Mennyei születésének 135. évfordulóján, január 31-én (1888. Torino) emlékezünk Bosco Szent Jánosra, a Don Bosco néven ismert olasz katolikus papra, aki a Szalézi Társaság férfi szerzetesrend alapítója és a katolikus pedagógia megteremtője volt. A fiatalok nevelésének legfőbb eszköze a megértő szeretet hármasán nyugszik, ez: a pedagógiai játék, az ima és a közösségi munka.
Bosco János, Giovanni Melchiorre Bosco néven, szegény családban született 1815-ben egy kis olaszországi településen. Kétéves volt, amikor édesapja meghalt, így édesanyja egyedül nevelte három gyermekét. Jánosnak ezért már zsenge korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helybéli plébános tanította, mivel a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra, noha éles elméje és jó memóriája volt. Tanulmányait 1831-ben tizenhét évesen kezdte meg Cheire városában. A tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és 1841 között ugyancsak Chieriben végezte teológiai tanulmányait, melynek befejeztével Torinóban pappá szentelték.
Elhatározta, hogy életét a szegény sorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp nevelési módszereit és Szalézi Szent Ferenc kommunikációs példáját követve. Az általa létrehozott oratorioban 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz utcáról összeszedett szegény fiú tanult. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, a város környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a Rifugio – azaz a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének – káplánjává nevezték ki, ekkor felettese két termet biztosított céljaira. Később ezeket kápolnává alakították át.
Hivatása többször is akadályokba ütközött, és kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének fontosságát.
Don Bosco igen termékeny író volt. Sokoldalú észjárással rendelkezett, nem adta ki magát tudósnak vagy irodalmárnak. Az olasz nyelv nehézségeit leküzdve, a nyelvet csiszolva, hogy egyre világosabbá, egyszerűbbé, helyesebbé tegye, megbecsült íróvá vált.
Írásai – több mint 150 – röpiratok és könyvek, még ha bizonyos terjedelműek is, áhítatos és vallásos jellegűek. Ilyen „Az ifjúság kísérője”, több katekétikai és apologetikai útmutatás, mint „A katolikus vallás tanításai”, a szentek élete, köztük a „Szent Péter élete”, jellemformáló életrajzok, mint „Az ifjú Savio Domonkos élete”, iskolai művek, mint „A metrikus tizedes rendszer”, a „Katolikus olvasmányok”, valamint az „II Galantuomo” című éves almanach.
Végül az iskolák számára készült klasszikus gyűjteményeivel, mint például a „Selecta ex latinis scriptoribus” és az „Olasz ifjúság könyvtára” című művekkel belevágott a könyvkiadásba. A nép szórakoztatására „Drámai felolvasások” sorozatot is indított. Végül pedig 1877-ben megalapította a „Bollettino Salesiano” című lapot, munkásságának információs orgánumát. Korának eszközeivel fejezte ki magát, de minden formájában, az elejétől a végéig tovább fejlesztve azt: a szövegek kidolgozásától a nyomtatásig, terjesztésig. Mindig mindent megtett azért, hogy terjessze a jó hírt, és dolgozzon a fiatalok javára.
Bosco János pápája IX Piusz volt. Első ízben 1858 tavaszán volt kihallgatáson nála, amikor mindketten jó benyomást tettek egymásra. Piusz támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral, hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja meg emlékiratait, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. Pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit: a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő maga is.
Don Bosco nagyon tisztelte és szerette a pápát, elfogadta annak minden tanácsát, akkor is, ha nagy áldozatokat követelt tőle. De Piusz is nagyra becsülte őt, néhány alkalommal elhívta Rómába, és kényes kérdésekben kikérte a véleményét.
Don Bosco első gyermekeiből lettek később az első munkatársai is. Így fejlődött ki az a híres nevelési módszer, amit „megelőző módszernek” nevezünk. Jelmondata: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!”
Ma számtalan intézmény és iskola viseli a nevét és követi pedagógiai módszereit. „A szeretet küldetése” címen 2004-ben filmet készítettek életének valós eseményei alapján. A filmdráma Torino városának nagy szentjét mutatja be, aki egész életét az árvák, a csavargók, a gyermekmunkások és a gyermekfegyencek megsegítésére áldozta, bemutatva a szeretet mindent elsöprő erejét.
Forrás: Wikipédia, Szaléziak.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
