A fasizmus felemelkedését tanulmányozó marxista szerzők szerint a gyermeki szexualitás „elnyomása” az autoriter tendenciák legbiztosabb előrejelzője.
Freud azóta messzemenően megcáfolt „Ödipusz-komplexus” elméletére alapozva ezek a történelmi antifasiszták azt állították, hogy „szexuális felvilágosítással” immunizálni lehet a kisgyermekeket felnőttkorukra a fasiszta eszmék vonzerejével szemben, a szexuális elnyomás és az antiszemitizmus ugyanis kéz a kézben jár.
A Massenpsychologie des Faschismus (A fasizmus tömegpszichológiája, 1933) című fő művében Wilhelm Reich azon spekulál, hogy a németek a megnövekedett szexuális elnyomás miatt választották a „német fasizmust” (nemzetiszocializmust) a kommunizmus helyett, ellentétben az ebből a szempontból liberálisabb (forradalom utáni) Oroszországgal. A német proletárok ugyanis azt tanulták gyermekként a szüleiktől, hogy fojtsák el magukban minden nemi vágyukat, és az elfojtott energiájukat utóbb autoriter idealizmusban adták ki magukból. Az autoriter állam központi, reakciós csírasejtje a patriarchális-nukleáris család, a konzervatív és reakciós egyén legfontosabb reprodukciós helye. Így a család „autoriter miniatűr államként” és maga is az autoriter rendszer termékeként ez utóbbi tartósításának legfontosabb intézményévé vált.
Arra is rámutatott, hogy a patriarchális családmodell hogyan járul hozzá ahhoz, hogy a gyerekeket kiskoruktól fogva a hatalomnak való feltétlen engedelmességre nevelje. Szerinte „az autoriter struktúra kialakulása a szexuális gátlás és a szexuális szorongás rögzítése révén történik”. Érdekesség, hogy Reich könyvének néhány példányát – más szerzők hasonló szellemiségű műveivel együtt – a nemzetiszocialista diktatúrában demonstratíve elégették, húsz évvel később a szabad világ és a demokrácia világítótornyában, az Egyesült Államokban egy bírósági ítélet nyomán viszont Reich valamennyi fellelhető irományára ugyanez a sors várt.
Számos pederaszta és marxista entellektüel szerint a kisgyermekekkel való szex az antifasiszta aktivizmus csúcsa, és végső csapás az autoriter személyiségre, amely a populista mozgalmak és végső soron Hitler felemelkedéséhez vezetett.
Hogyan lehet tehát megakadályozni egy új Hitler felbukkanását? Logikus. Kisgyerekkel való „erotikus tapasztalatszerzésen” keresztül, Wilhelm Reich, Allen Ginsberg, Daniel Cohn-Bendit és a hasonszőrűek tanítását és személyes példamutatását követve. Márpedig a kisgyerekek szabad szexuális prédává tételéhez előbb mindenáron és szükségképpen le kell rombolni a hagyományos családot. Ennek szellemében a különböző balliberális „hipszter” honlapokon agresszíven reklámozott Full Surrogacy Now. Feminism against Family (Teljes béranyaságot most. Feminizmus a család ellen) című pamfletjében Sophie Lewis feminista aktivista nyíltan a család kényszerű eltörléséért kardoskodik a queer gyerekek szószólójaként, mert szerinte csak a béranyaság kötelezővé tételével lehetne megtörni azt a feltevést, miszerint a gyerekek azokhoz tartoznak, akiknek a génjein osztoznak, és akik a szülői jogon akadályozzák a gyermeküket abban, hogy szabadon megéljék a nemi és genderidentitásukat.
Joseph J. Fischel, a Yale Egyetem queer-teoretikusa (értsd: aberráltság-agitproposa) szerint a homoszexuális nemi aktusok nyílt színi, kisgyermekek előtti bemutatása pedagógiailag indokolt, mert „a nyilvános szexualitás ünneplése fontos lépés a rasszizmustól és homofóbiától mentes jövő felé. (…) Amikor szülők vagy szülőként hasbeszélők (sic!) ellenzik a nyilvános szemérmetlenséget a melegparádékon azon az alapon, hogy ez felzaklathatja a gyerekeket, valószínűbb, hogy éppen az ellenkezője történik: a gyerekeiknek tetszhet a dolog, és a szülők azok, akiket ez felzaklathat, nem a gyerekek. (…) Egy antirasszista, demokratikusan hedonista és igazságosabb jövőért ünnepelnünk kell a nyilvános szexet, a fenekeket és a melleket a melegparádékon, és különösen azokért a gyerekekért, akiknek a lehetőségeit és kíváncsiságait elnyomja a rasszista erőszak, a gazdasági egyenlőtlenség vagy (az eredeti szövegben aláhúzva és vastagon szedve – G. I.) a heteroszexuális nukleáris családjuk.” (Keep Pride Nude, Boston Review, 2021. június 23.)
Mivel a hagyományos heteroszexuális család, amely erkölcsi elveket olt a gyermekeibe, és megóvja őket a korai szexuális tapasztalatoktól, az organikus közösség és a társadalmi harmónia legfontosabb építőköve, logikus módon a társadalmi haladásként értelmezett felforgatás egyik legfőbb kerékkötőjévé vált az anarchista-balliberális erők szemében. E tekintetben a különböző angolszász periodikák főcímei magukért beszélnek. Íme, egy kis ízelítő belőlük.
A hagyományos nukleáris családnak kitelt az ideje? (Has the traditional nuclear family had its day?, theguardian.com, 2013. január 18.) Már nem létezik olyan, hogy tipikus család. (There is no longer any such thing as a typical family, time.com, 2014. szeptember 4.) A szerető család egy méltánytalan előny? (Is having a loving family an unfair advantage?, abc.net.au, 2015. május 1.) Egyetemi tanár: amikor a (fehér) szülők felolvasnak a gyerekeiknek, „méltánytalanul hátrányos helyzetbe hoznak” másokat. (Professor: If you read to your kids, you’re „unfairly disadvantaging„ others, nationalrewiev.com, 2015. május 6.) Nukleáris családi kiváltság: megnevezni és elpusztítani. (Nuclear family privilege: naming it and slaying it, unmarried.org, 2015. október 12.) A nukleáris család egy hallgatólagos kiváltság. (The nuclear family is an unspoken privilege, theodysseyonline.com, 2017. április 4.) New York-i egyetemi tanár: a fehér nukleáris család előmozdítja a fehér felsőbbrendűséget. (Having „white nuclear family” promotes white supremacy, says New York professor, report says, foxnews.com, 2017. október 31.) A nukleáris család egy tévedés volt. (The nuclear family was a mistake, theatlantic.com, 2020. március 15.)
Mintha valami tendencia érvényesülne. Persze nyilván ez esetben is csak egy újabb náci-fasiszta-rasszista összeesküvés-elméletről van szó. Tény viszont, hogy a BLM afrobolsevik terrormozgalom intenzív médiareklámozása nyomán a marxizmusról kedvező véleményt hangoztató amerikai 16–23 éves fiatalok száma egyetlen év alatt (2019-2020) az ötszörösére nőtt, és jelenleg már a 30 százalékuk tartja azt támogatandó ideológiának. Ezzel együtt a szocializmus tetszésindexe is 9 százalékkal 49 százalékra nőtt a körükben. Éljen az Amerikai Egyesült Szovjetállamok! Lukács György és Soros György: ugyanaz a harc. És nem a végső. Az ördögi kör bezárult.
Az első rész:
„Döntsd a családot, ne siránkozz!” – A Lukács–Soros-kapcsolat
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
