Kirov sok száz kilométerre keltre található Moszkvától. 1943-től erre közlekedtek többségében Szibéria felé azok a vonatok, amelyek magyar, német, olasz és román hadifoglyokat szállítottak. Ők voltak azok, akiket a doni és a sztálingrádi katasztrófa után százezrével ejtettek fogságba a Vörös Hadsereg. A kirovi megállónál rakták ki a vonatból azokat, akik sajnálatos módon nem élték túl a több napos hosszú utat. A legyengült katonák ezrével haltak meg az éhezéstől, alultápláláságtól, betegségektől. A katonák holtesteit a töltés melletti tömegsírokba hatolták el. Megszámlálhatatlan vonat érkezett, megszámolhatatlan halott volt, rétegelve kerültek a katonák a sírokba, amik aztán a feledés homályába merültek…
Nemrég Alexey Ivakin, orosz hadisírkutató arról értesült, hogy a kirovi vasúti töltés mellett több száz, vagy akár több ezer katona földi maradványai kerülhettek elő földművelési munkálatok során.
A fiatal orosz kutató amint tudomást szerzett a történtekről azonnal a helyszínre sietett. Megbizonyosodott róla, hogy a frissen felparcellázott területen kezdődő munkák során egykori katonák csontjainak százaira bukkantak. Ekkor azonnal megkereste az ottani vezetőket, akik szó szerint elhajtották. Ezt követően kétségbeesve kereste azt az információs csatornát, amely segítségével el tudná juttatni a tudomására jutott borzalmat az illetékes hatóságok felé.
Több alkalommal írt erről nyilvános blogjában, de süket fülekre talál. Ekkor fordul egy Magyarországon élő orosz hadisírkutatóhoz, Andrej Ogoljukhoz, és a segítségét kérte. Andrej jelezte a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület vezetőjének, Szebenyi Istvánnak a történteket, ezután megkezdődött a levelezés a magyar, olasz, német, román hatóságokkal. Ezek kezdetben szintén értetlenül álltak a dolog előtt, mondván nincs erről semmiféle információjuk. Van a közelben magyar emlékmű is, csak éppen nem ott. Szerencsére akadt valaki, aki nem kételkedett, aki elindította az országok közötti információcserét. Végül ennek eredményeként kiment a helyszínre egy kinti hivatalos szervezet, és visszaigazolta Ivakin állításait.
Kedden megkeresés érkezett Szebenyi Istvánhoz, a HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal részéről a kirovi eset kapcsán. Bíró Andor úr arról tájékoztatta, hogy a kinti hatóságok munkatársai vizsgálatot folytattak le a bejelentésünk kapcsán.
Beigazolódott, hogy Alexey Ivakin orosz hadisírkutató állításai nem voltak alaptalanok. A területen valóban tömegsírokat, temetőket azonosítottak a szakemberek. Erről sajnálatos módon korábban az ottani hatóságoknak sem volt tudomásuk, ezért történhetett meg, hogy a területeket felparcellázták és magánszemélyeknek eladták. Az ott végzett földmunkákat azonnal leállították a hatóságok, a katonák exhumálását az orosz fél végzi majd el, az is elképzelhető, hogy az érintett területeket az orosz állam visszavásárolja.
Egyelőre nem tudhatjuk még bizonyosan, hogy hány száz, vagy ezer magyar, német, olasz, román hadifogoly katona csontjai hevernek ott egymásra dobálva a tömegsírokban.
Egy dolgot azonban tény: Alexey Ivakin, és Andrej Ogoljuk orosz kutatók nélkül biztosan nem kerülnének feltárásra a sírok. 71 évvel a háború után az egykori ellenségek leszármazottai nyújtottak segítő kezet, ahhoz, hogy a legyőzött katonák megkaphassák a végtisztességet. Nekik köszönhető az is, hogy sok magyar, német, olasz, román család végre hírt kaphatnak egykor eltűntnek hitt hozzátartozójukról.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
