Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulójához közeledve górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az őshonos magyar nemzetrészekre. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre megjelentetünk a témában egy tudományos igénnyel megírt történelmi esszét.
A kommunista korszakban Erdélyben tovább folytatódott az – 1920-as években beindított – elrománosítás folyamata. A bukaresti politikai elit jó része ugyanis azon az állásponton volt, hogy Erdélyben és a Partiumban jelentősen növelni kell a többségi nemzet számát, arányát a kisebbségekkel, így leginkább a magyarsággal szemben. Mindez egybeesett azzal a kommunista célkitűzéssel, hogy erőszakosan és gyorsan iparosítani kell az egész országot. A gomba módra szaporodó lakótelepekre pedig jellemzően a Kárpátokon túlról telepítettek be románokat, akiket – nem mellékesen – elszakítottak moldvai, havasalföldi szülőföldjüktől. 1992-re egyébként mintegy 75 százalékra duzzadt a román lakosság aránya Erdélyben és a Partiumban, a magyarságé pedig körülbelül 21 százalékra csökkent.
1910 és 1992 között a románság száma megduplázódott, miközben a többi etnikum lélekszáma – a cigányságot és a ruszinokat leszámítva – apadt.
A nyolc évtized alatt a városi népesség nemzetiségi megoszlásában ugyancsak radikális változás történt. A román városlakók száma a több mint nyolcvan év alatt majdnem a huszonnyolcszorosára nőtt. Számarányuk – az erdélyi összlakosságból való részesedésükhöz hasonlóan – a városi népességen belül elérte az ott élők háromnegyedét, azaz Erdélyben és Partiumban jórészt lezajlott a városok románosodása, ám régiónként változó módon.
Az urbanizáció a történelmi Magyarországon 1910-ben még Észak-Erdélyben mutatkozott meg inkább, hiszen a városokban élők itt az összes népesség 15,4 százalékát tették ki, Dél-Erdélyben viszont csak a 11,3 százalékát. A kommunista uralom első tíz éve már jelentős változásokkal járt. Az erőszakos és gyors iparosítás nyomán 1956-ra a városi népesség számaránya északon 24,5 százalékot, délen 30,8 százalékot ért el. 1992-re aztán északon 53,2 százalékot, délen pedig már 60,9 százalékot tett ki. Mindeközben a déli megyék városaiban a románok számbeli fölénye egyértelművé vált. Már 1941-ben az egyes városokban is a románság került túlsúlyba, mégpedig 25-ben abszolút, 3-ban relatív többséggel. Csak az újonnan várossá lett Resicabányán tudták tartani a németek akkor még, amúgy utoljára, viszonylagos többségüket. A kommunista évtizedekben a tendencia csak erősödött, így 1989-90 után Dél-Erdély 73 városából 72 román, egyetlenegy, Nagylak pedig szlovák többségű lett.
Bukarest számára a Trianon előtt általában magyar többségű észak-erdélyi városok „nacionalizálása” nagyobb nehézséget jelentett. Ám már 20 év alatt részsikert aratott a politikai elit: e településeken a román anyanyelvűek száma 1930-ban már négyszerese volt az 1910. évinek, míg a magyar anyanyelvűeké csökkent.
Mindazonáltal 1930-ban Észak-Erdély 22 városából 15 még mindig abszolút magyar többségű maradt. Noha a románok Nagybányán, Désen, Szamosújváron és Besztercén már relatív többségbe kerültek, valójában csak a három és félezer lakosú Naszód lett abszolút román dominanciájú város.
A bolsevik hatalomátvételt követően északon is felgyorsultak az események. 1966-ban a partiumi Nagyvárad, Szatmárnémeti és a kalotaszegi Bánffyhunyad még meg tudta őrizni magyar többségét, ám mindez nem tartott sokáig. 1966-ban Észak-Erdély 30 városából 16-ban még mindig a magyar többség mutatkozott, azonban a Ceausescu-korszak radikális változásokat hozott. Így 1992-re immár a 45 észak-erdélyi városnak már csak alig több mint a harmada, azaz 17 – pár partiumi és a legtöbb székelyföldi város – bírt magyar többséggel…
Nem mellékesen a fenti folyamatok radikálisan átalakították az erdélyi és partiumi városok képét. A kommunista évtizedekben ezeket mind jobban eluralták a lakótelepek, miközben a történelmi városnegyedek egy részét lerombolták, a többi ódon részt pedig jellemzően hagyták lepusztulni.
*
Felhasznált szakirodalom:
Varga E. Árpád: Városodás, vándorlás, nemzetiség – Adatok és szempontok az erdélyi városi térségek etnikai arculatváltásának vizsgálatához. In: Regio 1991. 4. sz., Erdélyi Szemle. 1994. 5-6. sz.
Papp Sándor: A határon túli magyar nemzeti közösségek életrajza 1918-1988. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 1999
Károly Kocsis–Eszter Kocsis-Hodosi: Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin. Budapest, 1998
*
Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
***
Az első rész ITT olvasható
A második rész ITT olvasható
A harmadik rész ITT olvasható
A negyedik rész ITT olvasható
Az ötödik rész ITT olvasható
A hatodik rész ITT olvasható.
A hetedik rész ITT olvasható.
A nyolcadik rész ITT olvasható.
A kilencedik rész ITT olvasható.
A tizedik rész ITT olvasható.
A tizenegyedik rész ITT olvasható.
The post Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 12. rész – Román betelepítés Erdélybe appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
