A hadsereg lezárta az utakat Nyugat-Bahr el-Ghazal államban a fellángoló harcok miatt. Federico Gandolfi ferences misszionárius szerint a szegények szenvedik el minden döntés következményét, ugyanakkor a Feltámadott jelen van az emberek életében, akik mindennek ellenére mosolyognak, segítik egymást, a kitartás és a hit példái.
Oda-vissza összesen négyórás gyalogút választja el otthonaikat a templomtól. Az esős évszakban még hosszabb idő, amikor a folyók áradása és a sár nehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a közlekedést. Idén azonban a húsvéti misére igyekvőket az elmúlt napokban kirobbant harcok is megállásra kényszerítették: a hadsereg lezárta a városba vezető utakat, a nyilvános szertartásokat nem engedték megtartani. „El vagyunk szigetelve, szerencsére van kutunk és egy kevés élelmünk” – mesélik.
Az erdő népe
Federico Gandolfi ferences misszionárius 11 éve él Dél-Szudánban. A húsvéti szent három nap megünneplésére a fővárosból, Jubából Nyugat-Bahr el-Ghazal államba, Ngodakalába utazott. Ez a település körülbelül egy órányi autóútra fekszik Wau központjától, ahol rendtársaival együtt néhány hónapja új missziót nyitottak a balandák számára, akik egy nem túl nagy számú, alapvetően békés törzs, amely vadászatból és földművelésből tartja fenn magát. Nem klasszikus értelemben vett faluról van szó, hanem a bozótos területen elszórt kunyhók csoportjáról. Az „erdő népe” számára idén
Egyszerű hit
„A teljes lakosság katolikusnak vallja magát – magyarázza Gandolfi –, de a hagyományos rítusok hatása még mindig erősen érezhető, különösen a temetkezési szokásokban. A húsvéti szent három napot még kevésbé ismeri ez a kissé elszigetelt törzs. Hosszú évek evangelizációja áll mögöttünk, és a szolgálatunk ebben az évben – az első évben, amelyben lelkipásztori gondozást végeztünk ezen a területen – rendkívül fontos volt.” Ezeknek az embereknek az a legfontosabb, hogy „Isten létezik, élő és igaz Isten.
Nagyon szép ezeknek az embereknek az egyszerű hite. Szívesen járnak misére, még ha az idén jóval korábban kezdődött esős évszak miatt nem is tudnak mindig ott lenni.” A hirtelen lezúduló, órákig tartó viharok áradásokat okoznak a fővárosban és a falvakban is, romba döntve a kunyhókat. „Kérések véget nem érő sora érkezik hozzánk a házak újjáépítésére vagy javítására, és a helyzet nem fog javulni, mert még ha szerencsénk is van, az esőzések akkor is egészen november-decemberig tartanak.”
Az erőszak visszatérése
Ami azonban most még inkább megállította az „erdő népét” a húsvéti szertartások felé vezető úton, az a drámai módon újból fellángoló erőszak. Egy új polgárháború előszele, amely hasonló lehet, mint amely 2013 és 2018 között sújtotta a világ legfiatalabb, egyben egyik legszegényebb és leginkább instabil országát. Dél-Szudán súlyos humanitárius válsággal, gazdasági és egészségügyi nehézségekkel küzd, és hónapok óta nagy a feszültség a különböző területeken kirobbant harcok miatt.
A szerzetes elmesélte, hogy miután a közelmúltban aranyat találtak a plébániához tartozó területen, „kevesebb mint egy év alatt az addig szinte lakatlan környéken több mint 10 ezer ember jelent meg Dél-Szudán más vidékeiről”. A meggazdagodással kecsegtető terület felkeltette a reguláris hadsereg több tábornokának érdeklődését is, akik az ellenzéki erők szerint a mészárlás felbujtói lehettek.
Mélységes szegénység
A plébániára vezető utat az eső mellett a gyilkosságoktól való félelem is elzárja. „Múlt héten – magyarázza Gandolfi – a főút mentén harcok zajlottak, sajnos nyolc ember meghalt, mindannyian civilek. Ezért most folyamatosan figyelemmel kísérjük a Wau városát és a környező területeket a plébániánkkal összekötő útvonalat.” Dél-Szudán emellett az ENSZ és számos civil szervezet fejlesztési forrásainak befagyasztásával is küzd.
Elég csak arra gondolni, hogy a gyógyszerekhez való hozzájutás szinte lehetetlenné vált, a piaci élelmiszerárak pedig 40 százalékkal nőttek, ami elviselhetetlen költség a lakosságnak.” Mindez elégedetlenséget szül, növeli a feszültséget és a bűnözést.
Kitartás és hit
Mindezek ellenére a remény nem csökken. „A Feltámadott itt van – zárja gondolatait a misszionárius –, jelen van az emberek életében, akik mindennek ellenére mosolyognak, segítik egymást, a kitartás és a hit példái számunkra.”
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
