Anna Maria Federici, a magyarországi neokatekumenális közösségek felelős katekétája volt a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hivatalának vendége a napokban. A látogatás alkalmával a missziós tevékenységükről, eredményeikről kérdezte Leiszt Máté, az egyházmegye sajtós munkatársa.
– Mi a Missio ad Gentes lényege? Mi a debreceni közösség története?
– A Missio ad Gentes a neokatekumenális közösségek testvéreiből alakul. Ezen közösségek célja a keresztség újrafelfedezése, tudatos megélése. A missziós közösség szekularizált területeken, a helyi püspök kérésére születik, hogy az Egyház jeleit adják. A debreceni misszió 2013-ban jött létre négy család, két egyedülálló nő, egy pap és egy szeminarista részvételével. A családok közül kettő magyar, egy Madridból, egy pedig Milánóból érkezett, a többiek Budapestről jöttek.
– Milyen feladatot látnak el a misszió során?
– Ebben a szekularizált világban nem elégséges az a fajta vallásosság, amely nem tud válaszolni a fiatal generációk életet érintő legfontosabb kérdéseire, mint például: „Mi az élet értelme? Miért halunk meg? Miért vannak háborúk? Hol van Isten ezekben a dolgokban?” Az a tapasztalatunk, hogy ezekre a kérdésekre nem elég vallásos módon válaszolni, különösen a szekularizált ember számára nem.
Másik fontos kérdés, hogy mi a kereszténység. Az, hogy az ember Krisztussal éljen. Ő az, aki legyőzte a legnagyobb nehézséget, a halált. Ott az egzisztenciális kérdés, ha rendesen élünk is, de meghalunk, akkor mi értelme volt ennek az egésznek. Az emberi gondolkodás kettős ebben az értelemben: vagy nem érdekli a halál, mert az élvezetek hajszolása jelent prioritást, vagy úgy gondolja, hogy nem ért semmit az egész élete. Mi arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a felnőtt hittel ezt az egész életet lehet Krisztussal élni, számolva azzal, hogy ő legyőzte a halált és így értelmet adott mindennek.
A krisztusi élethez hozzátartozik, hogy a saját életünket Krisztuséhoz alakítjuk.
Ennek az új életnek az egyik gyümölcse, hogy lehetséges együtt élni olyan emberrel is, aki teljesen más, és a természetét nehéz elfogadni, mert lehet bocsánatot kérni, megbocsátani és elfogadni a másikat. Ennek a megtapasztalása a közösség és az Egyház értelme.
– Tud-e konkrét példát mondani?
– Például a házasságban is meg tudjuk ezt tapasztalni, amikor a nő és a férfi között nézeteltérés támad. Egyre inkább nehézzé válik elfogadni a másikat. Ki garantálja, hogy együtt maradnak? A fiatalok már sokszor össze sem házasodnak, együtt vannak, amíg bírják egymást, utána elválnak útjaik. Emiatt pedig számos család megy tönkre, ami nagy szenvedés forrása mindenki számára. A szekularizált világ ezt normálisnak tartja, de valójában nem az.
Azonban, ha a házastársak komolyan veszik azt, hogy az ő életük is lehet krisztusi, azaz képesek a megbocsátásra és elfogadni a másikat, akiről felfedezték, hogy teljesen különbözik tőlük, akkor minden másképpen alakulhat.
A plébánia kis közösségében az emberek együtt lehetnek, együtt haladnak azon az úton, hogy egyre inkább krisztusibbá váljanak, egyre inkább megéljék a keresztény hitet. Együtt fedezik fel, hogy a Biblia az Isten szava, ami értelmet ad az életünknek.
– Hogy néz ki a napi missziós tevékenység?
– A testvérek hétköznapi életet élnek, dolgoznak, iskolába, egyetemre járnak. A Missio ad Gentes alapvetően úgy működik, mint bármely neokatekumenális közösség, egy teremben hetente két alkalommal találkoznak liturgiát ünnepelni. Ezen túl hetente egyszer kimennek a város különböző tereire, utcáira, hogy Krisztust hirdessék és meghívják az embereket a misszió termébe annak a katekézisnek a meghallgatására, amit annak idején ők is kaptak, mint jó hírt az Egyháztól. (…)
– Egy nehéz helyzetben lévő család hogyan tud megújulni a misszió során?
– Legfontosabb meghívni őket a megtérés útjára, hogy komolyan felfedezzék a keresztény hitet mint jó hírt.
Ha talán valamilyen nézeteltérés van közöttük és mindketten meg tudják hallani az Isten szavát, ami megérinti őket, akkor együtt kapcsolódnak az igehirdetésen keresztül Istenhez. Ezáltal megerősödik a házasságuk, mert megtapasztalják, hogy lehetséges a megbocsátás, megtérés. Ugyanez érvényes az idősekre, az egyedülállókra, a fiatalokra is a másikkal való kapcsolataikban.
Az induló katekézisekről további részletek ITT érhetők el.
Szöveg: Leiszt Máté
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
