Rigó Jenő SJ Miskolcon, Szegeden, Torontóban és Budapesten is szolgált, január 15-én 62 évesen tért meg Teremtőjéhez. Jenő atya tiszteletére digitális emlékkönyvet nyitott a jezsuita rend, hogy aki szeretné, meg tudja osztani vele kapcsolatos emlékeit, érzéseit, gondolatait.
A beérkező üzeneteket összerendezik és rendszeresen frissítik az emlékkönyvet. A legkorábbi bejegyzéseket olvashatják.
Tizennégy évig bölcsi-, ovi- és iskolatársak voltunk Sopronban. Mindketten hasonló cipőben jártunk, nem kerestek se szülők, se rokonok. Éltük a magunk gyermekéletét ebben kicsit érzelemmentes érában. Jó barátok voltunk, talán a legjobbak. Aztán 1978-ban elváltak útjaink, menekültünk az „intézetből” bele a nagybetűs életbe. Sok-sok év után 2008-ban találkoztunk újra egy soproni osztálytalálkozón. Sokan ott voltunk, de Jenő vitte a prímet. Ő volt a legcsendesebb, a legvisszafogottabb, a legszerényebb. Mégis, mintha mágnesként vonzotta volna a többieket, mindenki a közelségére vágyott, mindenki vele akart beszélgetni. Jól érezte magát, de már nem az volt, akitől elváltunk. Örültem neki, hogy révbe jutott, megtalálta az életben a helyét, de nem tudtam vele eleget beszélgetni, hogy a lelke mélyére is lássak. Megbeszéltük, hogy majd a következő osztálytalin folytatjuk, de sajnos nem jött el egyikre sem, pedig tartottunk még jó párat. Hiányérzet maradt bennnem, de remélem, egyszer majd még találkozunk. Őrizlek emlékeimben és szívemben, nyugodj békében!
Tóth Zoltán
*
Kedves Jenci! Annak idején osztálytársak voltunk Tatán az Eötvös József gimnáziumban és szakasztársak a katonai kollégiumban. Mindketten hivatásos katonának készültünk. A hajdani Zalkán egy szakaszban voltunk hallgatók másfél évig. Te befejezted, hivatásos katonatiszt lettél. Aztán egy vargabetűvel a svájci fizikai kutatóintézetben dolgoztál. Innen vezetett utad a jezsuiták közé, ahol szintén komoly tanulmányokat folytattál. Ez egy különleges életpálya. Értékes ember voltál, és igazságtalanul hamar elmentél. Szomorúan búcsúzom Tőled. Nyugodj békében!
Réthi László
*
Szegeden ismertem meg Jenő atyát. Még gimnáziumba jártam, aktív keresztény közösségi életet éltem akkoriban. Nagyon szerettem a szegedi jezsuita templomba járni, menő kórus volt ott, egyszer nyáron egy egész hétig Igalon próbálhattuk az Ignác-napi színdarabunkat, és felejthetetlenek a roráték is, a pénteki böjt, és azok a szentbeszédek, amiket Jenő atya tartott. Mise után mindig ott maradtam a közösségi házban, mert nagyokat csocsózott velünk. Tőle tanultam meg a lányok közül kiemelkedően csocsózni.
Noémi
*
Nem ismertem személyesen, Szabolcs atya (Sajgó Szabolcs SJ – a szerk.) kérésére figyeltem fel, és azért vagyok külön hálás, hogy a kérése kapcsán Kaszap Istvánra is újra több figyelemmel, imával lehetünk, akinek tisztelője vagyok, ha arrafelé járok, jó megállni a sírjánál.
Kincsesné Béres Erzsébet
*
Nem ismertem az atyát. Amikor megláttam, mi történt, a szívem erősen súgta, hogy imádkozzak érte. A Szentlélek vezetése lehetett. Ezért csatlakoztam az érte imádkozók közösségéhez. Hiszem, hogy Isten hívta őt, és nála most már az Örök Boldogságban van.
Polyák Hajnalka
*
Gyermekkori osztálytársam, nagyon megvisel az elvesztése, őszinte szeretettel gondolok rá. Azóta többször lepereg a gyermekkorunk. Nagyon sajnálom.
Pulai Katalin
*
Jenő atyával több mint hét évig szolgáltam az avasi Ige templomban. Ő volt a plébános, én a sekrestyés szolgálatot vittem. Egy rendkívüli, igazi jezsuitát ismertem meg benne. Mérhetetlen türelmes, igazi Isten iránt elkötelezett és segítőkész ember volt. Soha nem tudom elfelejteni, amilyen türelemmel, gondoskodással volt Károly atya iránt (Csókay Károly SJ – a szerk.). Emlékét családommal együtt őrizzük a szívünkben. Drága Jenő atya, nyugodj békében, és vigyázz ránk a mennyekből! Isten veled!
Dajka Istvánné, Éva
*
Egy elballagott és egy jelenleg óvodás gyermek édesanyjaként nagy hálával tartozom Jenő atyának. Zseniális óvodai miséket tartott. A gyerekek nagyon szerették. Megszerettette velük a szentmisét. Neki is köszönhető, hogy a gyermekeim szeretnek templomba járni, és minden szentmisén ministrálnak.
