Szerénységével harmóniát teremtett és nyugalmat. Még a Közélet szerkesztőségének idegbajos környezetében is. Úgy volt akaratos, hogy nem jött indulatba (talán csak a focimeccseken?), nem zökkent ki a természetességéből, mert tudott valamit, ami erős meggyőződésen alapult. Nyilvánvalóan az istenhit volt ez, meg az ebből építkező lélekerő. Úgy hadakozott tántoríthatalanul az Igazért, hogy közben nem volt képes senkit megbántani.
Dávid Szaniszla – promenad
Szaniszla búcsúztatója
Dávid Szaniszla élt: 93 évet. Teljeset, értékeset, szépet…
Későn ismertem meg, a rendszerváltás hajnalán, a szegedi MDF műhelyében. A vehemens politikai viták szelíd résztvevőjeként tiszteletet ébresztett, ahogy fontos kérdésekben állást foglalt, halkan, egyértelműen és megalapozottan. Elkezdtem rá figyelni, majd amikor a legendás szegedi kiadványunkba, a Közéletbe kéziratokat hozott, ámultam! Mindig időszerű témával, fontos közlendővel, rövid és tűhegyes mondatokkal jött. Igazi értékőrző lelki alkatával nagyon kellett Ő az eszmélő lapunknak!
Szerettem volna nagy beszélgetésekbe elegyedni vele, de ez nem jött össze: Én nem mertem kérdezni, Ő meg nem akart kérkedni. De rájöttem, hogy nem is kell, mert a beadott írásaiból mindent megtudtam, kiérezhettem. Valószínű, hogy a lap olvasói is, mert a lényegretőrő, találó mondatai megtapadtak, éltek.
Szerénységével harmóniát teremtett és nyugalmat. Még a Közélet szerkesztőségének idegbajos környezetében is. Úgy volt akaratos, hogy nem jött indulatba (talán csak a focimeccseken?), nem zökkent ki a természetességéből, mert tudott valamit, ami erős meggyőződésen alapult. Nyilvánvalóan az istenhit volt ez, meg az ebből építkező lélekerő. Úgy hadakozott tántoríthatalanul az Igazért, hogy közben nem volt képes senkit megbántani.
Néhány idézet Dávid Szaniszla Közéletben megjelent cikkeiből és hozzászólásaiból
Abortusz ügyben
(1993 év márciusa)
„Kedves jelenlegi és jövőbeli édesanyák! Ne higgyétek, hogy ráértek megszülni a gyermeteiteket. Azokat akkor kell világra hozni, amikor jelentkeznek. Természetesen nem gyermekfejjel, felelőtlenül, de komolyan, meggondoltan! Rajtatok is múlhat, hogy ne váljanak valóra Vörösmartynak a Szózatban leírt gondolatai a nemzet elsűlyedéséről. Erre a kis népre még nagy feladatok várnak. Ennek az országnak szüksége van sok becsületes, igaz, kis magyarra. Ezt soha nem felejthetitek!”
Levélváltás!
(1993 év júliusa)
Az Új Magyarországban megjelent egy levél, amelynek hangneme erősen sértette Szaniszla hitét, miszerint: „Isten nincs, nem volt, nem lesz, mert nem is lenne rá szüksége senkinek ….”
Mivel a válaszlevelet nem hozták le, ezért a Közéletben publikálta:
„Megdöbbenve, és végtelen szomorúsággal olvastam végig a levelét. Nem akarom elhinni, hogy ma 1993-ban létezik olyan „dr” előnevű egyén, aki így gondolkozik. Valami iszonyatos trauma vezethette Önt ezen Istent káromló levél megírásához. Egy biztonyos, nem Isten tette ezt Önnel! …
Volna egy javaslatom, kérem gondolja végig. Tegyük fel, Önnek van igaza, és ebben az esetben nem veszítenék, hiszen Istenbe vetett hitem arra késztet, hogy igyekezzek sok jót tenni idelent… Ha azonban nekem van igazam, akkor Ön halála után nagyon meg fog lepődni!
Ennek végiggondolásához kívánom Önnek azt az isteni erényt, amit úgy hívnak: HIT!”
