Egészen más jellegű az a migrációs roham, amelyre 2015 nyarán Európában sor került. Egy hosszabb időn át előkészített, szervezett invázióról van szó, amelynek a célja kevertfajú lakosság létrehozása Európában. Ez a program kiegészíti a pénzhatalmi világelitnek azt a programját, amelyet Észak-Amerika demográfiai átalakítására hozott létre. Ennek az eddig gondosan eltitkolt programnak is az a célja, hogy a döntően európai eredetű fehér lakosságot színes bőrű többségűvé alakítsa át. 2015-ben már az Egyesült Államokban született gyermekek többsége színes bőrű volt.
Eurábia, vagyis Európa és az arab világ fizikai, valamint szellemi integrációja Európa demográfiai összetételének a megváltoztatását is jelenti. Az új geopolitikai egység elméletben egymást kiegészítő feltételeket és körülményeket hozna létre. Kombinálná a magas születési arányt, a tömeges bevándorlást, valamint a nagyarányú kultúraváltást az eurázsiai földrész Európának nevezett félszigetén. Az Európába bevándorló muszlim lakosság nyomán a keresztény Európa egyre inkább hasonulna az iszlámhoz, nemcsak kultúrájában, de politikai karakterében is.
Eurábia tehát az európai és az arab kultúra egyfajta szintézisét jelenti. Ezt elsősorban az államok feletti pénzhatalmi világelit agytrösztjei dolgozták ki, szorosan együttműködve az európai és az arab elitekkel. A cél egy olyan nyílt földközi-tengeri, gazdasági, demográfiai és kulturális zónának a létrehozása, amely életképes szimbiózist jelentene Európa és az arab világ között.
Az Eurábia-terv kidolgozói arról is gondoskodtak, hogy – megtervezett bevándorlási programokkal, propagandával, a különböző egyházak és gazdasági szervezetek támogatásával, valamint a segélyszervezetek, a tömegtájékoztatás és a közoktatás, továbbá a tudományos élet bevonásával – tervüket folyamatosan végrehajtsák. Immáron több nemzedék is úgy nőtt fel, hogy ehhez a nagyszabású politikai programhoz szocializálódott. E nemzedékeknek a tagjait úgy nevelték, és politikailag is úgy kondicionálták, hogy támogassák ennek a nagyszabású programnak a megvalósítását.
A XX. század polgárháborúiban kivérzett és erőtlenné vált Európa kulturálisan is hanyatló szakaszba érkezett. Enervált társadalma több vonatkozásban sem tudta biztosítani az egészséges reprodukcióját. Európa lakossága folyamatosan elöregedett, és most már sok olyan manuális munkakör van, amit az európaiak szívesebben végeztetnek el például arab bevándorló munkaerővel. Az elmúlt évtizedekben a muszlim munkaerő olyan méretekben áramlott be Európába, hogy a nagyobb városok lakosságának az összetétele is megváltozott. Számolni kell azzal, hogy a következő évtizedekben mohamedán többségűvé válnak még olyan városok is, mint a svédországi Malmö, vagy a hollandiai Rotterdam.
A mohamedán bevándorlók beállítódása is megváltozott. A korábbiak még bizonyos hálát éreztek a befogadó nyugati országokkal szemben, amelyek gondoskodtak róluk, munkához és tisztességes élethez segítették őket. A mai bevándorlók többségükben fanatikusan elkötelezett dzsihadisták, akik főleg fiatalokból állnak. Elgondolkodtató, hogy az eurábiai koncepcióban egy számbelileg és katonailag is gyengébb bevándorló lakosság fokozatosan alakítja át a saját igényeinek megfelelőn a befogadó, nálánál sokkal nagyobb és erőteljesebb civilizációt. Történészek arra emlékeztetnek, hogy ilyen jelenségre a Római Birodalom bukása óta nem került sor. Úgy tűnik, hogy az enervált és dekadens európai elit saját téveszméinek az áldozatává válik. Az Egyesült Államok vazallusává süllyedt Európai Unió vezetőkörei versenyeznek az Egyesült Államokkal, az angolszász kultúrával és politikai módszerekkel. Növekvő mértékben tesznek méltánytalanul nagy engedményeket a tőlük távol álló arab, mohamedán riválisaiknak. Még hisznek abban a téveszmében is, hogy mindegy kik végzik az alacsonyabb rendűnek tekintett manuális munkákat, keresztények, ateisták vagy mohamedánok. Csak az fontos, hogy az európai bennszülött fehér ember és elitje maradjon a társadalom felső szintjén.
