Utolsó csoportmeccsén a magyar férfi-kézilabda válogatott 30-22-re kikapott a lengyelországi Európa-bajnokságon a dánoktól, így nulla pontot visz magával a középdöntőbe.
Soha nem verte még Európa-bajnokságon a dánokat a férfi kézi-válogatott, és az oroszok elleni vereségünk láttán nem tűnt úgy, hogy épp most fogjuk megtörni az átkot. Talant Dujsebajev az utolsó gdanski meccsünk előtt is azt sulykolta, hogy képesek vagyunk győzni.
A sok videózás, a nagy fogadkozás eredménye nem tükröződött a pályán. Hornyák 2. percben értékesített hetesénél nem gondoltuk volna, hogy utoljára mutat egyenlő állást az eredményjelző a találkozón, pedig így lett. Toft Hansen rendületlenül pattintgatta be a kapuba a jobbnál-jobb bejátszásokat, a világ legjobb játékosának is megválasztott Mikkel Hansen pedig a gólpasszok mellett a gólokat is elkezdte lövöldözni: úgy tűnt, minket választott bemelegítő csapatnak az Eb keményebb szakaszához érkezve.
3-9-nél Dujsebajev időt kért, de ezzel sem tudta megtörni az északiak lendületét. Az átlövőket valamilyen rejtélyes oknál fogva alig-alig próbáltuk leütközni a szaggatott vonal előtt, 9 méteren belül pedig Hansen, Mensah Larsen vagy éppen Christiansen ritkán hibázik, nem is sűrűn tettek nekünk ilyen szívességet. 20 perc alatt eldőlt a meccs, ekkorra már nyolccal vezettek Gudmundur Gudmundsson tanítványai, magyar részről pedig ötlet sem volt arra, hogyan állíthatnánk meg a magunkat a lejtőn.
Hol van Nagy László? Hol egy irányító?
A második játékrész kezdetén feljöttünk mínusz hatra (!!), de ezzel el is lőttük a puskaporunkat, ami láthatóan teljesen átázott ezen a mérkőzésen. Nagy László a félidő közepe táján dobta első gólját (16-21), érthetetlen, miért vonul ennyire háttérbe a magyar válogatott kiemelkedően legjobb képességű játékosa – ráadásul a taktika alapján szándékosan teszi. Hornyák egy ideig magabiztosan váltotta gólra a heteseket, de aztán ő is hibázott. Újfent 3 rontott büntetővel zártuk a meccset, ami visszatérő, súlyos probléma. A meccs egyetlen pozitívuma újra csak Bánhidi Bence játéka volt, aki nemcsak gólokat lőtt, hanem magas százalékban harcolta ki a heteseket.
Azzal nincs gond, hogy nem az Eb-ezüstérmes ellen szerezzük vissza az orosz meccsen elvesztegetett 2 pontot. Azzal viszont már van, hogy a szövetségi kapitány egy újoncokkal megtűzdelt, új taktikai elemek sokaságával bombázott kerettől várja el, hogy partiban legyen a dánokkal. Az eddig mutatott játék alapján olybá tűnik, hogy Dujsebajev túlzott elvárásokat támaszt a csapattal szemben, miközben a védekezésünk szellős, nincs igazi vezérünk, se komoly irányítónk, és nem értjük az általa kidolgozott rendszert. Ennek fényében visszásnak tettszenek magabiztos prognózisai.
Bár a meccs utáni, az M4-nek adott nyilatkozatában újfent magát jelölte meg fő vétkesként, végül nem bírta tovább, és kiszabadult belőle a feszültség.
Egyelőre nem látom viszont az elképzeléseimet a parkettán. Több idő kell ahhoz, hogy a játékosok pontosan megértsék, mit akarok játszatni velük. Az oroszok elleni és a mai vereség az én hibám, vállalom a felelősséget. Viszont azt muszáj megjegyezni, hogy ennyi lehetőséget nem lehet büntetlenül adni az ellentámadásokra. Megyek tovább, és küzdeni fogok a csapattal. Nagyon fájó, hogy még komolyabb ellenállásra sem tudtuk készteti a dánokat, egyértelműen jobbak voltak 60 percen át. Az én hibám, de utólag nagyon könnyű ám okoskodnia bárkinek…
– zárta szavait a szövetségi kapitány, aki valamin érthetetlenül felhúzta magát, jó egy percen át emelt hangon magyarázott spanyolul a köztévé riporterének – Bartók Csaba is csak foszlányokat tudott fordítani –, majd feldúlva távozott a mix zónából.
Bánhidi Bence ma is mindent megtett, de ezúttal nem sokra mentünk vele.
Nem tartottuk be a megbeszélteket az első félidőben, így elhúztak a dánok. Még több idő, gyakorlás kell ahhoz, hogy az elvárt taktikát meg tudjuk valósítani.
A ziccerek, a büntetők: Ancsin Gábor is ugyanazt a meccset „nézte”, mint mi, és úgy érzi, mindenkinek magában kellene helyre tenni az eddig történteket.
Megint a 100 százalékos ziccereket rontottuk el sorban, és heteseket hibáztunk el. Amit az edzéseken gyakorlunk, azt meg kellene tudni csinálni élesben is. Fejben is javulnunk kéne, másképp ezeket a magas hőfokú meccseket nem tudjuk megnyerni. Mindenkinek magában kell helyretenni a dolgokat, nagyon pici plusz kellene, és egy kicsivel több önbizalom.
Mikler Roland ezúttal nem tudott lendíteni a csapat szekerén. Ő úgy látja, fejben rendben van a csapat, más problémák vannak.
Mentálisan normálisan felkészültünk, hogy úgy mondjam, „szét lett tépve az öltöző”, de úgy érzem, még nem vagyunk egy súlycsoportban a dánokkal. A pályát is szét akarjuk szedni, de egyelőre fiatal a csapat. Válogatott szinten nem sok az 1,5 év, amióta gyakoroljuk Dujsebajevvel az új taktikát. Az újoncoknak új helyzet a nagy tét, ezzel meg kell birkózni. Nincs olyan nagyon messze az olimpiai selejtezős hely, bízni kell magunkban. Szeretnék magam is sokkal nagyobb magabiztosságot sugározni a csapat felé, ezen dolgozom.
Pénteken Németországgal találkozunk a középdöntő első mérkőzésén.
Féfi kézilabda Európa-bajnokság
csoportkör, 3. forduló
D csoport, Gdansk
Magyarország-Dánia 22–30 (10–18)
Gdansk, 7000 néző. V: Pichon, Reveret (franciák)
Magyarország: Mikler – Nagy K. 2, Ancsin G. 2, Schuch 1, Nagy L. 1, Borsos, Gazdag 1. Csere: Bartucz (kapus), Bánhidi 2, Zubai Sz., Bodó 2, Hornyák 5 (5), Dzsamali 1, Faluvégi 3, Pásztor Á. 1, Iváncsik G. 1
Dánia: Landin – S. Hansen 2, Christiansen 5, M. Hansen 9 (1), H. Toft Hansen 3, Larsen 3, Mortensen 3. Csere: Möller (kapus), Möllgaard, Nöddesbo 3, Lauge, Eggert 1 (1), Balling, Damgaard 1
Kiállítások: 2, ill. 4 perc
Hétméteresek: 3/2, ill. 8/5
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