Csaló(ka)
(1993 év novembere)
Az olasz La Stampa c. újságban hazánkkal kapcsolatos elmarasztaló cikk jelent meg. Gönc Árpád elnök szerint Magyarország és kormánya érdekét nem annyira a La Stampa cikke és más külföldi megnyilvánulások sértik, mint inkább a hazai folyamatok.
Szaniszla rákérdezett:
„-Vajon kik azok, akik ezeket gerjesztik? Gondolom a csaló(ka) Bánó András és az őt védő csoportok. Szeretném az ellenzék tudomására hozni, hogy az ország hallgatag többsége nagyon is egyetért a TV és Rádió háza táján történt változásokkal! Csupán azt nehezményezzük, hogy nem három évvel ezelőtt történt mindez.”
Azt az egy szót
(1993 év decembere)
„Elég régóta hallani az igazságtétellel kapcsolatban azt avéleményt, hogy ne foglalkozzunk a múlttal, felejcsük el és tudjunk megbocsátani. Én magam is vallom, hogy a szeretet nevében meg kell tudjunk bocsátani. Viszont azt is tudom, hogy ennek előfeltétele, hogy azokat meg kell vallani, meg kell bánni. Egyetlen ember, Farkas Vladimir volt az, aki megbánta ÁVH-s tetteit és bocsánatot kért. Hol vannak a Többiek?
Felkérem önöket, „ártatlan” ÁVH-s és pufajkás urakat, merjék vállalni múltjukat, s mondják ki: BOCSÁNAT
Aláírás: Dávid Szaniszla, egy „kis” ’56-os”
Leveleink
(1994 év februárja)
Dávid Szaniszla bocsánatkérésre felhívó levelére válaszolt Almásy István „egy Nagy Imrés ’56.os, aki kiemelte, hogy „A művelt bal SOHA szóhoz nem jutott!”
Dávid Szaniszla válasza: Örülök, hogy találkozom olyan volt MSZMP taggal, aki szégyent érez és megpróbál elnézést kérni.”
Fohász
(1994 év májusa)
Kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy szeretne valami többet tenni hazánkért, a választások sikeréért, kapcsolódjék be abba az imakilencedbe, melyet többedmagammal indítunk. Minden nap elmondjuk a következő fohászokat:
-Jézusom, bízom benned! Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben! Magyarok Nagyasszonya, kérünk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész magyar népre!”
Túl a hidegzuhanyon
(1994 év májusa)
„Nálam hétfő estig tartott az eredmények megismerése utáni bénultság, s volt időm végiggondolni a történteket. Mi lehet az oka, ennek a nagyfokú emlékezetkiesésnek? Rájöttem, hogy még mindig több mint 2 millió embert nem tudunk megmozdítani!
Hol vannak a kárpótoltak? Hol van a privatizáció által tulajdonhoz jutottak? Hol vannak az 56-osok, a sortüzek áldozatai, illetve azok leszármazottai?…
Nem veszik észre, hogy részvételük nélkül félresiklik minden eddigi erőlködés?
Ha a lelkiismeretük ezek után is úgy dönt, hogy NEM, hát úgy legyen. Ez a demokrácia, amit négy évvel ezelőtt mindannyian választottunk!
Azt azonban nagy betűkkel írjuk ki: „UTÓLAGOS REKLAMÁCIÓNAK HELYE NINCS!”
Nem kétségbe,… – Egységbe!
(1994 év szeptembere)
„Mint kisiskolás hallottam elször azt a fejtegetést, hogy ha két magyar összekerül, legalább háromfelé húznak! Az elmúlt időszakban nagyon sok szó esett arról, miért veszített a konzervatív kormánykoalíció? A kudarc egyik oka a széthúzás volt.
Antall József vezetésével elindult egy ígéretes csapat, ám egyszercsak itt is, ott is feltünedeztek személyek, akik egy harmadik irányba kezdtek húzni, s ezzel szétdarabolták a „csapatot”!
Mindenesetre nagy felelősség terheli azon személyeket, akik az egység falán meglévő repedéseket szétfeszítették, s ezzel meggyengítették az épületet.
Az első lépést mindenki maga kell, megtegye, de el kell kezdeni végre, s nem holnap, hanem még ma!”