Bakosné Vass Krisztina
*
Szeretettel őrizzük emlékedet. Isten kegyelméből a feltámadás reményében bízva búcsúzunk tőled.
Zuborné Margó és családja
*
Keresésben voltunk családilag, hogy melyik miskolci plébániához tartozzunk. Év végi hálaadó misére az Isteni Ige templomába mentünk. Akkor, ott megfogott Jenő atya prédikációja. Így onnantól fogva oda kezdtünk el járni. Felkérésére jelentkeztem a képviselőtestületbe is. Mostanra pedig ezzel szállal kötődöm a plébániához. Hálás vagyok érte, hogy akkor úgy megfogott.
Kozsely Edina
*
Jenő atya egy olyan különleges pap volt, aki sajátos humorával mindig fel tudta hívni figyelmünket a lényeges dolgokra. Humorosan piszkálódott és tudott nevetni azon, ha mi is olykor viccelődtünk, csipkelődtünk vele. Ha vasárnap vagy ünnepnap volt papi összejövetel, az első kérdése mindig az volt: te miről prédikáltál? Ebből a kérdésből aztán egy lelki, értelmes beszélgetés indult, amiben mindig jelen volt a kölcsönös figyelem. Értékes ember, jó keresztény és igaz pap volt.
Marosi Balázs
*
Szép és mélyre vezető lelkigyakorlatok az ontariói Ancasterben, örök emlékek Jenő atya vezetésével. Istennek legyen hála és az örök fényesség világítsa további útját. Köszönet a sok jóért és tanításokért.
Judith Harth
*
Nagyon megérintette szívemet az életútja, hivatásának érlelődése, áldozatos élete, a szentbeszédei, főleg a tékozló fiúról szóló példázathoz kapcsolódva. Hősiesen, türelmes lélekkel, Istenbe vetett mély bizalommal és ráhagyatkozással viselte súlyos betegségét, tanítva minket is, hogyan lehet méltósággal viselni az élet kríziseit. Emlékét szívemben őrzöm. Nyugodjon békében.
Mák Noémi
*
„Mit tehetek érted?” – kérdezett Jenő atya figyelemmel és törődéssel sok évvel ezelőtt Szegeden. Akkor megtanultam tőle ezt a kérdést. Azóta, amikor felteszem, mindig eszembe jut, és igyekszem azzal a jézusi odafordulással kérdezni, ahogy tőle kaptam. Hálás vagyok, hogy ismerhettem.
Patakiné Dr. Veres Magdolna
*
Viszonylag rövid ideig ismertem Jenőt Szegeden, 2000 környékén. Pár hónapig foglalkozott velünk, itteni fiatalokkal. Beszélgetett, csocsózott velünk (nem tudtuk megverni), kicsikkel-nagyokkal. Tűrte a komiszságainkat, nem szólt ránk sose olyan „paposan”, mégis tudott velünk bánni. A keresztény viszontlátás reményében búcsúzom Tőled, Jenő!
Vermes Péter
*
Béke, szeretet, támogatás, végtelen nyugalom. Ezek a szavak jutnak eszembe Jenő atyáról. A beszélgetéseinket a mai napig felidézem, mintha az örök pillanatban léteznének tovább. Egyike azoknak, akik egy életen át szeretettel teli emléket hagynak. Az örök világosság fényeskedjék neki. Köszönöm, hogy találkozhattunk. Hálával:
Zsuzsi
*
Több éven keresztül volt a plébánosom Miskolcon, ahol hitoktató és orgonista voltam. Mindig derűs volt és humoros, és mindig volt jó szava az emberhez. Nagyon sok élményt tudnék elmesélni, de talán ez volt a legmélyebb és legmeghatározóbb közvetlenül a szerzetesi életem előtt. Egy nyári tábor alkalmával lovardába mentünk a gyerekekkel. Én, mivel nagyon jól tudok lovagolni, felültem az egyik lóra, ami megvadult és rodeózni kezdett velem. Miután leszálltam, ezt mondta: „Amikor láttam, hogy megbokrosodik alattad a ló, arra gondoltam, hogy Szent Ignác is így hallotta meg meghívását, miután leesett a lóról. Ne hazárdírozz, hanem figyelj.” Szíven ütött, mert ekkor már magamban készültem a szerzetbe lépésre, és tudtam, hogy hamarosan ott fogom hagyni Miskolcot. Persze ezt nem mondtam el senkinek, csak indulásom előtt egy hónappal. Mikor eljöttem jelöltségbe, pár hónap múlva felhívott, hogy „milyen a szerzetesi élet, hogy érzem magam, nem megyek-e vissza?” Én azt válaszoltam, hogy nem, mert megtaláltam a helyem. Ő pedig a telefonon keresztül áldást adott életemre és hivatásomra. Azután persze többször hazautaztam az évek alatt és bementem a plébániára beszélgetni vele, de ezt sosem felejtem el, ahogy ráérzett, hogy nekem most már indulnom kell. Köszönöm, Jenő atya!
Sztahura Ágnes Angelika SM
*
Az emlékkönyvbe ITT lehet bejegyzést írni, lejjebb lapozva.
Forrás és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
