Paul Lendvai Európa szétesése címmel azt állapítja meg, hogy sajnos egyre többen akarnak kevesebb Európát, nemzeti bezárkózást. Brüsszel tavaly szerencsétlenül téblábolt, hogy választ adjon a menekültkatasztrófa korszakos kihívására, ám ez az utolsó szakasz kezdetét jelezheti a megosztott és ezért megbénult EU számára.
Vonatkozik ez a mélyen gyökerező kelet–nyugati ellentétekre, de a német–francia viszonyra is. Ijesztő, milyen egybehangzó az unióellenes jobb- és baloldali bírálat. Mindkettő azt veti az elit és a tőke szemére, hogy megsértette a nemzeti büszkeséget, amikor a népakarat ellenére nemzetközi építményt akart létrehozni.
Mindegy, hogy ez ügyben Orbán Viktort vagy a baloldali Robert Ficót, esetleg a francia jobboldali radikálisokat hallgatjuk-e. A kulcskérdés a közép-európaiak számára az, hogy olyan, határok nélküli kontinenst akarsz-e, amely elkötelezett a szolidáris együttműködés és a szabad világkereskedelem iránt, vagy olyat, amelyet a hátrafelé forduló, protekcionista államok uralnak, nem ritkán tekintélyelvű, illiberális kormányokkal az élen.
Merkel kivételével sajnálatos módon hiányoznak a karakteres vezetők, akik még meg tudnák menteni Európát – írja Lendvai.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
