Manapság hipsternek lenni nagyon trendi dolog, napjainkban már elég ehhez megvásárolni egy SZTK-keretes szemüveget, egy kordbársony nadrágot, egy sálat, esetleg egy surdasapkát és máris be lehet ülni keresztbe tett lábbal valamelyik romkocsmába észt osztani.
A hipsterség persze akkor a legmenőbb, ha mellette még művész is az ember. A tehetség és a képzettség nem különösebben fontos. Elég összedobni pár olyan modern kriksz-kraksz „festményt” amilyenekért még a Napsugár óvodában sem kapnak már fejsimogatást a kiscsoportosok. Természetesen, ha valaki meg merészeli kérdőjelezni az „alkotás” művészeti értékét, akkor azonnal szűklátókörű, fasiszta köcsögnek bélyegzik.
A magukat művész hipszternek képzelő flaszterkoptatók belterjes társaságában, még mindig az a nézet járja, hogy a nemzeti és vallási jelképek kifigurázása és provokatív környezetbe helyezése valami elképesztően trendi és menő dolog. Pedig nagyon nem az, már húsz éve is vérciki volt, manapság pedig már annyira lejárt, ócska produkciónak számít, mint az MSZP kongresszuson időnként felcsendülő Internacionálé. Annak ellenére így van ez, hogy Kazinczy utca környékén még járhat érte egy-egy elismerő vállveregetés a hasonszőrű pajtásoktól.
Néhány napja a folyton sapkában mászkáló, ByeAlex nevű egyszámos előadóművész gondolta úgy, hogy megérett az idő egy kis polgárpukkasztásra. Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai selejtezőjének műsorában a terepmintás cicanadrágjához egy a Szent Koronát és Kossuth Lajost kifigurázó pólót választott magának.A nézők azonban nem díjazták maradéktalanul kecses kis dresszét. A ByeAlexet támogató cég azonban nem elégedett meg csupán ezzel: a kereszténység legszentebb jelképét, a feszületet távirányítóként ábrázoló mintával ellátott pólót is piacra dobtak.
Azoknak, aki egész életükben szivárványszínű liberó pelenkát hordtak kellene a legjobban tudni, hogy tiszteletben illik tartani mások nemzeti és vallási jelképeit. A toleranciáról nem csak papolni kellene, hanem gyakorolni is. A feszületből és Kossuthból gúnyt űzni pedig nem trendi, hanem egyszerű szimplán már ezerszer elsütött dögunalmas tahóság.
Az egész általuk generált botránykeltéshez persze mindig készségesen asszisztálnak az örökfelháborodók, akik alig várják, hogy Attila király véres kardjával védjék meg a hazát és a nemzetet a liberális mételytől. Se szeri se száma a különböző közösségi oldalakon és radikáljobbos portálokon a „meddigtűrjükmég?” kezdetű meddő asztalcsapkodásoknak.
Pedig a helyzet az, hogy a ByeAlexhez hasonló kis nyomorult gyíkok akciói már rég nem felháborítóak. Egyszerűen rohadtul unalmasak. Nem az a fő kérdés, hogy meddig tűrjük. Hanem az, hogy ők mikor unják meg. Megsúgom: akkor, amikor mi végre nem ugrunk rá.
Jurenkó Ferenc
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
