A káröröm gonosz dolog, Kedves Olvasó!
De igen, most van az a pillanat, amikor széles vigyorral, teljes kajánsággal élheti át ezt az érzést. A több hónapos agymosó amerikai elnökválasztási kampányra, az európai és hazai Clinton-lihegőkre visszagondolva, higgyék el, megérdemlik. Önök is, ők is.
Tehát képzeljék maguk elé a tegnapi hajnalt New Yorktól Budapestig.
Képzeljék el először is magának Hillary Clintonnak botoxgyötörte arcát, amikor kiderül, hogy a derék latin választók előre bekalkulált szavazatai ellenére Donald Trump nyert Floridában. Aztán a demokrata politikus egyenjogúság-nadrágba bújt reklámfeminista tanácsadóit, amikor nyilvánvalóvá válik: a Trump lejáratására kifundált szexista kampány ellenére Amerika lányai és asszonyai nem húzzák automatikusan Hillary mellé az ikszet.
Maguk elé idézhetik Bill Clinton exelnök és reménybeli „first gentleman” keserű fintorát, amikor rájön, hogy nem fogadhat újra készséges gyakornokokat a Fehér Házban, sőt a dinasztiaépítésnek is annyi. New Yorktól délre persze egy másik családban is rossz a hangulat: a texasi Bush-ranchon a felkapaszkodott parvenü Trump csúfos bukását várták, aki már a republikánus előkampányban kiütötte a família kettes számú üdvöskéjét, a George kettőnél is józanabb életűnek hirdetett Jebet. Királyok vagy legalábbis királycsinálók akartak lenni, ehelyett most retteghetik a Fehér Ház új urának „háláját”. Mindenható pártjuk, a republikánusok védelmére Trump ellenében nem számíthatnak, az elit az új „királyhoz” dörgölőzik tegnap reggel óta. Kér-e belőlük? Alighanem ez Trump elnökségének egyik legfontosabb kérdése. Most azért tudott nyerni, mert a lebecsült „bunkó vidéki amerikai”, a bezárt gyárvárosok, az úgynevezett rozsdaövezet kétkezi melósa mellé állt. Mert elege lett, hogy a mindenható haszonkulcs oltárán feláldozzák az életét. Mert nem tűrte többé, hogy semmibe vegyék, hogy az internetes New Deal tinédzser konjunktúralovagjai kínos költségvetési tételként kezeljék csupán. Betelt a pohár.
Mint ahogy betelt hónapokkal korábban Nagy-Britanniában is. Európa elitje ezt akkor sem értette, most meg halálváró fejjel nézi a tengerentúlról érkező híreket.
Most kérem a Kedves Olvasót, képzelje magát Berlinbe: a politikai hangulatot állítólag nagyon érző Angela Merkel pont az amerikai választások előestéjén tesz nyilvános hűségesküt Hillary Clintonnak. Keserű a másnap. Pedig a berlini fal leomlásának évfordulóját kellene ünnepelnie november 9-én, helyette azonban egy másik, korábban megingathatatlannak tűnő ideológiai téglakerítést gyászolhat: a liberális píszídogma a Brexit után az ötletgazda Amerikában kapott hihetetlen csapást. Ez már nem véletlen. Mi vár vajon a francia elnökre, a jó Francois-ra jövőre? S mi lesz azután, ha Trump kisöpri a washingtoni mainstream istállót? Mi van, ha akkor Európa forradalmakra fokozottan nyitott népeinek is eszükbe jut valami hasonló. Talán még Németországban sem kérnek erre előre rendőrségi engedélyt. Mi lesz akkor az ő Brüsszeljével, az ő uniójával? Mi lesz, ha a „bunkó vidékiek” kipukkasztják itt is a liberális píszílufit?!
S akkor Budapest. Először is „kapcsoljunk” az amerikai nagykövetség eredményváró partijára, ahol a demokratakampányt milliókkal támogató Colleen Bell nagykövethez érkeztek kézcsókra a hazai „demokratikus ellenzék legjobbjai”. Volt egy hercig elektronikus pult is, ahol az amerikai életérzést átélve „szavazni” lehetett a potenciális győztesre. Csakhogy bármennyit koptatta az ujját Juhász Péter és Bokros Lajos, Amerikában bizony Trumpot választották az amerikaiak. Keserű volt a hajnal a győzelmi tűzijátékokkal készülő romkocsmákban is, az Index.hu szerkesztőségében pedig már csak a marihuána orvosi jellegű kreatív felhasználásának tudtak szurkolni – ugyanis erről is szavaztak Amerika egyes államaiban. Hova lettek a Trumpot gúnyoló poénok? Hova lett a kéjes károgás, hogy Hillary majd győzelme után eltakarítja Orbánt?! Hova lett a felsőbbrendű szakmai mindentudás, hogy Orbán mekkora bakot lőtt, amikor már a nyáron kiállt Trump mellett?!
Talán ez a legfájóbb az egészben. Most, hogy írják le: Orbán elszigetelődött a világban?! Mert kiktől is? Amerikában Trump az úr, híresen hiú ember, aligha feledi, ki, mikor és mit nyilatkozott róla. Oroszországban Putyint talán említeni sem kell, de Kína is valamiért Orbánnal együtt épít stratégiai vasutat. Ki marad? Az Európai Unió tegnap óta percenként felnőttpelenkát cserélő vezetői?
A következő napokban kiderül, hogy milyen lesz Donald Trump kormánya, kik kerülnek döntési pozíciókba, és jövőre, a Fehér Házba való költözés után melyek lesznek az első bel- és külpolitikai döntések. Elemezni, értékelni, latolgatni fogunk. Talán reménykedni, talán csalódni.
Azonban most, ebben a pillanatban, kérem a Kedves Olvasót, engedjen meg magának akár csak egy képzeletbeli pillanatot is. Most, amikor csillogó szemmel beleröhöghet a mindig mindent jobban tudó, kioktató, fasisztázó és antiszemitázó, a nekik nem tetszőt semmibe vevő, a másképpen gondolkodást kizárólag az ágyban igénylő píszívilág pofájába.
A demokrácia nem csak az, amikor nekik jó. Most megkapták. Dollár helyett jön Trump.
Come on everybody!
Máté T. Gyula – www.magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