Egy iszlám-Európa még ma is értelmetlenségnek tűnik, amelynek csak az a célja, hogy a mohamedán bevándorlókat démonizálja. Az európaiak többsége meg van győződve az európai kultúra és keresztény morál fölényéről. Még ma sem tudják elfogadni, hogy az iszlám képes kulturálisan is fölénybe kerülni Európában és Észak-Amerikában.
Merkel a Kneszetben háláját fejezte ki, hogy anyanyelvén megszólalhat. Ezután elkezdett héberül beszélni!!!
Az elmúlt két évtizedben már tapasztalatból is tudjuk, hogy az Eurábia létrehozásának stratégiáját gondosan megtervezték és következetesen végrehajtották a bevándorlás felgyorsításával és tömegessé tételével, valamint a széleskörű propagandával, az álszent képmutató egyházpolitikával, és a gazdasági életet irányító korporációk bevonásával. Ezt kiegészítette a bőséges pénzügyi támogatás és együttműködés a kulturális és az oktatási területen.
Megfigyelhettük azt is, hogy a más kultúrából érkező „új európaiaknak” bizonyos értelemben sikerült korlátozniuk a szólásszabadságot. Meg kell jegyezni, hogy több esetben a szólásszabadsággal való visszaélés szabadságát vétózták meg az iszlám fanatikus hívei. Megtapasztalhattuk azt is, hogy a női egyenjogúság vonatkozásában is megpróbálkoztak korlátozásokat bevezetni. Az a vélemény alakult ki, hogy a muszlim lakosság arányának a növekedésével Európában növekedett az erőszakos bűncselekmények száma. Ezt azonban a kutatóknak még meg kell erősíteniük.
Megjelentek olyan félkatonai dzsihadista csoportok, amelyekben a fanatikus muszlimok már fegyveresen is nyomást tudnak gyakorolni. Ez a helyzet akkor, amikor még az Európában élő mohamedán népesség alig haladja meg a 6%-kot. A mohamedán vallás normái annyira különböznek a keresztény kultúra normáitól, hogy az iszlám kultúrkörben nem adnak az igazhitűekkel azonos jogokat a hitetleneknek (ahova a keresztények is tartoznak). Arról se nagyon hallunk, hogy a mohamedán országokban volt-e már olyan tüntetés, ahol a hitetlenek számára biztosítandó azonos jogokért tüntettek volna.
1914-ben Törökországban (ahol hangsúlyozottan szekuláris politikai rendszer működik) Isztanbul lakosságának a fele még keresztény volt. 2015-ben a számuk az 1%-kot se éri el. Egész Törökországban pedig a keresztények létszáma ugyanezen idő alatt 15%-ról 1%-ra csökkent. Egyiptomban is üldözik a kopt keresztényeket, akik menekülnek az országból. Ha csak erre az egy következményre figyelnek Európa őshonos lakói, már akkor is látniuk kell, hogy a két kultúrkör élhet ugyan egymás mellett, de szervesen nem integrálódhat. A franciák 74%-ka úgy látja, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen hazájuk hagyományaival. A rendkívüli módon átmosott agyú német lakosságnak az 51%-ka foglalt úgy állást, hogy az iszlám nem tartozik Németországhoz és a német kultúrkörhöz.
Az iszlám világ folyamatban lévő inváziója Európába nem egyszerűen migrációs kérdés. Az tekinthető normál bevándorlásnak, amikor az emberek azért választanak új hazát maguknak, hogy ott önként éljenek, elfogadják a befogadó ország jogrendszerét, kultúráját, és idővel integrálódjanak, sőt asszimilálódjanak annak a szellemi életébe is. Angol kutatók szerint ezzel szemben az a valóság, hogy amikor egy iszlám országban született muszlim bevándorol az Egyesült Királyságba és ott él több mint 30 éven át, akkor vallási beállítódása ahhoz a nem-mohamedánhoz hasonlítható, aki éppen akkor érkezett a Szigetországba.
Egyre többen vélik úgy, hogy Európa végülis egy a jövőben létrejövő globális kalifátus részévé válhat. Akik így vélekednek, azok nem vesznek tudomást arról, hogy a nyugati világ felett a hegemóniát Washington és a NATO gyakorolja, az Egyesült Államok politikai rendszerét pedig a szupergazdag bankárdinasztiákból álló pénzhatalmi világelit irányítja.
Kik és miért kerülnek a lágerekbe?
Forrás: leleplezo.eu, (A teljes cikk a Leleplező 2015/4. számában)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Aktuális, Értelmezés, CIONIZMUS, Európai Egyesült Államok, Geopolitika Tagged: Eurábia, Európa veszte, Németország, ős-ránkvándorlók
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
