A szerző klasszika-filológus, teológus, az irodalomtudományok doktora. A Kairosz Kiadónál megjelent kötet anyaga eredetileg a Mária Rádióban hangzott el 2021-ben és 2022-ben, egy előadás-sorozat keretében, melyet Dér Katalin alaposan átdolgozott a könyv céljaira.
Az író vallja: Szent János evangéliumának lényege két alapgondolat. Az egyik az, hogy az élet csoda; a másik pedig – ezzel összefüggően és ezt logikailag megelőzően –, hogy Jézus Isten Fia, Isten. Ez utóbbit a kedvenc tanítvány már a Prológusban (1,1–28) előrebocsátja, a végén pedig hitetlen Tamás mondja ki ugyanezt, amikor megérinti a feltámadt Krisztus sebeit: „Én Uram és én Istenem!” (20,28). Az Epilógusban (20,30–31) ennek a hitnek a felkeltése mint az evangélium megírásának célja fogalmazódik meg: „Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.”
Dér Katalin emlékeztet rá: az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, egyértelműen jelen van a többi evangéliumban is. Márk-evangélium: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” (1,1); Máténál Péter hitvallása: „Te vagy a Krisztus (Messiás), az élő Isten Fia” (16,16); Lukácsnál nem teljesen azonos a megfogalmazás, de a lényeg ugyanaz: „Te vagy a Krisztus, az Isten felkentje” (9,20). A szinoptikus evangélium szerzői azonban „szinte” csak kijelentik e tényt, nem foglalkoznak vele részletesen, János viszont „elmélyed a misztériumban”. A könyv szerzője tényként állapítja meg: annak az állításnak, hogy Krisztus vagy bárki más Isten Fia, Isten volna, egyetlen más vallásban – így a két monoteistában, a zsidóságban és az iszlámban – sincs párja.
Dér Katalin felhívja a figyelmet: sem Jézus, sem a kereszténység nem azt állítja, hogy egy ember, Jézus, istenné tette magát, vagy a hívei egy embert hisznek istennek, ahogy a Krisztus Istenségét elutasítók vádolják ezzel a kereszténységet. „Fordítva van. Isten jelent meg a földön egy emberben, Jézusban.
Az Ószövetség természetesen szigorúan tiltja azt, hogy egy ember istenné nyilvánítsa magát, de Krisztus történetében Isten vette magára az emberi természetet. Azt pedig a Tóra sem zárja ki, hogy Isten, ha akarja, képes erre – írja a szerző. Egyúttal leszögezi: „Azt, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, igaznak tarthatjuk, hihetjük akkor is, ha emberi ésszel nem tudjuk megmagyarázni, bizonyítani, és nem is lehet, mert Isten gondolatai ezen a ponton sem a mi gondolataink, ahogy Izajás próféta mondja (55,8). Ezért megszívlelendő Szent Pál kijelentése arról, mi az egyetlen mód, ahogy el lehet fogadni Jézus istenségét: a Szentlélek által. Ahogyan az Első korinthusi levélben olvassuk: „azt sem mondhatja senki, »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek által” (12,3).
Elemezve János evangéliumát, a kötet írója fölteszi a kérdést: „Hogyan képes a Fiú megtenni azt, hogy életet ad?” Hozzáfűzi: logikus a „mert”-tel kezdődő magyarázat. „Az Atyának élete van, és a Fiúnak is élete van, mivel az Atyától kapja.” János szándékosan írja így, nem pedig úgy, hogy él. „A Fiú nem pusztán él, hanem élettel bír, élettel rendelkezik.
A Fiú az Atyától kapja ezt a csodálatos életadó képességét, ahogy minden mást is; az Atyától kapja, hogy életet tud adni – de miután megkapta az Atyától, onnantól már örökre az övé, a Fiúé, és senki másé –, ezért mondja úgy az Írás, hogy élettel bír önmagában, önmagától.”
Lázár feltámasztását elemezve a szerző kiemeli: ez az emberi ésszel felfoghatatlan, csodás esemény elemi erővel hozza be az evangélium központi mondanivalóját: azt a gondolatot, hogy az élet – csoda. A János evangéliumára jellemző jézusi én-mondások – „én vagyok az élet kenyere, én vagyok az út, én vagyok a világ világossága, én vagyok a jó pásztor, én vagyok a szőlőtő” – mind az élethez, az életadáshoz kapcsolódnak, hogy végül itt érjék el csúcspontjukat, a legnagyobb kijelentésben: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (11,25). „Ez a jelenet kulcsmondata, ezt teszi gondolatból, szóból valósággá Lázár feltámasztásának tette… Az, hogy Jézus maga, saját személyében a feltámadás és az élet, több annál, hogy föltámadt, több annál is, hogy egykor majd feltámasztja az embert.”
Dér Katalin leszögezi: Jézus tettei közül ez a legnagyobb, még a halott feltámasztások között is, mert „messiási csoda”. Jézus messiási csodái közül ez a negyedik, a leprás megtisztítása, a néma démon kiűzése és a vakon született ember meggyógyítása után. Az pedig, hogy Jézus feltámasztott egy negyednapja halott embert, „prófétai értékű cselekedet is volt, előre jelezte, hogy ő bárkit, évszázadok és évezredek óta halott, s régen elporladt embereket is képes feltámasztani”. Megmutatkozik itt Isten dicsősége:
ezt készül most Jézus megmutatni, amikor valakit, aki talán már nem is ember igazából, hanem bűzös, bomló holttest – már szaga van, mondja Márta –, feltámaszt a halálból.”
A könyv szerzőjének összegzése: Jézus a kereszten hatalmas ajándékot kínál az embernek, „az élet, a valódi, az örök élet ajándékát”. Nem csupán feltámadásával, hanem még földi életében, a kereszten felkínálja a teljes életet. „Felkínálja teljes személyiségét, önmagát; nekünk adja a testéből kiömlő vérrel az Eucharisztiát, a vízzel a keresztséget, a szellemi test életét tápláló szentségeket; felkínálja Máriát mint az Egyházat védelmező édesanyát; megteremti magát az Egyházat, ezúttal nem mint intézményt, hanem mint új életközeget; átadja az embernek tulajdon lelkét, a Szentlelket, beteljesítve mindezzel – az élet csodáját.
Dér Katalin: Az élet csodája – A János-evangélium
Kairosz Kiadó, 2025
Fotó: Kairosz Kiadó
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
