Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája most induló sorozatában hazánkban működő rendek tagjai vallanak közösségük karizmájáról, szolgálatukról korunk kihívásai tükrében. Három kérdés-három válasz: Dávid M. Bernadette, a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának általános főnöknője válaszol.
– A kalocsai iskolanővérek jelen pillanatban milyen szolgálatokat látnak el?
– A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata ma is hűségesen folytatja alapító küldetését az oktatás és nevelés szolgálatában, és karizmájának középpontjában kezdettől fogva a fiatalok, különösen a leányok nevelése áll. (…)
Alapítónk jelmondata ma is irányt mutat: „Minden lehetséges jót gyakorolni.” Éppen ezért nagyon fontos, hogy jelen legyünk a ránk bízottak életében: az iskolákban, a nevelők és munkatársak mellett, a gyermekek, családok és idősek szolgálatában, valamint az imádságban. Szerzetesi életünk nélkülözhetetlen szolgálata az imádság, amelyben Isten elé visszük a ránk bízottakat. Nem tudunk minden terhet levenni az emberek válláról, de jelenlétünkkel reményt adhatunk, és tanúságot tehetünk arról, hogy Isten soha nem hagyja magára az embert, hanem irgalmas szeretettel együttérez velünk.
– Mit lát a mostani időkben a legnagyobb emberi ínségnek, és hogyan tudják ezt enyhíteni?
– Úgy látom, korunk embere gyakran magányos, befelé fordul, és vágyik szeretetre, elfogadásra. Ezért
Segítenünk kell őket abban, hogy megtapasztalják: Isten ismeri, elfogadja és hibáikkal együtt szereti őket, gondviselő közelségével pedig kíséri őket a változás útján. Isten nem kényszerít, hanem várja, hogy szeretetére szeretettel válaszoljunk. Arra hív, hogy úgy beszéljünk vele, mint a legkedvesebb barátunkkal: bizalommal, őszintén és egyszerű szavakkal. (…)
A nevelésben nagyon fontos, hogy ne csupán tudást adjunk át, hanem hitet, reményt, emberséget és belső tartást is. A gyermekeknek és fiataloknak ma nagy szükségük van olyan felnőttekre, akikben bízhatnak. Hisszük, hogy amikor a ránk bízottakat, családokat, iskoláinkat és a szenvedő vagy kereső embereket imáinkban Isten elé visszük, akkor részt veszünk a világ formálásában.
– A munkán és imádságon túl hogyan kapcsolódik ki?
– Szerzetesrendünkön belül az általános főnöknői szolgálat és az imádság mellett számomra is fontosak azok az egyszerű pillanatok, amikor megpihenhetek és új erőre kaphatok. Szeretek a természetben lenni. Elég egy apró, fűben megbújó virág vagy egy felhő látványa, hogy feltöltődjem. Úgy tekintek ezekre, mint a figyelmes Mennyei Atya személyes ajándékaira. Szeretem a keresztény filmeket is, mert a valóság talaján állva emlékeztetnek arra, hogy Isten kezében vagyunk, és bátran ráhagyatkozhatunk. Ugyanakkor nekem is újra meg újra tanulnom kell jól gazdálkodni az idővel, fontossági sorrendet felállítani, és elfogadni, hogy a pihenés szükséges ahhoz, hogy szeretettel és figyelemmel tudjak jelen lenni mások számára.
A teljes interjú ITT olvasható.
Forrás: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája
Fotó: Kalocsai Iskolanővérek
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
