Amerika háttérbe vonulásával Németország már nem bízhatja másra a „piszkos munkát” és aktívabb külpolitikát kell folytatnia. Azt is mérlegelnie kell, hogy mi a fontosabb: hogy a kelet-európai országok az unióban maradjanak, vagy hogy minden tekintetben megfeleljenek az unió elvárásainak. És azon sem ártana elgondolkodnia, hogy megérte-e egy ukrán háború azért cserébe, hogy Ukrajna szorosabb kapcsolatot épített ki Európával.
„Az idő, amikor elég volt kizárólag másokra támaszkodnunk, véget ért” – idézte Angela Merkel német kancellár szavait a Der Spiegel német lap angol nyelvű kiadása. A német külpolitikai irányát firtató cikk szerzője, Christiane Hoffmann szerint, bár Merkel mindent megtett, hogy szavai ne legyenek túl emlékezetesek, hatásuk tagadhatatlan volt.
A liberális világrend felbomlása
Az USA által 7 évtizedig őrzött liberális világrend kezd felbomlani. Amerika visszalépése a „globális színpadról” három különböző fronton történik: katonai, erkölcsi területen és a nemzetközi közösség vezetőjeként. A kérdés tehát az, hogy mit tartogat egy Egyesült Államok vezető szerepe nélküli világ Németország számára?
A Spiegel cikke szerint Németország elveszti a kényelmes külpolitikáját, ahol nem kényszerült „bepiszkítani a kezét” és reálpolitika helyett értékalapú politikát képviselhetett – mert más elvégezte helyette a piszkos munkát. A jövőben azonban Németországnak vezető szerepet kell vállalnia, de elsősorban meg kell határoznia, mit is akar.
Az új helyzet a „jó Németország” képétől való eltérést is jelenti, amikor az elvek ütköznek a pragmatizmussal. Berlinnek – ha már tudja, mit a célja, – kemény döntéseket kell meghoznia, a következő kérdés pedig az, milyen messzire hajlandó elmenni.
Amerika szerepe még Donald Trump hivatalba lépése előtt elkezdett visszaszorulni, így az atlanticisták azon illúziója sem állja meg a helyét, hogy regnálása után minden véget a régi kerékvágásba.
Erkölcsi hatalom, nem gazdasági
De mit jelent a németek számára Amerika visszahúzódása? Németország nem léphet a helyére, mert bár jelentős „erkölcsi hatalom”, politikailag és gazdaságilag nem elég erős, és katonai szempontból is csak mérsékelten felszerelt fegyveres erőkkel rendelkezik, nukleáris arzenállal pedig egyáltalán nem. Ráadásul Németország sem mentesült a liberális demokrácia válságától.
Németország egyedül nem mentheti meg a Nyugatot, de Franciaországgal együtt sokkal többet elérhet.Joachim Gauck és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszterek négy évvel ezelőtt egy ilyen törekvésre szólítottak fel.
Ahogy Nyugat hanyatlott, úgy vált egyre hangosabbá erkölcsi vezető szerepe. Ez a paradox Európán kívülről is egyértelműen látható volt, ahol a Nyugatot régóta arrogánsnak tekintették, daccal és elutasítással viseltettek iránta. . A tekintélyelvű rendszerek ma nyíltan versenyre kelnek a Nyugattal, szembeállítva az ő modelljüket a miénkkel. Az új (Európán kívüli trend) a jólétről és hatékonyságról szónokló féldiktátori rendszerek megjelenése, mint amilyen Kína is.
A német dilemma: értékek vagy érdekek
Európának ki kell állnia az értékeiért. Ki kell állnia a társadalmi modellek versenyében. Emmanuel Macron által vezetett Franciaországgal együtt Németországnak erre most lehetősége van. Ha Berlin Párizs együtt akar dolgozni, együtt is kell gondolkodniuk. A német Nemzetközi Biztonságpolitikai Intézet (SWP), Németország legfontosabb külpolitikai kutatóközpontja nemrég javaslatot tett egy közös, német-francia (külpolitikai stratégiát lefektető) „fehér könyv” megírására.
Az érdekek és értékek nem zárják ki egymást feltétlenül. A német érdeka jogállamiság, az emberi jogok és a multilateralizmus előmozdítása és a globális egyezmények betartása. Ennek ellenére el kell fogadni a külpolitikai célok korlátait. Berlinnek mérlegelnie kell, meddig tart az értékek védelme, hogy kezdődik az érdekek érvényesítése.
Kemény példák
Például: az EU és Ukrajna kötött társulási megállapodás Kijev szuverén döntése volt, mert szorosabb kapcsolatot akart fenntartani az EU-val. De európai érdek volt ennek a társulásnak a valódi költsége: egy orosz-ukrán háború?
Egy másik példa: helyes dolog-e ragaszkodni a munkaerő szabad mozgásának elvéhez, ami megnyitotta a lehetőséget Nagy-Britannia távozása előtt. A munkaerő szabad áramlása egy fontos egységes piaci elv volt, de attól, hogy elvethetik ezt a percet, még nem jelenti azt, hogy nincs lehetőség kompromisszumokra.
A harmadik példa: Katalónia függetlenségi törekvésével kapcsolatos konfliktusban Brüsszel és Berlin szigorúan a kívülálló szerepét töltötte be. De valóban Európa érdekét szolgálta, hogy egyikük sem vállalata fel a közvetítő szerepét Madrid és Barcelona között?
Németországnak fel kell készülnie arra, hogy Oroszországban valószínűleg nem megy végbe demokratikus fejlődés belátható időn belül. De szükségünk van olyan politikára, amely Oroszországot és Törökországot Európához kötik. A Közel-Keleten közös nevezőre kell jutnunk azzal az Oroszországgal, amely átvette az USA után maradt vákuumot. Kína esetében pedig olyan politikára van szükségünk, ami korlátozza Peking befolyását.
Németországnak szüksége van Közép-Európára
És ott van Lengyelország. Hamarosan felmerül az elkerülhetetlen kérdés, hogy mi is a fontosabb: az EU-ban maradjon, vagy teljes mértékben feleljen meg a jogállamiság elvének. Lehet, hogy nem reális mindkét elvárás. Ebben a helyzetben pedig az Németország érdeke, hogy a kelet-európai országok az Unióban maradjanak, még akkor is, ha minden alapértéknek felelnek meg.
Németországnak fel kell vállalnia a konfliktusokat, határozott döntéseket kell hoznia. Élesebb vitákra van szükség, amelyek nem kevésbé nyilvánosak is. Sajnos, egyelőre a német politika továbbra is az erkölcsi hatalom illúziójára koncentrál. Ha Németország vezető hatalom akar lenni, akkor olyannak kell látnia a világot, amilyen. A külpolitikai ártatlanság korszaka véget ért.
Spiegel.de, Körkép.sk/Komjáthy Lóránt
Nyitókép: Observer.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
