Fotó: MTI/Benko Vivien Cher
Lacy Kornitzer, a Berlinben élő műfordító cikke szerint az illiberális demokrácia fogalmát még Mussolini vezette be, és Magyarországon minden sarkon előfordul a rasszizmus.
Magyarországon súlyos sérüléseket szenvedett a jogállam, szétverték a szabad sajtót, ugyanakkor az emberek nem tiltakoznak, mert a tekintélyuralom az egyetlen államforma, amelyet jól ismernek és már hozzászoktak.
Így foglalja össze a helyzetet a Die Pressének adott interjúban Lacy Kornitzer, a Berlinben élő műfordító, író és rendező, akinek éppen most jelent meg Orbán-ellenes könyve a Suhrkampnál „A destruktivitásról – esszé formájában elkövetett beavatkozás a magyar belügyekbe” címmel.
A HVG szemléjében azt írja: a szerző, aki Kertész Imre és Nádas Péter több művét is átültette németre, felhívja a figyelmet, hogy a mai Magyarországon a negatív múlt szolgáltatja az alapot a jövő számára. A politika a völkisch-nacionalista ideológiára támaszkodik. Olyannyira, hogy az illiberális demokrácia fogalmát Mussolini vezette be, de Putyinnak is tetszik a rezsim, amelyben sakkban lehet tartani a demokráciát.
Márpedig ő példakép Orbán Viktor számára.
Kornitzer szerint a lényeg, hogy le kell építeni a jogállamot, ami az első lépés a diktatúra felé. Hogy azután a kormányfő meddig megy el ezen az úton, azt nem lehet tudni. Ellenállás alig van, sokan nem is érzékelik a veszélyt. Láthatólag megelégszenek az emberek azzal, hogy mehetnek külföldre és elegáns boltokban vásárolhatnak.
A műfordító azt írja: jelképes politika, a nagyotmondás sok mindent eltakar, de a felszín alatt ott van, hogy Orbán klikkje szégyentelenül megszedi magát. Korrupt a végtelenségig. Ráadásul az ország hajlamos arra, hogy visszatérjen a tekintélyuralmi szerkezethez. De hát az emberek szinte mindig ebben éltek. Más politikai rendszert csak hallomásból ismernek. Az engedelmesség és a betojiság állandó tényező. A társadalom túlnyomó részének imponál az „erős vezető”, a „nemzeti nagyság” hirdetésével mindig jó pontot lehet szerezni.
Hemzsegnek a radikális nacionalisták, akik készek gondoskodni a „rendről”. Minden sarkon előfordul a rasszizmus a kisebbségek megvetése.
Általános a gyűlölet mindennek szemben, ami nem magyar, leszámítva a Brüsszelből érkező pénzeket.
Orbán felfogása az: amíg ezek a barbárok küldik a zsozsót, mosolyogva elfogadjuk. Az emberek pedig megtapsolják, hősnek tekintik. Vannak persze, akik átlátnak a szitán, de csak kevesen.
Kornitzer szerint a rezsim helyi érzéstelenítéssel dolgozik, mindent megszépít, noha átlátható a színjáték, de működik. Orbán azt vallja: aki nem hazudik, az bolond. Ismeri a nemzeti mentalitást, lentről jött, táborát a tudatlanok alkotják. Kornitzer operettországnak nevezi Magyarországot, mivel nincs dráma, konfliktus.
A kirakatban pompázik a hazugság.
De ennek az operettnek volt véres változata is: Horthy alatt, ám őt ma Orbán ismét népszerűvé tette, olyan, más háborús bűnösökkel együtt, mint Nyírő József és Wass Albert. Az ország máig nem dolgozta fel a múltját. Jelentek meg ugyan jó munkák a 2. világháborúról és a zsidóüldözésről, de ezek nem hatották át a társadalmat.
A kormány a történelem tagadását, a bűnök tisztára mosását szorgalmazza.
Marad az áldozati mítosznál: Magyarország nem tehet semmiről, az ellenség kívülről jön, és védekezésre kényszerít bennünket. Az új emlékművek kiválóan illusztrálják ezt: patetikus ízléstelenséggel, giccsesen, és pont olyan nyomasztóan, mint a sztálinizmus idején. De a nép elfogadja, mert az áldozat semmiről sem tehet, nem kell kérdéseket feltenni, és ez megnyugtatja a lakosságot – véli Lacy Kornitzer.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
