő és elgondolkodtató.
Az egyre súlyosabb etnikai krízis, a szolgalelkű német politika és a német identitás elnyomása szükségszerűen fogja felébreszteni egyre több ember immunrendszerét Németországban. Egy olyan országban, amit a legtöbben már eltemettek, mint a liberalizmus és a baloldal egyik legnagyobb áldozatát. Ahogy írtam, a számontartott emberek száma valóban nem sok az össznépességhez képest, de legalább emelkedik, nem beszélve a szintén korábban említett rejtőzködőkről. Németország nem a huszonnegyedik órában van, hanem körülbelül már a negyvennyolcadikat is elhagyta, de láss csodát, még számukra is van egy halovány remény. Merre tovább, Németország?
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
