A Kazah Tudományos Akadémia azt fontolgatja, hogy egy szót kitöröl a kazah nyelvből, hogy így segítse elő a nemzetépítést. Kazahsztán ugyanis a történelem viharai miatt háttérbe szorította a nemzetiségi hiúságot, hogy sikerüljön egy stabil társadalmat kialakítani, amelyben ugyanolyan kazahsztáninak tudja érezni magát az ott élő 131 különböző etnikum.
A halálos ítéletére váró szó az „oralman”, amely hazatérőt jelent, olyan kazah nemzetiségű embert, aki a jelenlegi országhatárokon túlról költözik haza. A kazah nép kialakulása, a különböző klánok szövetsége nem ugyanúgy ment végbe, mint Európában, a nomád pásztorok Közép-Ázsia különböző területein ütötték fel szálláshelyeiket, s életmódjukból adódóan vándoroltak.
Majd a sztálini önkény a kazah sztyeppékre hajtotta a nemkívánatos elemeket, innen ered a gigászi ország etnikai sokszínűsége. A lakosság mintegy 60 százaléka kazah nemzetiségű, harminc százalék körüli az oroszok aránya, de élnek itt volgai németek, kínaiak, koreaiak, valamint a környékbeli türk népek fiai, akik együtt alkotják a kazahsztáni népet.
Közéjük érkeznek időnként az oralmanok. Ők évente néhány tízezren érkeznek Kínából, Üzbegisztánból, s általában letelepszenek a határhoz legközelebb eső területen. Ennek több oka is van, köztük főként az, hogy nemigen beszélnek a kazahon kívül más nyelvet, és jobban szeretnek egymás közelségében maradni. A kazah kormány viszont azt szeretné, ha ezek a telepesek a keleti határvidék helyett az ország északi részére költöznének, elkerülendő a nagy lakosságtömbök kialakulását keleten.
A régi főváros, Almati az ország délkeleti csücskében van, ma is megkérdőjelezhetetlen az elsősége a gazdasági folyamatokban, annak ellenére, hogy a fővárost húsz éve költöztették át Asztanába. Ez a város jószerivel teljesen mesterséges, az ország közepén található, éppen azért, hogy az adminisztrációs és politikai központ áthelyezésével legalább kétpólusú lehessen az ország, s mások is kedvet kapjanak a költözésre.
Kazahsztán azt tervezi, hogy nagyon látványos ünnepségekkel köszönti a főváros huszadik születésnapját. Az eseményre hivatalosan tavaly december óta készül a főváros és az ország, július 6-a, a főváros napja egyben nemzeti ünnep is. Látható, hogy a kazahok nagyon aktívan igyekeznek Asztana imázsára építeni saját országreklámjukat, így rengeteg energiát és pénzt öltek bele a tavalyi világkiállítás megszervezésébe, amelynek központi pavilonja megváltoztatta a város arculatát is.
Emellett az sem véletlen, hogy Asztana igyekszik minél több területen aktívnak mutatkozni, így itt folytatják tárgyalásaikat a szíriai válságban érdekelt felek is a svájci Genf mellett. A végső cél minden bizonnyal az, hogy megszülethessen a béke, amelyet a fiatal kazah fővárosban írnak alá, és mint asztanai megállapodás kerülhet be a történelemkönyvekbe.
Magyar Idők – Sitkei Levente
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
