A daróc a szűrhöz hasonló kabát, vagy inkább vastag köpeny, gyapjúposztóból. A darócot régen nyakba vetve viselték, és a nyaknál szíjjal erősítették össze. Hogy miért lett számtalan magyar településnek daróc a megnevezése a Kárpát-hazában, azt csak a magyarok Istene tudja, de a lényeg, hogy évekkel ezelőtt elindult egy kezdeményezés Tibolddarócból, hogy keressék meg egymást a Darócok és fűzzék szorosabbra a kapcsolataikat.
A szép kezdeményezés évek óta, mindig más vendéglátó településen vált valóra X. Darócok Találkozója néven. Szép-szomorú történet, hogy a Kárpátalján található Ungdaróc falu utolsó magyar lakosa 2007-ben hunyt el, onnan már esélytelen volt magyar ajkú küldöttséget bevonni a folyamatokba.
Az idén júliusban a felvidéki Panyidaróc adott otthont a találkozónak, másodszori nekifutásra, mert tavaly a Covid volt az úr, ezért a halasztás mellett döntöttek az önkormányzatok.
Panyidarócon tehát a felvidéki Nagydaróc, az anyaországi Tibolddaróc, Fülpösdaróc, valamint az erdélyi Királydaróc, Pusztadaróc, Bálványosdaróc és Nádasdaróc küldöttségei vettek részt, és részesültek gazdag programban, hiszen az egész környék nevezetességeit bejárták.
Papp Attila, Panyidaróc polgármestere, – aki a Szent Korona másolatának készítője, – szívhez szóló beszéddel ösztönözte magyar-magyar összefogásra a településeket, így erősítve egymást az elkövetkező időszakban.
A résztvevők abban a reményben búcsúztak Panyidaróctól, hogy jövőre, se járvány, se háború ne gátolja az örömteli egymásra találást.
A lélekemelő találkozó egyetlen foltja, hogy a Szent Korona másolata nem maradhatott a helyi templomban, felsőbb egyházi hatalmasságok rosszallása miatt, de ez már egy másik történet, amely kevésbé lélekemelő és ünnepi.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
