A Szlovákia és Magyarország közti határsávban került megrendezésre 2021. február 6-án, szombaton a XXI. Doni Hősök Emléktúra nógrádi szakasza, amelyet egy tucatnyi felvidéki résztvevő is teljesített.
A II. világháború magyar honvédjeinek emléke előtt tisztelgő hagyományos emléktúra a járványhelyzet miatt idén rendhagyó módon valósul meg. Jásdi Balázs, a Doni Hősök Emléktúra ötletgazdájának és főszervezőjének ajánlása szerint a menetszázadok tagjai kígyózó menetoszlopok helyett egyénileg, vagy kisebb csoportokban a követési távolságok betartásával teljesíthetik választott túraútvonalaikat.
Január 12-e óta már több mint húsz helyszínen, mintegy háromszázan teljesítették az emléktúrát.
A Nógrád Kelet Menetszázad Oravecz Zoltán vezetésével indult útnak Ipolytarnócról, míg a tucatnyi felvidéki túrázó a kalondai Palóc Határkeresztnél gyülekezett, majd sorakozott be a magyarországi résztvevők mögé. Az út nyomvonala végig a jelenlegi határsávban haladt, egészen a Romhány és Karancsberény közös határában található kilátóig. A több mint 10 kilométeres távot a karancsberényi Kopóbérci Palócok Egyesület hagyományőrző tagjai eredeti honvéd egyenruhában és felszerelésben tették meg.
– hangsúlyozta a résztvevőknek küldött üdvözletében Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke.
Papp Sándor, a Pro Kalondiensis polgári társulás elnöke a túra során elmondta: nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy közösen menetelhetünk nagyapáink, dédapáink, ükapáink emlékére.
A 23. gyalogezredet három zászlóalj alkotta: a 23/I. losonci (parancsnoka Botond László alezredes), a 23/II. balassagyarmati (parancsnoka Lászay János alezredes), az 53/III. salgótarjáni (parancsnoka Várnagy Károly őrnagy) volt. Az 1943. január 12-én Urivnál megindult orosz offenzíva legelső támadása éppen a losonci, illetve az egri Dobó István 14. honvéd gyalogezredet érte. A palóc katonák helytállását bizonyítja, hogy a balassagyarmati zászlóalj egy nap alatt 11 harckocsikkal megerősített, ellenséges támadást vert vissza. A magyar csapatok azonban nem tudtak sokáig ellenállni a túlerőben lévő szovjet erők csapásainak.
A 23. gyalogezred csapatai, más egységekkel együtt, a dermesztő, -40 fokos hidegben napokig vívták kétségbeesett, katonailag egyenlőtlen küzdelmüket.
A körülzárt Kocsatovkáról kitörve még egyszer igazolták a gyalogezred megmaradt katonái – a körülményekhez képest – hősies magatartásukat. A sikeres kitörés után közel 500 km fárasztó gyalogmenet kezdődött – visszafelé, nyugatra. Szumitól már vonaton tették meg az utat Noszovka környékére, az első gyülekezési körzetbe. A gyalogezred megmaradt alakulatai, katonái végül 1943. áprilisában a Kijev melletti katonai táborból érkeztek vissza Magyarországra – írja Szabó Péter: A losonci 23. gyalogezred részvétele a Don-menti harcokban 1942-1943 c. kötetben.
A veszteséglistán szereplő hősi halált halt, eltűnt, fogságba esett nevek sora szinte végeláthatatlan. A mai ismeretek szerint a közel négyezer fős ezred alakulatainak vérvesztesége a következő adatokat mutatja: az ezredközvetlen alakulatból 330 fő, a 23/I. zászlóaljból 786 fő, a 23/II. zászlóaljból 568 fő, az 53/III zászlóaljból 517 fő, a 43. gyalogezred kötelékébe tartozó 53/I. zászlóaljból, amelynek állományába besorolt ugyancsak sok nógrádi, zömmel salgótarjáni fiatal közül 517 fő veszett oda.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
