A rendszerváltást követő három évtizedben a Visegrádi Csoport országai közül egyedül Magyarország népessége csökkent folyamatosan. Ez a tény egy elég különös demográfiai rejtélyt vet fel. A számok önmagukért beszélnek, és érdemes mögéjük nézni. Cikkünk egy nemrég megjelent elemzés nyomán tárja fel a kivételes helyzet mélyebb, történelmi okait.
Míg 1990 és 2020 között Magyarország lakossága 10,4 millióról 9,8 millió főre esett vissza, a szomszédok pályája más volt. A magyarországi 5,8%-os csökkenéssel szemben Lengyelország népessége gyakorlatilag stagnált. Csehország és Szlovákia lakossága pedig egyaránt 3,2%-kal növekedett ebben az időszakban.
Mi magyarázza ezt a drámai eltérést a hasonló sorsú országok között? A válasz a közismert okokon túlmutató tényezőkben rejlik. A születések és halálozások egyszerű egyenlete ugyanis nem ad teljes magyarázatot. A következőkben a folyamatok részletes elemzése segít megérteni a magyar helyzet egyediségét.
A közös sokk: zuhanó termékenység
A rendszerváltás utáni trendek elemzésekor meglepő hasonlóság tárul elénk. A termékenység és a halandóság alakulása szinte azonosan mozgott a négy országban. Ez azt jelenti, hogy önmagában a gyermekvállalási kedv nem indokolja a népességszám eltérő alakulását.
A régiót egységesen termékenységi sokk érte az 1990-es években. A teljes termékenységi arányszám mind a négy államban a 2,1-es szint alá zuhant. A bizonytalanság miatt általánossá vált a gyermekvállalás későbbre halasztása. Az adatok szerint ez a tényező önmagában mindenhol az 1990-es népesség 14-15%-ával csökkentette volna a lakosságot. Miért nem került erre sor?
Azért, mert a halandósági trendek pozitív fordulatot vettek az ezredforduló környékén. A várható élettartam emelkedése jelentősen mérsékelte a népességcsökkenést. Magyarul: elfedte a riasztó termékenységi/gyermekvállalási adatokat. A halandóság javulása Magyarországon például 5,3%-kal, míg Csehországban 7,0%-kal növelte a népességszámot. Bár voltak különbségek, az irány mindenhol pozitív volt.
Vándorlás és demográfiai örökség
Mivel a születés és halálozás nem ad teljes választ, másfelé kell keresgélnünk. A nemzetközi vándorlás terén a visegrádi országok két táborra szakadtak. Csehország és Magyarország népessége nettó növekedést könyvelt el a bevándorlásnak köszönhetően. Ezzel szemben Lengyelországot és Szlovákiát a kivándorlás jellemezte, ami csökkentette lakosságukat (többen vándoroltak el, mint ahányan beköltöztek az országba).
A magyar vándorlási egyenleg pozitív volt, mégsem tudta megállítani a fogyást. A kutatás legfontosabb megállapítása ezért az, hogy a kulcs a kezdeti korszerkezetben rejlik. Ez az 1990-es korfát, vagyis a „demográfiai örökséget” jelenti. Ezen a téren Magyarország jelentős, történelmi hátrányból indult.
Az 1990-es adatok szerint Magyarország volt a legidősebb társadalom a régióban. A medián életkor nálunk 36,1 év volt, míg Szlovákiában mindössze 31,2 év. A fiatalabb lengyel és szlovák társadalom úgynevezett „demográfiai lendületet” adott a népességnek. A magyarországi idősebb korszerkezet viszont fékező hatású volt.
Körkép-vélemény:
Az elmúlt harminc évben mind a négy visegrádi országban begyorsult a demográfiai hanyatlás. A kiinduló számok még 30-asok voltak. Mára Magyarország medián kora 43,9 év, Lengyelországé 42,5 év, Csehországé 43,8 év, Szlovákiáé pedig 42,3 év. Látható, hogy Magyarország felhozta magát a többi ország mellé, de együttesen mindannyian rontottak. Igaz, hogy az EU27-es átlagnál (44,7 év) még így is jobban állnak.
A múlt árnyéka a jelenen
A fiatalabb társadalmakban arányaiban több nő van a legtermékenyebb korban. Így még alacsony gyermekvállalási kedv mellett is több gyermek születik abszolút számokban. Ez a hatás Szlovákia népességét elméletileg 12%-kal, a lengyelekét 10%-kal növelte. Ezzel szemben a magyar korfa 0,5%-os csökkenést kódolt a rendszerbe.
Miért volt Magyarország már 1990-ben is öregebb társadalom? A válasz a rendszerváltás előtti évtizedek alacsonyabb születésszámaiban keresendő. Míg 1960 és 1990 között a szomszédoknál a termékenységi ráta 2,4-2,5 körül mozgott, Magyarországon csak 1,9 volt. Ez a történelmi örökség nyomta rá a bélyegét az elmúlt harminc év demográfiai mutatóira.
A fiatalabb visegrádi társadalmak „demográfiai légzsákként” tompították a válság hatását. Magyarország azonban egy eleve öregedő struktúrával nézett szembe a kihívásokkal. A pozitív vándorlás és a javuló egészségügy csak mérsékelni tudta a fogyást, megállítani nem. A demográfiai folyamatok tehát évtizedes távlatokban fejtik ki igazi hatásukat.
A két vonatkozó elemzés angolul és magyarul is elérhető.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: canva/illusztráció
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