Beszélő dátumok
1994 év októbere)
„1993. december 10-11-12. szomorú emlékű napokat idéző dátumok. Dr. Antall József, szeretett miniszterelnökünk készítette egyenlegét, hogy el tudjon számolni vele a leghatalmasabb Úr előtt, akihez érkezni készült. A köztársasági elnök erre az időpontra írta ki az önkormányzati választásokat! Nem éppen szerencsés lépés ez…
A lelkisimeret szava arra figyelmeztethette Gönc Árpádot, hogy bocsánatot kérjen attól az embertől, akinek annyiszor keresztbe tett, amikor az ország érdekében lépni kívánt.
… kérem elnök úr, mondjon el egy imát ezért az országért és az itt élő becsapott emberekért!”
Mindig frissek a virágok
(1994 év novembere)
„Valahányszor Budapestre visz az utam, s időm engedi, soha nem mulasztom el felkeresni a magyar nép „ legfrissebb” zarándokhelyét a Kerepesi temetőben, szeretett miniszterelnökünk, Dr. Antall József földi nyughelyét. Számomra rendkívül megható, hogy a sírhanton mindig frissek a virágok, állandóan égnek a gyertyák …
Erősen hiszem, hogy amíg tudunk eszmékhez, azokat képviselő személyek emlékéhez kapcsolódni, addig van lehetőségünk az újrakezdéshez, van esélyünk a talpraálláshoz. Nem törölhetnek le bennünket a történelem színpadáról, s nem mondhatják, élt itt egy nemzet, melynek országát úgy hívták, Magyarország.”
Igenis angyal…!
(1995 év februárja)
„Az utóbbi évek karácsonyai egyre gyakrabban idézik vissza emlékeimben a boldog gyermekkor karácsonyainak illatait, izgalmait, hangulatát…
Már elsős elemista voltam, amikor karácsony közeledttével addigi életem legnagyobb csalódása ért. Eddig meg voltam győződve, hogy az angyalok hozzák a karácsonyfát és az ajándékokat. A csalódás néhány osztálytársam részéről ért, az angyaljárással kapcsolatos leleplezéseik lehűtötték a lelkesedésemet és szomorúvá tettek.
Azóta pesze tudom, hogy valóbam angyalok voltak, csak ők a földön jártak, s nem rendelkeztek szárnyakkal!”
Tanúságtétel
(1995 év februárja)
Gál Zoltán házelnök autóbalesete kapcsán:
„Az Újmagyarország hasábjain megjelent interjú. Egy olyan fiatalembert mutatott be az olvasónak, aki mély nyomot hagyott bennem. A házelnök úr azért imádkozott, hogy teljes legyen a többiek gyógyulása…Elmondta, hogy Isten tudtával és engedélyével történt mindez…”
Szaniszla levelet írt a fiatalembernek, melyben biztosította arról, hogy imáival erősíti a teljes felépülést. Levelére válasz érkezett a házelnöktől: „Adjunk hálát közösen azért a sok jóért, amivel a jó Isten elhalmozott a betegágynál is….és minden emberért, akik imáikkal, fohászaikkal támogattak minket…
Szaniszla befejezésül Dietrich Bonhoffer szavait idézi:
„Hiszem, hogy Isten mindenkiből, a rosszból is jót tud és akar létrehozni. Ehhez azonban embereket keres, akik készek őt szolgálni…”
Megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária
(1995 év augusztusa)
„1991 óta veszek részt Pünkösdkor a Csiksomlyói Búcsún. Talán székely származásomnak köszönhetem, hogy minden alkalommal úgy érzem, hazaérkeztem…Állandó az ott élő emberek végtelen tisztelete hitük és nemzeti hovatartozásuk iránt.
Szeretném elmondani borúlátó honfitársaimnak, hogy vannak fiataljaink, akik végig tudnak menni zokszó nélkül egy ilyen komoly megterjhelést jelentő úton.
Erőt kell tudjunk meríteni a Napbaöltözött Asszony tekintetéből, hogy tovább tudjunk menni, nem csak a Kárpátok emelkedőin, de itt a mi kis hazánkban is.”
Kedves Szaniszla!
Nyugodj békében, jó helyen vagy!
De hát Te mindig jó helyen vagy, mert ha nem, akkor olyanná teszed.
D. O. L.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
