Korea kettészakadásának 80. évfordulóján dél-koreai püspökök küldöttsége zarándoklatot tett a Ganghva közigazgatási területéhez tartozó Gyodong-szigetre, az Észak- és Dél-Korea közötti határvidékre, hogy a Koreai-félsziget békéjéért és megbékéléséért imádkozzon.
Végigsétáltak a Gogu víztározótól Manghyangdae felé öt kilométer hosszan húzódó szögesdrótkerítés mentén, ahonnan a távolban Észak-Korea látszik. „Remélem, eljön a nap, amikor ez a kerítés eltűnik, és szabadon jöhetünk és mehetünk” – mondta Simon Kim Ju-young püspök.
A püspökök találkoztak és beszélgettek a menekültek első generációjával, átélhették a megosztottság miatti fájdalmat. 1945-ben, a második világháború után kezdődött a két Korea kettéosztásának folyamata: a 38. szélességi körnél két külön területre oszlott az ország. Egy kétoldalú bizottságnak kellett volna felállítania egy ideiglenes kormányt a félsziget újraegyesítésére; ez a kormány azonban soha nem jött létre. Csak Dél-Koreában tartottak választásokat az ENSZ felügyelete alatt: 1948. december 12-én délen Syngman Rhee lett a Koreai Köztársaság elnöke. Északon ugyanakkor létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, amelyet kommunista kormány irányított Kim Il Szung vezetésével.
A püspöki küldöttség tagjai voltak Simon Kim Ju-young, Csuncseon püspöke; Basil Cho Kyu-man, Wondzsu püspöke, Jung Shin-chul, Incshon püspöke; Benedictus Son Hee-song, Udzsongbu püspöke és John Moon Hee-jong segédpüspök Szuvonból. Velük tartott négy pap is, akik részt vesznek a koreai egyháznak a békéért és a kiengesztepődésért végzett munkájában, köztük Jung Soo-yong, a püspöki konferencia Nemzeti Megbékélési Bizottságának főtitkára.
A püspökök programjukat a Miasszonyunk, a Vértanúk Anyja Nővérek által működtetett Megbékélési és Béke Központban tartott találkozóval kezdték. Mary Kang Min-ah nővér, a központ igazgatója arról beszélt, hogy Kjonggi tartomány egésze fontos hely, mert még mindig élnek itt menekültek, és észak is közelebbről látszik innen. Elmagyarázta a Megbékélési és Béke Központ „küldetését” is: abban a reményben hozták létre, hogy a béke hídfőállása lesz. A nővérek oktatási programokat folytatnak, csoportokat és zarándokokat fogadnak, köztük fiatalokat, valamint segítő tevékenységeket végeznek az észak-koreai menekültek számára. A püspököknek alkalmuk volt találkozni és beszélgetni néhány észak-koreai idős emberrel.
Az egyházvezetők végigsétáltak a szögesdrótkerítés mentén. „Remélem, eljön a nap, amikor ez a kerítés eltűnik, és szabadon jöhetünk-mehetünk” – mondta Simon Kim Ju-young püspök, aki az imádság fontosságát is hangsúlyozta, mint a hívők hozzájárulását a Koreai-félsziget békéjéért. A koreai egyház kezdettől fogva elkötelezett a vállalása mellett, hogy minden este 21 órakor imádkozik a nemzet megbékéléséért és egységéért. „Remélem, hogy nemcsak az északi Kjonggi tartományban élők csatlakoznak az imádságunkhoz, hanem Isten egész népe az ország minden egyházmegyéjében.”
Manghyangdae-ból a püspökök távcsövekkel tekintették meg az alig három kilométerre lévő Észak-Koreát, és az egyesülés reményét kifejező üzeneteket írtak, amelyeket a szögesdrótkerítésre akasztottak. Elmentek a Daeryong piacra is, amelyet a menekültek alapítottak. „Sokan közülük úgy haltak meg, hogy soha többé nem tehették be a lábukat szülővárosukba.”
A püspökök találkoztak John Baptist Choi Jong-dae 90 éves férfival, aki 16 éves korában érkezett Dél-Koreába, és ma Szöulban él. Előrehaladott kora ellenére John minden héten ellátogat ide, mert honvágya van északi szülővárosa után. „Az apám és a testvérem, akik velem jöttek, meghaltak, és azt sem tudom, hogy a családom többi tagja él-e még vagy nem – mondta. – Remélem, hogy egy nap az emberek meglátogathatják egymást. De ennek előfeltétele a béke”.
Forrás: Chiara Biagioni/AgenSIR
Fotó: Koreai püspöki konferencia honlapja
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
