Egész napos családi programmal ünnepelték Péliföldszentkereszten a Szalézi Család napját május 9-én, amely jó alkalom volt arra, hogy a megújulás útját ne egyedül, hanem a karizma egészével együtt járják, hálát adva az egység ajándékáért és a közös küldetésért.
A Szalézi Család napja szentmisével kezdődött a péliföldszentkereszti kegyhely lourdes-i barlangjánál. A koncelebrált szentmisét Vitális Gábor tartományfőnök mutatta be.
„Jó ilyenkor úgy együtt lenni, hogy fél szavakból is értjük egymást, mert számunkra Don Bosco, az ő pedagógiája, az ő nyelve érthető. Nem azért, mert mindannyian beszélünk olaszul, hanem azért, mert mindannyian ismerjük a szalézi nyelvet, és ez érthető számunkra” – fogalmazott szentbeszédében a szalézi tartományfőnök.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy van egy mondat, melyet az utóbbi időben egyre többet hall a fiataloktól. „Kívülről nézve úgy tűnik, hogy minden rendben van. És mégis megfogalmazódik a mondat: »Nem tudom, valahogy semmihez sincsen kedvem.« (…) mintha lassan ebből az életből, amely kívülről úgy tűnik, hogy a helyén van, eltűnne valami – eltűnne belőle a lelkesedés, eltűnik belőle olykor a várakozás, aztán a legrosszabb esetben eltűnik az öröm képessége.
Nem a hangos jókedvre gondolok (…), hanem sokkal inkább arra belső, mély magatartásra, amit mi a szalézi lelkiségből nagyon jól ismerünk.
amelynek számtalan ága van, és végtére is, hogy érdemes felkelni azon a napon és örömmel tekinteni a jövőbe.”
„Talán először az ember nem a hitet veszíti el, hanem lehet, hogy először az öröm halványul el az ember szívében. És azt hiszem, hogy éppen ezért különösen fontos ez a mai nap, hogy itt vagyunk. Mert Don Bosco első műve a Vidámság Társasága volt” – mondta Vitális Gábor SDB, kiemelve, hogy Bosco Szent János az első helyre tette, hogy az ember élete legyen kiegyensúlyozott, örömteli és vidám.
De amikor az ember elveszíti ezt a belső örömöt, hovatartozást, az élet értelmét, akkor a hit is elkezd halványulni” – figyelmeztetett a tartományfőnök.
„Amikor együtt van a Szalézi Család: szerzetesek, nővérek, munkatársak, animátorok, fiatalok, öregdiákok vagy voltnövendékek, a jótevőink sokasága, akkor valójában nem egyszerűen egy közösségi rendezvényre jöttünk el, és egy közösségi rendezvényen veszünk részt, egy családi napon, hanem emlékeztetjük egymást valami nagyon fontos dologra: arra, hogy
Megérintett egyszer, valamikor, és eljöttünk, hogy ezt az álmot együtt megéljük, megosszuk egymással. Ez „fontosabb, mint bármikor valaha” – hangsúlyozta a főcelebráns.
Kifejtette: Don Bosco Torinója tele volt olyan fiatalokkal, akik sodródó fiúk voltak, bizonytalan jövőképpel; elszakadva otthonról nagyvárosba kerültek, nem találták a helyüket. Don Bosco válaszképpen „egy egyszerű dologgal kezdte, amely a mai szalézi pedagógia kulcsmondata, kulcsgondolata: a jelenléttel”. Odament a fiatalokhoz, bárkihez, akivel találkozott, és csak egy dolgot kérdezett: „Hogy hívnak?”
Valójában pedagógiájának a foglalata születik meg ebben az egyszerű kérdésben – észrevéve a másikat, nem problémát látva benne; nem azt nézve, hogy mit tud teljesíteni. „Nem a hasznosságot kereste, hanem az embert, a fiatalt, akit ő személyesen akart megszólítani. És azt hiszem, (…) erre van a legnagyobb szükségünk.”
Nem a tökéletes válaszokra, inkább olyan helyekre, ahol nem kell rögtön bizonyítani, hogy miért vagyok itt; „ahol lehetünk egymás között gyengék; ahol lehetünk egymás között olyan emberek, akik keresnek, mert nem tudják az utat még. Lehetünk úton mindannyian – hangzott el a szentbeszédben. – Don Bosco (…) ezért épített udvart.” Nemcsak egy épületet, ahol tanítani lehet, és szakmát szerezni; ahol esetleg fedél lesz a fiatalok feje felett, hogy aludhassanak valahol; hanem
A tanítványok először kívülről hallották Jézus hangját, aztán egyszer csak elkezdett belülről továbbélni: „egy mondatában, aztán majd egy békében, egy váratlan bátorságban, meg a közösség megtartó erejében” – fogalmazott Vitális Gábor atya.
Majd így folytatta: „Azt gondolom, hogy ez a Szalézi Család igazi küldetése: továbbéltetni Don Boscót a szívünkben, megosztani egymás között, átadni azt, amit ő adott értékként.” Nemcsak programokat szervezni, intézményeket működtetni, „és abban helyet keresni sok mindenkinek, meg helyet találni saját magunknak is olykor”, hanem egy
A szalézi vidámság nem felszínes jókedv, hanem annak a jele, hogy az emberben nem halt meg a bizalom; hogy még képesek vagyunk örülni, beszélgetni; „hogy képesek vagyunk örülni annak, hogy valaki az udvaron a nevemen szólított.”
Ezért a vidámság nem egy apró dolog – hangsúlyozta a szalézi tartományfőnök. – Talán lehetne így fogalmazni, hogy
Csendes ellenállás azzal a reménytelenséggel szemben, amellyel találkozunk; azzal a hanggal szemben, amely azt súgja olykor a fiataloknak, hogy úgysem lesz belőled semmi; ellenállás azokkal a kihívásokkal szemben is, hogy a hivatásnélküliségben elveszítsük a reményt.
Ez a legfontosabb a Szalézi Család küldetésében, hogy jelen legyünk, és „vidáman legyünk jelen; hogy meghallgassunk másokat nagy szívvel, vidám szívvel. (…) Hogy legyenek olyan udvarok, meg közösségek, oratóriumok, családok és találkozások, ahol a fiatalok elkezdik újra elhinni, hogy érdemes élni, reggel fölkelni, hogy érdemes szeretni, meg érdemes úton lenni” – hangzott el Vitális Gábor SDB szentbeszédében.
A szalézi tartományfőnök teljes prédikációja ITT olvasható.
*
A szentmise után ízletes ebéd következett a Don Bosco Barátai Alapítvány szervezésében. Délután többféle programlehetőség közül választhattak a résztvevők az ifjúsági ház előtti tisztáson: volt bingó, kézműves műhelyek, önismereti sátor, mesekuckó, Egy perc és nyersz! vetélkedő.
14.30-kor kerekasztal-beszélgetés kezdődött a Szalézi Család képviselőivel. Majd Ónodi Gábor bemutatta a Magyar Szalézi Munkatársak Egyesületének történetéről szóló kötetet, amely az egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából adtak ki.
Ezt követően Vitális Gábor tartományfőnök köszöntötte a Szalézi Család jubiláló tagjait.
A délutánt szalézi rózsafüzérrel zárták, melynek titkait a kánai jelenlét eseményeiből vették.
Forrás: Don Bosco Szaléziak
Fotó: Don Bosco Szaléziak Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
