Donáth megfontolás nélkül elhiszi azt, hogy egész Európa szerint a Fidesz patás ördög, ezért csak ki kell mondani a bűvös szót, hogy ez a képviselő „fideszes”, és máris mindenki szörnyülködve nyomja meg a NEM gombot.
Egy korábbi bejegyzésemben arról írtam, hogy Donáth Anna, Cseh Katalin és a Momentum erkölcsileg hazaáruló üzemmódban működik akkor, amikor Járóka Lívia EP-alelnöki megválasztása ellen kampányolnak a saját képviselőcsoportjukban, a Renew Europe-ban.
A napokban megjelent egy interjú Donáth Annával a Magyar Narancsban, amiből számomra kiderült: itt nem pusztán a fentiekről van szó, hanem egy elképesztő gondolkodásmódról is.
Donáth ugyanis azt magyarázza, hogy az EP-képviselők csak azért szavazták meg végül Járóka Líviát, mert a többség, főként az új képviselők nem tudták, hogy Járóka a Fidesz tagja.
Pedig ő, illetve Cseh Katalin mindent megtettek, hogy ez kiderüljön! Azt mondja: „…arra hívtuk fel a frakciótársaink figyelmét, hogy Járóka Lívia nem pusztán EPP-s (néppárti – F. T.), hanem fideszes képviselő”. Ezért aztán így fordult a mellette ülőkhöz: „Nem tudjátok, hogy ő a Fidesz tagja?” Nem tudták. Cseh Katalinnal ezután kezdtük el a frakció delegációvezetőinek figyelmét felhívni arra, hogy van egy fideszes jelölt (! – F. T.) a listán.”
Ó, borzalom! Emberek, emberek! Veszély, veszély! Egy fideszes jelölt a listán! Nincs ennél szörnyűségesebb! Mi jöhet még ez után?!
És a slusszpoén Donáth interjújából: „Azt mondtuk nekik, hogy ha a saját választóik szemébe akarnak nézni, nem szavazhatják meg ezeket a jelölteket.”
Nem akarom nagyon bántani a tisztelt hölgyet, de mivel politikusnak állt, kénytelen elviselni a finom kritikámat…
Szóval azt hiszem, ez a fajta gondolkodásmód egyszerre végtelenül antidemokratikus, ugyanakkor brutálisan előítéletes és még naiv is.
Antidemokratikus, mert neki nem jelent semmit, hogy a fideszes képviselőkre a magyar választópolgárok nagy többsége szavazott.
Előítéletes és naiv: van egy embertípus, aki beleszületik egy családi-szellemi-politikai közegbe, s annak a toposzait nem hogy mérlegre tenné, de átgondolatlanul, ösztönösen még szélsőségesebbé teszi azokat; ilyen emberek például más összefüggésben a Lenin által emlegetett hasznos idióták, akik a kommunizmust még a bolsiknál is tökéletesebbnek tartották (miközben Leninék korántsem voltak ostobák, miként Kádár sem, pontosan felfogták a „dolog” sötét, kegyetlen oldalait is). Donáth láthatóan ilyen alkat: beleszületett a balliberális világképbe, s átgondolás nélkül azt radikalizálja tovább. S amíg egy rafinált ballib politikus azt azért tudja, hogy a Fidesz nem patás ördög – bár persze ezt hangoztatja a nyilvánosság előtt –, addig Donáth el is hiszi azt. És ez sok tekintetben még veszélyesebb is.
Donáth megfontolás nélkül elhiszi azt, hogy egész Európa szerint a Fidesz patás ördög, ezért csak ki kell mondani a bűvös szót, hogy ez a képviselő „fideszes”, és máris mindenki szörnyülködve nyomja meg a NEM gombot, hiszen maga a nagybetűs POKOL jelent meg az unióban a fideszes Járóka Lívia – és minden párttársa – személyében.
Donáth észre sem veszi, hogy az európai történelemben egyszer már volt ilyen, amikor tényleg működött egy szó kimondása. Az a szó az volt: zsidó. Történt is utána sok minden. Donáth „sárga csillagokat” osztogat, de fogalma sincs arról, hogy ezt teszi.
Bocsássunk meg neki, mert – társaival együtt – nem tudja, mit cselekszik?
Bud Spencer egyik filmjének címét használnám fel válaszként: Isten megbocsát – én nem.
Fricz Tamás
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
