Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget.
A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: [email protected]
Komárom 1919
Tizennégy fiatal férfi, arcuk nyílt és barátságos. Katonák, életüket és fiatalságukat is készek feláldozni a hazájukért. Többségüket család, feleség, gyerek várja otthon. Vajon hazaértek-e? Vagy csupán ez a fotó érkezett helyettük haza? Az is lehet, hiszen 1919-ben készült a kép, talán márciusban, még kopaszak a fák.
A háttérben a komáromi városháza tornya, ám a katonák nem komáromiak, hanem mint azt a fejükön viselt alpini kalap és az előttük lévő tábla jelzi, az olaszországi csehszlovák légió 39. ezredének katonái. Jórészt csehek, de lehet közöttük egy-két szlovák is. Ők azok, akik néhány héttel a kép készülte előtt, 1919. január 10-én megszállták a várost. Ezért, legyenek bármilyen fiatalok, vagy akár kedvesek és jólelkűek, nem szerették őket a városban. Hiszen megszállók voltak, akik elszakították Komáromot Magyarországtól.
Néhány héttel a kép elkészültét követően ezek a fiúk élet-halál harcot vívtak a május elsejére virradó éjszaka a jobb parttól a csehszlovák állásokat megtámadó győri, tatai, újszőnyi munkásokkal és vörös katonákkal. És bár a támadók hajnalra elfoglalták mind a közúti, mind a vasúti hidat és behatoltak a belvárosba, az Érsekújvárból érkező segítségnek köszönhetően a csehszlovák erők kerekedtek felül. Visszafoglalták mindkét hídfőt, a támadók egy népes csoportja pedig az Erzsébet-szigeten rekedt. És ekkor következett be Komárom történetének egyik legszörnyűbb éjszakája. A legionáriusok nem ejtettek foglyokat. Házról házra, pincéről pincére kutatták végig a szigetet és öltek meg mindenkit, akit találtak. Más csapatok a várost járták, és az utcán elfogott polgári személyeket az erődbe hurcolták, ahol falhoz állítva kivégezték őket. Reggelre az erődben és a szigeten is halmokban álltak a hullák.
Attól, amit május 1-jén a csehszlovák legionáriusok műveltek, még a csehszlovák hadsereg szlovákiai erőinek akkori olasz főparancsnoka, Luigi Piccione tábornok is elszörnyedt, és a civilizáció alapelveivel ellentétes cselekedetnek minősítette.
Vajon a képen látható katonák is harcoltak azon az éjjelen? Ezek a nyílt tekintetű fiatalemberek is azok között voltak, akik az Erzsébet-szigeten szuronyaikkal halomra öldösték, olykor meg is csonkították a magukat megadókat? Ha ott voltak és túlélték, vajon elmesélték-e unokájuknak, mit tettek? És gondoltak-e életük alkonyán azokra, akik ugyanolyan fiatalok és ugyanolyan nyílt tekintetűek voltak, mint ők? Csak épp magyarok és kevésbé szerencsések.
Simon Attila
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
