2020. szeptember 23-án a Pesti Magyar Színházban megtekintettem William Shakespeare Rómeó és Júlia című színművét. Fáradtan, sok fenntartással – mondhatnám „kötelességből” – mentem el az előadásra, mivel Eperjes Károly barátom rendezte a darabot, illetve művészházaspár barátaim, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin leánya játszotta Júlia szerepét. A kis Hannát csecsemőkora óta ismerem, és már öt-hatévesen közölte velem, hogy színésznő szeretne lenni.(…)2010-től még elmentem ugyan színházba, de az első felvonás után általában el is hagytam azt. Nyolc-tíz előadás esetében történt így, ezért öt-hat éve úgy döntöttem, inkább el sem megyek. A nálam türelmesebb feleségem még próbálkozott az unokák vagy barátnők társaságában, de egy ideje ő is feladta.Ismétlem, abszolút negatív hozzáállással, fáradtan, „kötelességből” érkeztem a Rómeó és Júliára. De köszönöm a Teremtőnek, Eperjes Károly rendezőnek, Hannának és mindenkinek, aki közreműködött a darab színrevitelében, úgy a színészeknek, a díszlet- és jelmeztervezőknek, dramaturgnak, koreográfusnak, hogy öregkoromra ismételten megtapasztalhattam azt a varázslatot, amelyet egy tehetséges színigárda adhat! Csapatot láttam. Minden szereplőnek a teljes odaadása és öröme sugárzott ezen örök darabból.Kéréssel fejezem be egy öregember és egy tizenhárom éves lányunoka közösen megélt élményének leírását. Kétgenerációnyi távolság nem volt akadálya annak, hogy mindketten egyforma, maradandó élményt kapjunk egy klasszikus módon előadott klasszikus darabtól.Kérem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre járó hallgatókat, tekintsék meg ezt a darabot!Évek óta közvetlen kapcsolatom van az SZFE első évfolyamos hallgatóival. Tehetséges, elkötelezett, szép fiatalokkal találkozom. Nem értem, mi történhet az egyetem falai között, nem az én világom. Öregapjukként szólítom meg az ifjú művészeket, és arra kérem, menjenek, és nézzék meg Rómeó és Júlia történetét a Magyar Színházban!Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
