Az utóbbi időben gyakran gondolok vissza gyermekkorom egyik csodálatos emlékére. Nyári zápor vagy zivatar után mi, gyerekek kifutottunk az udvarra, és kíváncsian lestük a felhőket, hogy mikor tűnik fel a szivárvány. Ez az elbűvölő természeti jelenség aztán végigkísérte egész gyermekkorunkat, szépséget és varázslatot gyújtott szívünkbe, és elvitt bennünket a mesék világába.
Aztán valamikor, nem is olyan régen, felnyúlt egy perverz, degenerált kéz, megmarkolta és lerántotta ezt a szivárványt a mocsokba, bűzbe, és azóta is ott tartják fogva az aberráció és a természetellenesség felkent bajnokai. Zászlót csináltak belőle, amely szerintük a sokszínűséget hivatott jelképezni, de a valóságban a mocsok, a bűz, az aberráció, a fajtalankodás szimbólumává változtatták.
Talán Alföldi Géza fogalmazta meg legjobban egyik elhíresült versében ezt a jelenséget:
Éljen a halál, éljen a pusztulás
Éljen a mocsok és a szemét
Szennyről bűzről szóljon énekünk
Mert mi vagyunk a kiválasztott nép
Mert mi a híres patkányok vagyunk!…
Ahová mi a lábunk betesszük
Minden szépet és jót szétrombolunk
Nem kell Isten, se haza sem család
Nincs, mit szét nem rág fogunk
Hejj te balga, birka népség
Ki még szebb jövőről álmodol
Tedd istenné utált képünk
S tőlünk a fényt, a hírt is megkapod
A szobrunk álljon minden utcasarkon
Költő csak rólunk zengjen éneket
Az ég üvöltse dicsérő dalunk,
Mert úr lettünk a nagyvilág felett
Mert mi a híres patkányok vagyunk!…
És ezek a patkányok a világ szemetét összehordó LMBTQ elnevezésű szervezeteikkel ma már minden fronton támadásba lendültek a normalitás ellen, és az abnormalitás elfogadását követelik, azt, hogy a természetellenesség ugyanolyan érték, mint az isteni teremtés, sőt lassan már ezt akarják az egyedüli és megkérdőjelezhetetlen életmódnak beállítani.
Emlékezünk még, hogy valamikor ez az életmód büntetendőnek és megvetendőnek számított – nagyon helyesen –, és a normális emberekben undort váltott ki. Aztán a társadalmak lezüllésével párhuzamosan a buzulás először elfogadottá, majd sikké változott. És mit látunk napjainkban? Egy VV Zsolti nevű kis köcsög a kanapéján fogadja a jelenlegi moslékellenzék jeles képviselőit, Dobrev Klárától Jákob Péterig, és közben orrba-szájba nyomja az aberrált propagandát. A társadalom egy jelentős, még normálisnak mondható része a buzipropaganda hatására pedig empátiával tekint erre az aberrált társaságra, és ezt az élet minden területén ki is nyilvánítja. A deviancia, mint valami járvány öntötte el szép új világunkat, és itt az ideje, hogy védekezzünk ellene. Mert ha nem tesszük, egyik reggel arra ébredünk, hogy a mocsok és a szenny már mindent elnyel. És amikor azt látom, hallom, hogy állítólagos nemzeti elkötelettségű emberek, hölgyek és urak is teljesen természetesnek tartják ezt a jelenséget, akkor néha elfog a kétség, és felmerül bennem a kérdés: nem lesz nekem abból semmi bajom itt, a nemzeti oldalon, hogy sem buzi nem vagyok, sem buzi ismerőseim vagy barátaim nincsenek, és csak a gyomrom forog, ha véletlenül meglátom őket?
Először felszólítjuk Szijjártó miniszter urat, hogy sürgősen utazzon el Moszkvába, és mint ebben már járatos személy, próbáljon beszerezni valamiféle vakcinát ez ellen az új járvány ellen. Mert nem a Covid-19 jelenti az igazi veszélyt, hanem ez a gátlástalan nyomulás, amit ez a beteg, aberrált társaság szabadított a világra. Az oroszok valószínűleg ebben is előbbre járnak nálunk, és már kidolgozták a védőszert.
És ha ez sem segítene, akkor jönni fog, mert jönnie kell, amire már volt példa a világban. Vigyázó szemeiteket a weimari köztársaságra vessétek! Az elmúlt század húszas éveiben ott ugyanez már lejátszódott. A deviancia tort ült, a mocsok elöntötte az utcákat, bárokat, szórakoztatóhelyeket. Gyaláztak mindent, ami a normalitást jellemzi. Gyaláztak minden német értéket, ugyanúgy, ahogy most minden értéket gyaláznak, ami magyar. Míg egy szép napon megjelentek különös fiatalok karszalagokkal, és kő kövön nem maradt utánuk.
Itt is meg fognak jelenni egészséges, normális fiatalok a főpolgármesteri hivatalban. Talán karszalagokat viselnek, talán nem, és megkérik szépen, demokratikusan Karácsony főpolgármester urat, hogy vegye le a szemüvegét, mielőtt még szivárványszínben látná a világot. Ahogy az a Kígyótojás című filmben is lejátszódott.
Mert az együttélés lehetősége ezzel a szeméttel mindörökre megszűnt. Ezt a szemetet el kell takarítani!
Nálunk is ez fog történni, mert ennek kell történnie! Követeljük, hogy adják vissza a szivárványunkat, gyermekkorunk csodálatos élményét! Mert ha nem, akkor visszavesszük! Vérrel és vassal! És visszatesszük oda, ahova való. A nyári zápor utáni égboltra, hogy unokáink és dédunokáink is gyönyörködhessenek benne.
Számukra ezek után már csak egy lehetőség marad. Keresniük kell egy lakatlan szigetet, ahol meghúzhatják magukat, és ahol reggeltől estig buzulhatnak és kiélhetik aberrált, beteges hajlamaikat egymás között. Ez az egyetlen, végső megoldás, ha a világ társadalmai meg akarnak menekülni ettől a fertőtől! Mert ez élet és halál kérdése lesz! Ahogy Liszt Ferenc, a nagy vátesz egy másik vonatkozásban mondotta: „egészség vagy örök betegség, társadalmi béke vagy örökös bágyadtság és állandó lázak kérdésévé.”
És igen, a kis köcsög VV Zsoltikának is el kell hurcolkodnia erre a lakatlan szigetre a kanapéjával és a vendégeivel együtt, hogy a normalitás végre újra visszatérhessen ezer sebből vérző világunkba. Ámen!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
